A boldog élet a család, a munka és a házastársak egymás
vállalásában rejlik.
Németh László 1965 decemberének végén, 40. házassági évfordulójukra
készülve „egy kis mérlegfélét” készített felesége számára.
Íme egy kis részlet
a gyönyörű mérlegből:
„Három közös alkotás őrzi az együtt végigküzdött
évtizedek eredményét.
Az első a család.
Másik közös alkotásunk, mely nem sokkal több jogon viseli, mint lányaink, csak
az én nevemet: a mű.
De akármilyen
szép a család, jelentős a mű, legcsodálatosabb közös alkotásunk: a viszonyunk.
Így lépünk át a közös
ötödik évtizedbe, melyről nem tudjuk, mikortól lesz csonka, holtbiztosan még
azt sem, melyikünkre ragasztja az özvegy nevet; egy a biztos, hogy az eddiginél
is nagyobb szükségünk lesz benne egymás melegére.
Ami előttünk áll: az egyre
terhesebb öregség, matracsír, szellemi hanyatlás.
Kire számíthatnánk
elsősorban, ha nem egymás emlékezetére, tapintatára, mely a visszatetszőben is
megőrzi a régit, a kedveset, s nemcsak nem akarja észrevenni, de nem is veszi
észre az együtt-pusztulót, tönkremenőt.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése