Karácsony üzenete

A Karácsony éjféli mise liturgiája elsősorban Isten Fiának időben való születését ünnepli, a Karácsony napi viszont az Atya kebléről való örök származását. Istennek az időben és az időn kívül véghez vitt valamennyi tette közül az Ige megtestesülése a legnagyobb. 

„Te igazi Isten, valódi ember lettél!” – mondja Szent Ágoston. Karácsony a hit szempontjából a világtörténelem legdöntőbb eseménye. Az Ige emberségünk törékeny mivoltát vette fel, hogy isteni életével megajándékozhasson.  Az első Karácsony óta az Isten és az ember története összefonódik és szétválaszthatatlanul eggyé válik.

Az első „Jézus-keresők” ajándékot vittek magukkal.

Mi, akik összejöttünk e szentestén, hogy Jézussal szentségi módon találkozzunk, hoztunk-e neki valamit? Most a legkedvesebb ajándékunkat adjuk neki, az adventi készületünket, főleg megtisztult lelkünket és fogadjuk be Őt életünkbe: „mert szívünk, ha tiszta és ártatlan, kedvesebb az neki, mint az arany.”

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

            Az első Karácsony összes jó szereplőjében újra és újra megcsodálom azt az egészséges emberi jellemet, amelyet a mai emberben kevésbé tapasztalunk. Szent Lukács gyermekség-evangéliumában szereplők személyiségének kialakítását elsősorban három tényező segítette:

- elsőként az Istenbe vetett hit,

- azt táplálta az Istentől kapott ígéret, -

- és megtartotta őket az Isten törvénye szerinti élet.

            Mindnyájunk számára ez az első Karácsony, amikor a magyarság egyharmada majdnem teljesen megéli azt a „benemfogadást”, amelyet megízlelt 2000 évvel ezelőtt Szent József és Szűz Mária. „Mária megszülte elsőszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson” (Lk 2, 7).

            - Semmi sem történik véletlenül. Most talán fogékonyabbak vagyunk az Isten megszólítására és az üdvtörténet eseményeit jobban megértjük.

Amikor a választott nép hazatért a babiloni fogságból, hozzá látott a templom újjáépítéséhez. Amikor a templomfalában megtalálták a törvénykönyvet, Ezdrás pap és Nehemiás ünnepet rendezett. A papok felolvastak a törvényből. Amikor az emberek hallották az Úr üzenetét, fájdalom járta át szívüket, mert felismerték, hogy hitetlenségük, bizalmatlanságuk és könnyelmű életük juttatta őket a nyomorúságba. E felismerés után megvigasztalták és haza küldték a népet, hogy ünnepeljenek, mert „az Úrban való örömünk, a mi erősségünk” – mondták.

            1. Ma örvendenünk kell a jó hír hallatán: „Ma született a Megváltó, az Úr Jézus Krisztus!” A próféták már századokkal előbb megsejtették ezt a napot: Gyermek születik nekünk, Fiú adatik nekünk (Iz 9, 1-3, 5-6). A Megváltónak nemcsak szűzi születését jövendölték előre, hanem születésének a helyét is.

            Izajás próféta jelképekben jövendöl a Messiásról. Három képet használ: a sötétben levőknek világosságot hoz, örömre hangol, mint jó aratáskor, és megszabadít a szolgaságtól, mert leveszi a terhet és eltörli a felügyelők botját. Azért teheti meg, mert a vállán hatalom van, isteni erőt hordoz, s ő a béke fejedelme. Krisztus valóban meghozta a hit világosságát, a szeretet örömét és kiszabadított a bűn szolgaságából. Vertikális ellentétek csodálatos egybeolvadása játszódik le Karácsonykor. Az Isten dicsősége és a jóakaratú emberek békessége vált nyilvánvalóvá. Isten és ember összefonódása. Mindaz folytatódik és teljessé válik, ami a régi időkben Isten népe kiváltságának számított. Ez a dicsőség most az egyszerű híveket ragyogja be, nem Izrael vezetőit. Isten adományai megmutatkoznak és általánossá válnak az emberek között. Jézus az utolsó vacsorán hivatkozik is arra, hogy az Atyától kapott dicsőséget átadta az embereknek (Jn 17, 22). Ezzel egy új perspektíva kezdődött.

            Értünk, miattunk történt a megtestesülés. Mi lesz a hatása? Horizontálisan a jog és igazság által megszilárdul a béke, matematikai kifejezéssel igazságosság + szeretet = béke; majd ember és ember között megteremti a testvériséget, és az Atya gyermekeivé teszi azokat, akik ajándékba kapták létüket.

            2. Megszületett a ti Megváltótok! (Lk 2, 1-14). Jézus születése az üdvtörténet kimagasló eseménye. Semmi sem történik véletlenül.

A római Birodalom előkészítette a természetes keretet a Megváltó eljöveteléhez. Ebben szerepet kap Augusztus császár. Quirinusz Szíria helytartója. A római birodalomban a 100 éve tartó lázadásokat Augusztus tudta megszüntetni ügyes intézkedéseivel. Az ő idejében béke honolt a birodalomban. Az összeírást az adózás miatt rendelte el. A Szentföldön ennek végrehajtója Quirinusz volt. Kötelezett mindenkit, hogy a törzs eredeti szálláshelyére menjen, ahol a birtoka van. József és Mária Názáretből kénytelenek Betlehembe menni, 145 km gyalog utat megtenni, mert ott volt birtokuk. Szent József és Szűz Mária eleget tesznek a parancsnak. Nem magyarázkodnak, hogy várandós asszonnyal milyen nehéz most útra kelni, hanem ők bíznak Isten mindenhatóságában.

            A kinyilatkoztatást azok kapják, akik Ábrahám egyszerű hitében élnek, az ígéretek beteljesedését remélik és készek a felhívásnak engedelmeskedni. Elsősorban Szűz Mária és Szent József. Mindkettőjük esetében mélységes hittel találkozunk, az Istentől kapott ígéretben megbíznak, és életük magatartása az Úr törvényéhez igazodik.

            Az ígéretek beteljesülésnek tanúi lesznek az egyszerű pásztorok. Az angyali üzenet olyan jel volt, amelynek értelméről elgondolkodtak. Hitük és engedelmességük tudatos megfontolás eredménye. Hitük akkor vált teljessé, amikor megtalálták a gyermeket. Itt elmondták, hogy milyen üzenet vezette őket ide, s többet is megtudtak a gyermekről. Hálát adtak a megváltás titkáért.

            Isten kinyilvánította végső tervét: az embernek az ő dicsőségét kell szolgálnia. Az ember szabadon, szeretettel fordul lényével Isten felé – ezzel dicsőíti meg Istent, akinek éppen szeretet a lényege. Isten szeretetéről csodálatos dolgokat mondtak el a próféták (tenyerembe írtalak, örök szeretettel szeretlek), Isten Fia viszont megtestesíti ezt a szeretetet, saját személyében élőnek és megtapinthatónak mutatja be (Tamás tedd ide ujjadat, és tapintsd oldalamat).

            A bepólyázott és jászolba fektetett Kisded ezt mondja az embereknek: Isten annyira szereti őket, hogy üdvösségükért saját Egyszülöttét adta oda. A pásztorok esetében igazolva látjuk, hogy a Megváltó mindenkié lesz, elsősorban azoké, akik legjobban rászorulnak.  De igazolni akarta azt is, hogy életünknek minden terhét magára veszi, szegénységünket és kiszolgáltatottságunkat is. Megmutatja, hogy ilyen körülmények között is meg lehet tartani az Isten Fiának szentségét és méltóságát. Ezt az üzenetet tovább kell adni az embereknek, a szegényeknek, a kicsiknek, a megvetetteknek, a szenvedőknek. Így tesznek a pásztorok is. Ugyanakkor az ember számára ez lesz a béke biztosítéka. A béke elsősorban lelki állapot, amit a jóakaratú emberek tapasztalhatnak meg. Pl. Aranyszájú Szent János pátriárka életének végén (+407) tett nyilatkozata: hová száműzhetsz, ahol ne lenne jelen a mindenható Isten!

            Az üzenet tovább adása ma már nem az angyalokra, hanem a keresztényekre vár.

            3. Szent Pál ujjongva hirdeti: Megnyilvánul Isten üdvözítő kegyelme (Tit 2, 11-14).  Kivétel nélkül minden ember számára megjelent az üdvözítés kegyelme Krisztusban, s ez megköveteli a bűnnel való szakítást, és értelmet ad az életnek. Reménnyel várhatjuk az Urunkkal való találkozást, ha jótettekben töltöttük el életünk idejét.

Kalkuttai Szent Teréz anya mondta el: „Egyszer egy kisgyermek jött házunkba. Éjfél körül. Nagyon sírt. Lementem hozzá. »Elmentem anyukámhoz. Anyukámnak nem kellettem. Elmentem apukámhoz. Neki sem kellettem. Ugye, magának kellek?! «Mindenütt vannak emberek, akik senkinek sem kellenek. Akiket senki sem szeret. Ezek az emberek az övéi. Krisztuséi. Ezek Ő maga. És a miénk. Fivéreink és nővéreink.” Teréz anya szintén az Istenbe vetett hit révén, Isten ígéreteibe kapaszkodva és Krisztushoz igazítva tetteit, tudott szent lenni.

            Jézus születését éjszaka ünnepeljük, jelezzük ezzel is, hogy magunk mögött hagyjuk a sötétséget, és vár ránk a hajnal világossága. Mögöttünk a bűnökkel terhelt múlt és előttünk az Istentől jövő világosság, az új és szent élet reménye.

            Ha mi jövőt akarunk, akkor naponta éljük meg Karácsony misztériumát: - hittel fogadjuk el, hogy velünk van az Istenember, - Krisztus ígéreteire építsünk, és életünket „új parancsa” szerint éljük. Ekkor lesz az Úrban való örömünk a mi erősségünk.

Keressük meg életünk eseményeiben azokat az erős élményeket, amikor megtapasztaltuk, hogy velünk van az Isten, és arra építsünk már most. Pl. Ady Az Úr érkezése, Aranyszájú Szent János, és személyes tapasztalatom.

            Ebben az isteni történésben, amelynek részesei vagyunk, vállaljuk a döntést, hogy megkeressük a magunk helyét ebben az Istent és embert, embert és embert összekötő folyamatban, úgy, hogy megfogjuk a Megváltó kezét hittel, szeretettel és ígéreteiben bízva éljük Istennek tetszőn napjainkat.

            Így lesz a karácsonyi történet a mi életünk örömteli és boldog története.