A cím láttán,
Petőfi verse jut eszünkbe, mert az öröm a szeretet gyümölcse. Örömre születtünk
szeretetből. Azt írja az egyik egyházatya: «Deus creando aliquo modo exstasim passus est» - «Isten, amikor teremtett, valamilyen módon eksztázisba
esett». Igen, mert a teremtő és üdvözítő Isten, amit értünk tesz, minden az
ő jóságának kiáradása, ami túláradó örömet vált ki bennünk.
A házasságról és
családról szóló szakirodalom megerősíti ezt az igazságot, hogy Isten, aki az
embert munkatársává tette, ennek minden alkotáshoz, így az élet generálásához,
továbbadásához is örömet fűzött. Mi tehát szüleink szeretetének és örömének
gyümölcsei vagyunk. Első örömünk, mosolyunk akkor volt, amikor jó szüleink örömmel
szóltak hozzánk és szeretettel öleltek keblükre. Azóta mindnyájan az öröm
eljegyzettjei vagyunk, az igazi öröm keresői.
Az öröm, amire az Egyház utal,
nem élettani tünet, hanem természetfeletti öröm, ami az Isten szeretetében
gyökerezik (Sir 1,12). Örömünk abból a tudásból is fakad, hogy a teremtő Isten
minden körülményt felhasználhat népe javára (ApCsel 5,22; 2Kor 7,4). A szívünk
mélyén lévő derűlátást, jókedvet, kiegyensúlyozottságot akarja mindig életre
kelteni bennünk (Gal 5,41). Adventi liturgiánkban is jelen van az öröm. Bár ez
időszak a készület és bűnbánat ideje, mégis jelen van az öröm, amit a liturgia
színe (rózsaszín), valamint az adventi koszorú 3. gyertyája jelez.
A teremtő és üdvözítő
Isten kinyilatkoztatása is túláradó örömünk forrása. Nem szemlélhetjük a
teremtést sem anélkül, hogy hangos szóval ne dicsérnénk érte Urunkat. Isten
szemlélésekor – aki állandóan munkálkodik a történelemben – csak az esztelent
nem keríti hatalmába az öröm, amely közlékennyé tesz (Zsolt 92,5k).
A zsoltáros
is örömre hív: „Jöjjetek, örvendezzünk az Úrnak, és ujjongjunk üdvünk sziklája
előtt!” (Zsolt 94,1), mert maga Isten jön el hozzánk (Iz 35,1-6a. 10). Izaiás
próféta a messiási ország kegyelmi kiáradását a természet pompájával festi meg.
A sivatagi táj helyén virágzó mező és zöld erdő virul. És földi bajainkat
pedig az örök élet meg fogja gyógyítani. A Megváltó azért jön, hogy meghívja hűséges
szolgáit: lépjenek be az örömébe, és meg is nyitja előttük az odavezető utat
(Mt 25,21).
Keresztelő János és Jézus fellépése nyomán felpörögnek az események.
Főleg az emberi lelkek fásultsága kezd eltűnni, mert Isten úgy tanít, hogy lagymatag
gondolkodásunkat látszólagos ellentmondásokkal izgatja. Nem engedi, hogy jelei
iránt közömbösek maradjunk. János kételyeire Jézus válasza egyszerű és világos:
a vakok látnak, a sánták járnak, a halottak feltámadnak... Egyházunk Krisztusra
hívja fel a figyelmet, aki örömet hoz (Jak 5,7-10). Annak lesz karácsonyi
öröme, aki Krisztushoz tartozását, hitét, értékrendjét idejében tisztázta.
Jézus ma is válaszol kérdéseinkre jeleken, embereken és lelkiismeretünkön keresztül.
Ez utóbbit mindegyre finomhangolni kell. Hallod-e?
„Örüljetek, az Úr közel van!” Fil 4,5.
E gondolat után légy szíves és olvasd el: Elmegyek, hogy jobb legyen...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése