2016. 12. 09.

Az óceán kis gyöngye



A cím láttán, Petőfi verse jut eszünkbe, mert az öröm a szeretet gyümölcse. Örömre születtünk szeretetből. Azt írja az egyik egyházatya: «Deus creando aliquo modo exstasim passus est» - «Isten, amikor teremtett, valamilyen módon eksztázisba esett». Igen, mert a teremtő és üdvözítő Isten, amit értünk tesz, minden az ő jóságának kiáradása, ami túláradó örömet vált ki bennünk. 
A házasságról és családról szóló szakirodalom megerősíti ezt az igazságot, hogy Isten, aki az embert munkatársává tette, ennek minden alkotáshoz, így az élet generálásához, továbbadásához is örömet fűzött. Mi tehát szüleink szeretetének és örömének gyümölcsei vagyunk. Első örömünk, mosolyunk akkor volt, amikor jó szüleink örömmel szóltak hozzánk és szeretettel öleltek keblükre. Azóta mindnyájan az öröm eljegyzettjei vagyunk, az igazi öröm keresői. 
Az öröm, amire az Egyház utal, nem élettani tünet, hanem természetfeletti öröm, ami az Isten szeretetében gyökerezik (Sir 1,12). Örömünk abból a tudásból is fakad, hogy a teremtő Isten minden körülményt felhasználhat népe javára (ApCsel 5,22; 2Kor 7,4). A szívünk mélyén lévő derűlátást, jókedvet, kiegyensúlyozottságot akarja mindig életre kelteni bennünk (Gal 5,41). Adventi liturgiánkban is jelen van az öröm. Bár ez időszak a készület és bűnbánat ideje, mégis jelen van az öröm, amit a liturgia színe (rózsaszín), valamint az adventi koszorú 3. gyertyája jelez. 
A teremtő és üdvözítő Isten kinyilatkoztatása is túláradó örömünk forrása. Nem szemlélhetjük a teremtést sem anélkül, hogy hangos szóval ne dicsérnénk érte Urunkat. Isten szemlélésekor – aki állandóan munkálkodik a történelemben – csak az esztelent nem keríti hatalmába az öröm, amely közlékennyé tesz (Zsolt 92,5k). 
A zsoltáros is örömre hív: „Jöjjetek, örvendezzünk az Úrnak, és ujjongjunk üdvünk sziklája előtt!” (Zsolt 94,1), mert maga Isten jön el hozzánk (Iz 35,1-6a. 10). Izaiás próféta a messiási ország kegyelmi kiáradását a természet pompájával festi meg. A sivatagi táj helyén virágzó mező és zöld erdő virul. És földi bajainkat pedig az örök élet meg fogja gyógyítani. A Megváltó azért jön, hogy meghívja hűséges szolgáit: lépjenek be az örömébe, és meg is nyitja előttük az odavezető utat (Mt 25,21). 
Keresztelő János és Jézus fellépése nyomán felpörögnek az események. Főleg az emberi lelkek fásultsága kezd eltűnni, mert Isten úgy tanít, hogy lagymatag gondolkodásunkat látszólagos ellentmondásokkal izgatja. Nem engedi, hogy jelei iránt közömbösek maradjunk. János kételyeire Jézus válasza egyszerű és világos: a vakok látnak, a sánták járnak, a halottak feltámadnak... Egyházunk Krisztusra hívja fel a figyelmet, aki örömet hoz (Jak 5,7-10). Annak lesz karácsonyi öröme, aki Krisztushoz tartozását, hitét, értékrendjét idejében tisztázta. Jézus ma is válaszol kérdéseinkre jeleken, embereken és lelkiismeretünkön keresztül. Ez utóbbit mindegyre finomhangolni kell. Hallod-e?

„Örüljetek, az Úr közel van!” Fil 4,5.

E gondolat után légy szíves és olvasd el: Elmegyek, hogy jobb legyen...



 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése