Életadó szeretetközösség

A család – életadó szeretetközösség

Szent II. János Pál pápa 1980-ban a VI. Püspöki Szinódus témáját ő nevezte meg: „A keresztény család feladatai a mai világban”. Rá egy évre közzétette apostoli buzdítását Familiaris Consortio címen. A családba vetett reménye így hangzik: „Az emberiség jövője a család által valósul meg.”

            Felkarolta 1993-ban az ENSZ kezdeményezését, hogy az 1994-es esztendő a Család Nemzetközi Éve legyen. 1993 Szentcsalád vasárnapján megnyitotta az egész egyházban a „Család Évét”. Mindezt a legnagyobb szeretettel tette, aki a család iránti szeretetének és törődésének számtalan jelét adta. 1994-ben személyes hangvételű Levéllel lepte meg a világot: „kopogtatok otthonotok ajtaján, nagy szeretettel üdvözöllek titeket és szeretnék találkozni veletek” (L 1). E kopogtató levéllel rámutat arra, hogy a család forrása az a szeretet, mellyel a Teremtő átöleli a teremtett világot, miként ez a Teremtés könyvében leírt kezdetben megmutatkozott. Az evangéliumban Jézus végképp megerősíti ezt: „Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte” (Jn 3,16). Az egyszülött Fiú, a család által lépett be az emberi történelembe: „A megtestesüléssel Isten Fia bizonyos módon minden emberrel eggyé vált. Emberi kézzel dolgozott, … emberi szívvel szeretett. Szűz Máriától születvén valóban egy lett közülünk, hasonlóvá lett hozzánk mindenben, a bűnt kivéve.” Ha tehát Krisztus „teljesen kinyilatkoztatja az embert az embernek”, ezt a családdal kezdi, melyet arra választott, hogy benne szülessék és felnőjön” (L 2). Az Egyház, követve Krisztust, aki a világba „jött”, hogy „szolgáljon” (Mt 20,28), a családnak nyújtandó szolgálatát egyik lényeges feladatának tekinti. Ebben az értelemben az „egyház útja” az ember és a család egyszerre. Egyházunk a család fontosságát azzal is kiemeli, hogy Urunk születése után egy napon fejünket a család felé fordítja, ahol a gyermeknek fel kell növekednie. Ezért viseli e nap a Szentcsalád nevet.

1. A családok számára a Szentcsalád az igazi eszmény és erőforrás.

Először is azt kell megértenünk, hogy a Szentcsalád egyszerre emberi és isteni mű.

Már az első emberpár megkapta Istentől a családtervet. A házasságban két másnemű, érett, független személy, szabad döntéssel, életre szóló szeretettel egymásnak ajándékozzák magukat. Ez eddig természetes minden családalapításnál.

A Szentcsalád esete mégis más. Itt az ún. József-házassággal találkozunk.

Isten megtestesülésének titkát, József is megértette és „magához vette feleségét” (Mt 1,24).  Ilyen formán alapítva családot, vállalta élethivatását: a Titok hordozását, szolgálatát.

Szűz Mária és Szent József csak azt tudták, hogy Isten nem kíván tőlük lehetetlent és velük lesz nehézségeikben. A Gyermek, akit a világ az ő gyermeküknek tartott, megszabta közös életüket és egymáshoz való viszonyukat is. Az egymással való közelségben olyan távolságot valósítottak meg, amilyen az életüket teljesen betöltő Titokhoz, az „Istengyermekhez” illett. Amilyen távolságot Isten kért tőlük – egymás teljes vállalása közben.

Mária és József házasságát maga az Atya akarta és a Szentlélek hozta össze Jézusban. Jézus lett a család élethivatása és éltetője. A Szentpár ajkára kívánkozik az igazság, amit Szent János evangélista írt: „Mindnyájan az ő teljességéből részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva. Mert a törvényt Mózes közvetítette, a kegyelem és igazság azonban Jézus Krisztus által lett osztályrészünk. Istent nem látta soha senki, az Egyszülött Fiú nyilatkoztatta ki, aki az Atya ölén van” (Jn 1,16-18). A házasságot a kegyelem és az igazság rendjébe Jézus Krisztus emelte, vagyis szentségi szintre, ahol az Ő szeretete, kegyelme áramlik. Ezért a családok számára a Szentcsalád igazi eszmény és erőforrás.

Boldog IV. Károly és családja

2. A család a szeretet civilizációjának központja és szíve.

Az ember az egyetlen teremtmény a földön, amelyet Isten önmagáért akart, és csak akkor talál teljesen önmagára, ha őszintén elajándékozza magát. Az „odaadó” szeretet következtében valósul meg az ember azáltal, hogy őszintén elajándékozza magát: szeretni annyit jelent, mint adni és kapni szabad és kölcsönös ajándékozással, úgy, ahogyan vásárolni és eladni nem lehet. Ezt mutatja a házastársak esküje is: „Szeretetből veszlek feleségül, ... szeretetből megyek hozzád feleségül … s őt el nem hagylak holtomig-holtodig semmiféle bajban…” A házasságkötési forma szavai leírják azt, ami a házaspár és a család közjava: a szeretetet, a hűséget, a megbecsülést Krisztusban, s mindezeknek a megmaradását az élet minden napján. Kettőjük javainak, melyeket egyenként is birtokolnak, később a gyermekek közjavává kell válniuk. A közjó, miközben egyesíti a benne részesedő személyeket, természete szerint biztosítja minden egyes személy igazi javát. A menyasszony és a vőlegény nemcsak elajándékozza és elfogadja egymást, hanem elfogadják és keresztény módon akarják nevelni a gyermekeket, akikkel Isten megajándékozza őket.

A szeretettől vezérelt élet ajándékozás és élet vállalás nem egyszerűen fizikai, hanem lelki természetű feladat is, melynek örök kezdete Istenben van és Hozzá kell vezetnie. Ezért a család a szeretet civilizációjának központja és szíve – írja levelében II. János Pál pápa.

A civilizáció az emberi történelemhez tartozik, mert lelki és erkölcsi igényeinknek felel meg: az Isten képére és hasonlatosságára teremtett ember a Teremtő kezéből megkapta a világot a feladattal, hogy formálja át a saját képére és hasonlatosságára. E feladat végrehajtásából születik a civilizáció, mely nem egyéb, mint a „világ emberivé tétele” (13).

„Krisztus… nyilatkoztatja ki teljesen az embert az embernek, és megismerteti vele magasztos hivatását” (GS 22). A szeretet civilizációja Isten kinyilatkoztatásából veszi kezdetét, aki a szeretet (1Jn 4,8), és szorosan kapcsolódik a szeretethez, mely „kiáradt a szívünkbe a nekünk adott Szentlélek által” (Róm 5,5), és növekszik annak az állandó művelésnek köszönhetően, melyről a szőlő és a szőlőműves evangéliumi példázata beszél (Jn 15,1-2).

„A keresztény család Isten Országát építi a történelemben azokkal a mindennapos dolgokkal, amelyek életének föltételei vagy annak meghatározói. Így tehát házastársi és családi szeretetben – amely gazdag értékekben s a termékenység, a hűség, a kizárólagosság és egyetemesség igényeivel teljesül be – valósul meg és válik egyre tökéletesebbé a keresztény család részvétele Jézus Krisztus és Egyháza papi, prófétai és királyi feladatában. Éppen ezért a szeretet és az élet alkotja a keresztény család üdvözítő küldetésének velejét az Egyházban és az Egyház javára adta” (FC 50).

A házasság szentsége hatékony kegyelme által, a keresztény család mindig Krisztus szeretetében él, és az Egyház küldetését teljesíti, mikor a mindennapi életfeladatait végzi. Ezért a család a szeretet civilizációjának a központja és szíve.

A 19 gyerekes Dugger család

3. A boldog élet a család, a munka és a házastársak egymás vállalásában rejlik.

Németh László 1965 decemberének végén, 40. házassági évfordulójukra készülve „egy kis mérlegfélét” készített felesége számára. Íme egy kis részlet a gyönyörű mérlegből: „Három közös alkotás őrzi az együtt végigküzdött évtizedek eredményét. Az első a család. Másik közös alkotásunk, mely nem sokkal több jogon viseli, mint lányaink, csak az én nevemet: a mű. De akármilyen szép a család, jelentős a mű, legcsodálatosabb közös alkotásunk: a viszonyunk. Így lépünk át a közös ötödik évtizedbe, melyről nem tudjuk, mikortól lesz csonka, holtbiztosan még azt sem, melyikünkre ragasztja az özvegy nevet; egy a biztos, hogy az eddiginél is nagyobb szükségünk lesz benne egymás melegére. Ami előttünk áll: az egyre terhesebb öregség, matracsír, szellemi hanyatlás. Kire számíthatnánk elsősorban, ha nem egymás emlékezetére, tapintatára, mely a visszatetszőben is megőrzi a régit, a kedveset, s nemcsak nem akarja észrevenni, de nem is veszi észre az együtt pusztulót, tönkremenőt” (Tarjányi Zoltán, Vasárnapi ige, 1999).

Itt nőttem fel

Ehhez már csak a Szent Józsefhez szóló ima végső fohászát kell csatolni: Jézus, Mária, József – veletek békében költözzék el lelkem.

XVI. Benedek pápa hangsúlyozta: „Isten szentháromságos szeretetközösség, tehát a család – egyrészt mert szeretetközösség, másrészt mert életadásra hivatott – a Szentháromság képmása." Ezt a képmást szemléljük ott, ahol igent mondtak a házastársi szeretetközösségre, a gyermekek vállalására, nevelésére és a becsületes munka végzésére. A családot ez teszi kereszténnyé, ahol életté válik a Szentcsalád napi szent ige: „Krisztus békéje töltse be szíveteket” (Kol 3,15).

Ferenc pápa mai Twitter üzenetében írja: a Szentcsalád segítsen, hogy felismerjük a család szent természetét és szépségét. Így legyen.