Ez a mi himnuszunk

Az alázatos szeretet himnusza - a jóban és rosszban egyaránt az Isten szeretete jön felénk, és csak úgy lehetünk gazdagok, ha elfogadjuk, és mi is adjuk magunkat a szeretetben.

Az ószövetségi kinyilatkoztatás lényegének a Tízparancsolatot tartották, amelyet Isten a Sínai-hegyen hirdetett ki. Ennek megtartása körül már kezdetben gondok voltak. Később a próféták keményen bírálták a lélek nélküli vallásosságot, a puszta rítust. 

Mivel Isten boldoggá akar tenni bennünket, ezért Fiát a szeretet alázatában küldte hozzánk, amely felemel, nemessé tesz, kivirágoztatja életünket, kiteljesíti személyiségünket. Istenünk alázatos szeretetre hív, nemcsak szóval, hanem elsősorban tettel: maga kezdi az alázatot, ő maga ajánlja magát alázatosan szeretetünkbe, hogy magával ragadjon minket ugyanilyen alázatos szeretetbe. Mert ez az egymásért élő, egymást elfogadó szeretet Isten belső boldogsága a Szentháromság életében, és ez a magatartás teremhet boldogságot a mi szívünkben is. Ő pedig számos tanítást ad, az alázatos szeretetről. A nyolc boldogság pedig az alázatos szeretet himnusza. (Mt 5,1-12a) Ez az, amit az Újszövetség, az Istenországa támaszt, vagyis alázatosnak, embernek kell maradni. Alázatosnak lenni tehát annyi, mint elfogadni Isten felkínált szeretetét, és cserébe a magunk szolgáló szeretetét ajánlani. Jézus a Hegyi beszédben mondta el a keresztény tökéletesség lényegét, ami az istengyermeki lelkület kialakításával kezdődik – elfogadom Isten felkínált szeretetét –, és az erények gyakorlásán nyugszik, vagyis a magunk szolgáló szeretetét adjuk. Mindezt nem parancs, hanem vonzó hívás formájában közölte. Eljött már az Istenországa javaival, kincseivel, de ezeket csak az tudja befogadni, akiben megvan a megfelelő lelkület. Másképp fogalmazva, az isteni Szeretet a világban, az emberekben, az adottságokban ajánlja magát nekünk, tehát ezekben kell is elfogadnunk őt. Erről beszél a nyolc boldogság.

Nyolc boldogság-hegyi templom

Első helyen a lélekben szegényeket említi. Jézus nem az anyagi szegénység állapotát mondja boldognak, hanem azt a belső magatartást, azokat akik alázatosan megnyitják lelküket az isteni Szeretet végtelen gazdagságára. Amikor az ember elismeri, hogy nem elegendő önmagában a boldogsága eléréséhez, ezért Istenbe helyezi bizalmát. Istenre rá vagyunk utalva. Szegények vagyunk, akik élhetünk, ha ő megszán bennünket. Ennek ellentéte az önelégültség, a kevélység, a magában bízó lelkület, csak a szellemi tudásra vagy az anyagi javakra való támaszkodás.

A szomorúak, akik az élet megpróbáltatásait viselik, vállalják azt is, ami miatt sírni kell, és egy pillanatra sem vonják kétségbe Isten atyai szeretetét.  

A szelídek, akik nem akarnak maguknak erőszakos eszközökkel jobb helyzetet teremteni, s nem akarnak leigázni másokat. Nagyobb igazságosságra, életszentségre törekszenek. Lemondanak a bosszúállásról és Istenre hagyják, hogy megfizessen kinek-kinek cselekedetei szerint. 

Az igazságra éhezők és szomjazók, akik Isten megismerését és szeretetét tartják a legtöbbre, a teljes emberi (természetes és természetfölötti) értékgazdagság kibontakozását. 

Az irgalmasok, akik meg tudnak bocsátani, és együtt tudnak érezni szenvedő embertársaikkal és erejükhöz mérten enyhíteni is akarják szenvedésüket. 

A tiszta szívűek nem elégednek meg a külső látszattal, hanem a szándék tisztaságát mindennél fontosabbnak tartják. Akiknek lelkét nem homályosítják el szenvedélyek és bűnök, hogy megértsék Isten dolgait. 

A békességszerzők azon fáradoznak, hogy elsimítsák az emberek közt felmerülő ellentéteket. Ők, akik Istennel és önmagukkal szeretetben élve, útjukon mindenütt békét vetnek. 

Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, az evangéliumért, és azt Jézushoz hasonló lelkülettel viselik, mert részük lesz a dicsőségben. 

Ezekben a „boldog” emberekben van egy közös magatartás, az alázatos lelkület, amely alkalmassá teszi őket Isten országára: az Isten felé való nyitottságuk. Ezek az emberek egyedül Istenben bíznak és színelátására vágynak. 

Jézus meghív, hogy a nyolc boldogság útján alázatosan kövessük őt, bármilyen legyen a sorsunk, hogy boldoggá tegyen bennünket. Az erények gyakorlása által megadja a kegyelem mellett az erkölcsi emelkedettség tudatát, s ezzel is besegít a boldogok, a kiteljesedett életűek sorába.

D-K. József