Lázadunk a boldogság ellen?

Van-e különbség a hívő ember boldogsága és a nem hívő ember boldogsága között? 

Ha van, akkor Jézus mai tanítása a hívő embereknek szól. A boldogság állapotára utal A boldog ember inge mese, amely a boldogtalan királyról szól, aki akkor gyógyul meg az orvosai szerint, ha egy boldog ember ingét öltheti magára. Nosza, szaladtak is a kengyelfutók, kérdezgették a hercegeket, grófokat, bárókat, kereskedőket meg a válogatott cigánylegényeket, hogy boldogok-e. Mind azt felelte, hogy ó, igen, boldog ő, hogyne volna boldog a fölséges király uralkodása alatt, de még boldogabb lenne, ha az övé lehetne még ez vagy az. … Végül az egyik fullajtár talált egy napszámost, aki a határban kapálgatott. Boldog vagy-e, jóember? – kérdezte a király legénye. 

– Hogyne volnék boldog – válaszolt a béres. Megvan nekem mindenem, még a jókedvem is. 

– És mondd, odaadnád-e az ingedet a királynak? Annyi aranyat kapsz érte, amennyit a hátadon elbírsz. 

– Oda én, ingyen is, nevetett a napszámos. Csak egy a bökkenő, hogy nekem nincs is ingem! 

Eddig a mese, melynek tanítása, hogy a boldogság nem a külső dolgok birtoklásában rejlik, hanem bennünk születik meg és Istenben teljesedik ki. 

A boldogság utáni vágyat Isten oltotta szívünkbe, hogy Őt keressük, mert senkivel nem lehetünk igazán boldogok csak Vele. Ezért is egyengeti boldogságkereső utunkat. De hogyan? 

Idézzük fel újra Jézus szavait: Boldogok a lélekben szegények, akik sírnak, a szelídek, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, ... (Mt 5,1-12a) 

E boldogság mondás ellen hányszor lázadunk mi is fel? Uram, hogy mondhatod ezeket boldognak? És persze fordítva még inkább igaz a paradoxon: vannak akik nem szegények, nem szelídek, nem irgalmasok, nem üldözik őket – és mégsem boldogok. 

Akiket Jézus boldognak mond, nem azért boldogok, mert nélkülöznek, hanem azért, mert eljutottak annak felismeréséig, hogy Isten a minden.  

Az egyház amikor boldoggá avat valakit, csak azt fejezi ki, hogy annak beteljesült élete van. Szofoniás próféta Kr. e. VII. század második felében hirdeti, hogy az Úr a szegények vigasztalója. (Szof 2,3; 3,12-13) A végveszélyben „meghagyom közöttetek a szegényeket és alázatosakat, akik az Úr nevében reménykednek.” Üdvösséget, jövőt ígér azoknak, akik Isten gondviselésére támaszkodnak, és nála keresnek menedéket. Ezeknek a lelki szegényeknek és egyszerű szívűeknek hozta meg Jézus az üdvösséget. 

Isten azt választotta ki, ami a világ szemében gyönge, hogy erőssé tegye; a balgákat, hogy bölcsekké tegye. (1Kor 1,26-31) Éljünk Jézus érdeméből, kegyelméből, mert ő tárta fel, hogy mi a bölcsesség, az igazság és a boldogság.

„Örüljetek, ujjongjatok, mert nagy lesz a jutalmatok az égben.”  Mt 5,12.
 **

Ajánló:
Ez a mi himnuszunk