2016. 12. 25.

Egy igaz történet Karácsonyra



Jézus Krisztus született örvendezzünk! Szent karácsony napján az a megtiszteltetés ért, hogy az Úr angyalához hasonlóan Jézus születését hirdessem nektek. Minden családban nagy öröm, amikor az édesapák megtudják, hogy feleségük megszült. Gyermek van a családban. Ez a legszebb, legnemesebb öröm a világon. 
Jézus Krisztusban nem akármilyen gyermek született, hanem az Isten Fia jött a világra. Olyan kincset hozott, ami felülmúl minden ajándékot a világon. Hogy ezt jól megértsük, elmondok egy igaz történetet, aminek nyomát fellelhetjük nemcsak a magyar, osztrák és német irodalomban, hanem a zenében, a színháztörténetben és a délszláv népek kultúrájában.

A török hódoltság idején nemcsak a nagy váraknak volt jelentősége, sőt a kis váraknak – tarisznyaváraknak, fiókváraknak, őrházaknak, őrhelyeknek – szintén kijutott a védelemből. Ezekből ugyanis a magyarok kirohantak és lecsaptak az ott portyázó törökre. Ilyen törökverő és rabsága révén is ismertté vált férfiú volt Szapáry Péter (1630-1707). Tehetséges politikus, katona és gazdálkodó volt, hasonlatosan felmenőihez. Portyázó embereivel a Duna-mente fontos hadiútján rendszeresen rajtaütött a vonuló török csapatokon. A budai pasa haragját hamar magára vonta, mint ádáz törökverő. Öt év telt el és 1657. június 28-án Szapáry Péter a Vértes hegységbeli Csákvárnál Hamzsa bég fogságába esett. Ezt követően a bég négy éven át kegyetlenül gyötörte, igába fogta Szapáryt. Szabó Lőrinc, Az irkafedél c. versében így állított emléket Szapáry Péternek:
„Nagyon megfogott, rettenetesen,
Egy kép egy piros irkafödelen,
Szapáry Péter. A szöveg, belül,
Elmesélte, mily istentelenül
Bánt a vitéz gróffal a gaz török:
Igába fogta és ökör helyett
Vele szántatott. Így bukhat a hős?
És nem váltják ki? A szerencse győz?”
A meggyötört Szapáry Pétert barátja, Batthyány Ádám váltotta ki a szultán futáráért és pénzzel. Kiszabadulása után Szapáry átvette testvérei javainak kezelését, a pozsonyi országgyűlés küldöttévé választották, majd országbíró helyettes lett. Buda 1686-os ostroma előtt újra elővette régi kardját: még egyszer visszatért benne a hős, s lelkesen küzdött az oszmánokkal Buda alatt. Az utolsó csatában szeptember 2-án esett magyar fogságba Hamzsa bég is. A régi ellenfelet, az európai csapatok főparancsnoka, Lotharingiai Károly a híres vitéznek, Szapáry Péternek engedett át
Szapáry a szétlőtt Budavár utcáit rótta, eltűnődött azon, hogyan is találkozzon egykori kínzójával. E kis idő elég volt ahhoz, hogy egy jól értesült szolga megvigye Hamzsa bégnek a hírt, aki félve a bosszútól a nála levő lassú mérget bevette. A börtönben lett nyilvánvaló Szapáry lelki nagysága, amikor kijelentette: az igazságtalanságot nem teszi jóvá a bosszú. A keresztény magyar főúr megkegyelmezett a bégnek és szabadon engedte. Ezt a török nem akarta elfogadni. 
Szapáry megbocsát Hamzsa bégnek
Nagyobb büntetés az irgalmasság, mint a legkínosabb halál – mondta, s nemsokára meghalt, de előbb keresztény hitre tért.
Kérdezhetné valaki: mi köze ennek a történetnek karácsony ünnepéhez?
Nagyon sok. Jézus születése előtt az emberiség a tévedések, a bűn, a gonosz hatalma alatt nyögött és bezárult előtte a mennyek országa. A bűn rabságában élő emberiségnek Isten maradt a vigasztalója, aki szabadítót ígért (Iz 52,7–10).
Jézus, a Szabadító meghirdette Isten irgalmát, minden bűnünk bocsánatát (Zsid 1,1–6). Majd az Egyház kezébe adta az Istennek tetsző élet kulcsát. Megszerezte a kegyelmet, hogy szentekké legyünk és Isten országának örökösei. Megtanított arra, hogy földi életünk, nem a siralom-völgye, hanem az örök élet várócsarnoka. Akik benne hisznek, azok egyesülnek vele és Isten gyermekeivé válnak, megbocsátanak és nekik is megbocsát az Isten, s így örökölik Isten országát. Az Isten-ember személye a világ világossága, a legértékesebb karácsonyi ajándék (Jn 1,1–18). Ő tette Szapáry Péter szívét is irgalmassá.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése