A tartalék

Szent Mátyás apostol azok közé az apostolok közé tartozik, akikről csak annyit tudunk, amennyit a Szentírás megőrzött számunkra. Annyit sejthetünk róla, hogy előkelő családból származott és módos ember lehetett, mert Lukács evangélista - az Apostolok Cselekedetében (1,15-26) részletesen elbeszéli meghívásának és megválasztásának történetét -, de elhallgatja származási helyét, családi viszonyát, ifjúságát és polgári foglalkozását. Jézus mennybemenetelét követően „a testvérek körében – mintegy százhúszan lehettek együtt – Péter szólásra emelkedett... Benne van ugyanis a zsoltárok könyvében: ... Tisztségét kapja meg más... Kijelöltek hát kettőt, Józsefet, akit Barszabbásznak vagy más néven Jusztusznak is hívtak és Mátyást. Majd imádkoztak: „Uram, ki belelátsz mindenkinek a szívébe, mutasd meg, e kettő közül kire esik választásod, hogy átvegye az apostoli szolgálatban azt a helyet, amelyet Júdás hűtlenül elhagyott, hogy az őt megillető helyre jusson.” Ezután sorsot vetettek. A sors Mátyásra esett, így a tizenegy apostolhoz sorolták.”

Szent Péter beszédéből visszakövetkeztetve azonban valószínűnek kell tartanunk, hogy eleitől kezdve - János keresztségétől -  az Úr követői közé tartozott, s így szem- és fültanúja volt az evangéliumban megörökített események legtöbbjének. Csak így érthetjük, hogy az Úr mennybemenetele után az áruló Júdás helyének betöltésére került sor, elsősorban az ő személye felé fordult a figyelem. A sorsvetés az ószövetségben Isten akaratának a megismerését jelentette. Ilyen csodálatos módon került Mátyás az apostolok fényes közösségébe. Pünkösd napján már a többi apostollal együtt vette a Szentlélek kegyelmét, mely félénk és tanulatlan emberekből szinte pillanatok alatt vértanú-bátorságú és ellenállhatatlan ékesszólású igehirdetőkké, prófétákká tette őket.

Mátyás a Szentlélek vétele után egy ideig Júdeában hirdette az evangéliumot. Majd István diakónus vértanú halálát követően az ázsiai Etiópiában, a régi magyarok Szerecsenországába ment, Sebasztopolban (ma Sokhumi = vizes homok) püspökséget alapított és hirdette az evangéliumot.  

Sukhumi

E változat szerint Mátyás apostol a Fekete-tengertől keletre eső Kolchisz tartományban - Grúzia Abház területén működött.

Itt megemlítem, hogy az ott lakó szerecseneket, Herodotosz feketés arcszínű, göndör hajú és a körülmetélés szokása alapján egyiptomi-etiópiaiaknak írta le, akiket még Szeszosztrisz, egyiptomi uralkodói nevén Heperkaré fáraó (Kr. e. 1958-1914) telepített oda. 

Mátyás apostol haláláról az maradt ránk, hogy vértanú halált halt, megkövezték és szekercével, bárddal lefejezték. 

Ereklyéit Szent Ilona császárnő Rómába és Trierbe küldte. Trier városa ettől az időtől kezdve mostanáig védőszentjét tiszteli az apostolban, kinek neve azt jelenti: Isten ajándéka. Benne Isten kegyelme nem volt hiábavaló. 

Mátyás apostol vértanúságának eszköze és így ikonográfiai attributuma, jelvénye a szekerce vagy bárd. 

Szent Mátyás apostol sírja Trierben

Ezért a keresztény mészárosok és ácsok őt választották védőszentjüknek. Oltalmát kérik a cukrászok, szabók, kovácsok, és védőszentje a teológusoknak, hittanároknak, misszionáriusoknak is.  

Mátyás napjához fűződő időjóslás: „Mátyás ront, ha talál, ha nem talál, csinál.” „Tapogatva jár, mint Mátyás után a róka a jégen.”

 

Istenünk, te Szent Mátyást fölvetted az apostolok testületébe. Közbenjárására add, hogy szereteted boldog részeseiként eljussunk választottaid közé. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen