Jézus Krisztus született örvendezzünk! Szent karácsony napján az a megtiszteltetés ért, hogy az Úr angyalához
hasonlóan Jézus születését hirdessem nektek. Minden családban nagy öröm, amikor
az édesapák megtudják, hogy feleségük megszült. Gyermek van a családban. Ez a legszebb, legnemesebb öröm
a világon.
Jézus Krisztusban nem akármilyen gyermek született, hanem az Isten
Fia jött a világra. Olyan kincset hozott, ami felülmúl minden ajándékot a
világon. Hogy ezt jól megértsük, elmondok egy igaz történetet, aminek nyomát
fellelhetjük nemcsak a magyar, osztrák és német irodalomban, hanem a zenében, a
színháztörténetben és a délszláv népek kultúrájában.
A török hódoltság idején nemcsak a
nagy váraknak volt jelentősége, sőt a kis váraknak – tarisznyaváraknak,
fiókváraknak, őrházaknak, őrhelyeknek – szintén kijutott a védelemből. Ezekből
ugyanis a magyarok kirohantak és lecsaptak az ott portyázó törökre. Ilyen törökverő
és rabsága révén is ismertté vált férfiú volt Szapáry Péter (1630-1707). Tehetséges
politikus, katona és gazdálkodó volt, hasonlatosan felmenőihez. Portyázó
embereivel a Duna-mente fontos hadiútján rendszeresen rajtaütött a vonuló török
csapatokon. A budai pasa haragját hamar magára vonta, mint ádáz törökverő. Öt
év telt el és 1657. június 28-án Szapáry Péter a Vértes hegységbeli Csákvárnál Hamzsa
bég fogságába esett. Ezt követően a bég négy éven át kegyetlenül gyötörte,
igába fogta Szapáryt. Szabó Lőrinc, Az irkafedél c. versében így állított
emléket Szapáry Péternek:
„Nagyon megfogott, rettenetesen,
Egy kép egy piros irkafödelen,
Szapáry Péter. A
szöveg, belül,
Elmesélte, mily
istentelenül
Bánt a vitéz
gróffal a gaz török:
Igába fogta és ökör
helyett
Vele szántatott.
Így bukhat a hős?
És nem váltják ki?
A szerencse győz?”
A meggyötört
Szapáry Pétert barátja, Batthyány Ádám váltotta ki a szultán futáráért és pénzzel.
Kiszabadulása után Szapáry átvette testvérei javainak kezelését, a pozsonyi
országgyűlés küldöttévé választották, majd országbíró helyettes lett. Buda 1686-os
ostroma előtt újra elővette régi kardját: még egyszer visszatért benne a hős, s
lelkesen küzdött az oszmánokkal Buda alatt. Az utolsó csatában szeptember 2-án esett magyar fogságba
Hamzsa bég is. A régi ellenfelet, az európai csapatok
főparancsnoka, Lotharingiai Károly a híres vitéznek, Szapáry Péternek engedett át.
Szapáry a
szétlőtt Budavár utcáit rótta, eltűnődött azon, hogyan is találkozzon egykori
kínzójával. E kis idő elég volt ahhoz, hogy egy jól értesült szolga megvigye
Hamzsa bégnek a hírt, aki félve a bosszútól a nála levő lassú mérget bevette. A
börtönben lett nyilvánvaló Szapáry lelki nagysága, amikor kijelentette: az
igazságtalanságot nem teszi jóvá a bosszú. A keresztény magyar főúr megkegyelmezett a
bégnek és szabadon engedte. Ezt a török nem akarta elfogadni.
 |
| Szapáry megbocsát Hamzsa bégnek |
Nagyobb büntetés
az irgalmasság, mint a legkínosabb halál – mondta, s nemsokára meghalt, de
előbb keresztény hitre tért.
Kérdezhetné valaki: mi köze ennek a
történetnek karácsony ünnepéhez?
Nagyon sok. Jézus
születése előtt az emberiség a tévedések, a bűn, a gonosz hatalma alatt nyögött
és bezárult előtte a mennyek országa. A bűn rabságában élő emberiségnek
Isten maradt a vigasztalója, aki szabadítót ígért (Iz 52,7–10).
Jézus, a Szabadító meghirdette Isten irgalmát, minden
bűnünk bocsánatát (Zsid 1,1–6). Majd az Egyház
kezébe adta az Istennek tetsző élet kulcsát. Megszerezte a kegyelmet, hogy
szentekké legyünk és Isten országának örökösei. Megtanított arra, hogy földi
életünk, nem a siralom-völgye, hanem az örök élet várócsarnoka. Akik benne hisznek, azok egyesülnek vele és Isten gyermekeivé válnak, megbocsátanak és nekik is megbocsát az Isten, s így
örökölik Isten országát. Az Isten-ember személye a világ világossága, a
legértékesebb karácsonyi ajándék (Jn 1,1–18). Ő tette Szapáry Péter szívét is irgalmassá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése