Megdicsőülni

A magyar labdarúgó válogatott 2016. június 22-én a portugálokkal játszott. A színvonalas játék eredménye 3–3. E mérkőzésen, sok évtized után, a poraiból feltámadt magyar csapatnak szurkolhattunk. Mind a három vezető gól fokozatosan felrázta a nézőket és a nemzetet. A háromszori lelkes örömujjongást a játék végén is öröm kísérte. Örvendeztek a fiúk, örvendezett Bernd Storck szövetségi kapitány és örültek a nézők is. Kellenek az öröm pillanatai, kellenek az örömujjongások. A szülők, a tanárok, a mecénások is hasonlóan örvendeznek gyermekeik, tanítványaik, támogatottjaik sikerén. Ezzel kapcsolatban kérdezhetjük, hogy örvend-e a Teremtő az emberek sikerén? A kérdésre visszakérdezhetünk: mit is tartunk sikernek?

A Magyar Értelmező Kéziszótár szerint: „1. A siker valamely tevékenység szerencsés kimenetele, jó eredménye. 2. Alkotással, magatartással kivívott tetszés.” A jó eredmény emberhez méltó cselekedetet jelent, amiben benne van a becsületesség, a munkaszeretet, a megbízhatóság, a jószívűség, a megértés – minden ami a teljes emberhez tartozik. Isten a jó  eredménynek biztosan örvend, akár csak a jó szándéknak.

Most szóljunk Isten öröméről, ahogy azt Ő mondja nekünk: „Az Úr így szolt hozzám: A szolgám vagy, benned fogok megdicsőülni!” (Iz 49,3. 5-6) Szolgám vagy, azaz teremtményem vagy, gyermekem vagy, tanítványom vagy, támogatottam vagy, életem része vagy. A „benned fogok megdicsőülni” – több mint egy sikeres vagy győztes személy mellett díszelegni. A Biblia szerint azt jelenti, hogy az embert betölti Isten dicsősége, az Isten jelenlétét kísérő fény és ragyogás, mely kiárad személyekre és dolgokra. Mivel minden dicsőség egyedül Istené és tőle származik, az ember számára a megdicsőülés az Isten színelátására megérkezés, tehát a mennyország állapota. A szolga, akihez az Úr szól, a Messiás, akit méltán nevez Izraelnek, azaz „az Úr harcosának”. Ezután maga a Messiás mondja, hogy Isten már anyám méhétől választottjává tett, hogy hozzávezessem szövetséges népet. Sőt „a  nemzetek világosságává teszlek, hogy üdvösségem eljusson a föld határáig.” Izaiás próféciája Jézus Krisztusban lett valóság. Ő hozott szabadulást és üdvösséget minden népnek. Ő lett a világ világossága. Őt elsőként Keresztelő János ismerte fel. (Jn 1,29-34) Jánosnak előzetes ismerete volt őróla, akinek utat kellett készítenie az emberek lelkében. Isten, aki meghívta, közölte vele: „Akire látod, hogy rá száll a Lélek, és rajta marad, ő az, aki Lélekkel keresztel. (...) Én láttam és tanúskodom arról, hogy ő az Isten Fia!” Személyes hitét erősítette az Atya szózata is. Jézusba vetett hit által részesültünk kegyelemben és békében. (1Kor 1,1-3) Isten szolgálatára vagyunk hivatottak, ezért életünk nem merülhet ki csak evilági gondokban.

„Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit!”