A csíkszeredai
Millenniumi templom kápolnáját Boldog Rupert Mayer tiszteletére szenteltük. Ez
a jezsuita atya az első világháború idején, mint katonalelkész, Erdélyben
teljesített szolgálatot, mégpedig Brassóban, az Ojtozi-szorosban és a
Gyímesi-határnál, ahol egy gránát szétroncsolta bal lábfejét. Az üszkösödő
lábat a csíkszeredai Róm. Kat. Főgimnáziumban felállított német katonai
kórházban amputálták. Hazatérve Németországba falábat készíttetett, és odaadóan
folytatta lelkipásztori munkáját, ezért München apostolának nevezték. A Führert
és rendszerét bírálta, amiért a nácik 1937 és 1945 között börtönbe zárták. Egy
alkalommal úgy engedték szabadon, hogy nem gyóntathat, nem prédikálhat, nem
misézhet. Ekkor „élő halott”-nak mondta magát. Máskor úgy nyilatkozott, hogy ő
olyan, mint a „ketrecbe zárt oroszlán”. Sok mindent szeretett volna tenni
híveiért. Mennyit apostolkodhatott volna nyolc év alatt! 
Az amerikai katonák
1945. április 3-án szabadították ki. Május 11-én állomáshelyére utazott, ahol
november 1-jéig angyali módon szolgált. Mindenszentek napján reggel a 8 órai
szentmisét végezte, és prédikációja közben, lábon állva meghalt. Utolsó szavai
ezek voltak: az Úr, az Úr …
Boldog Rupert Mayer
nem lett megalkuvó.
Nem lett vadállattá sem az életben, sem a börtönben, hanem
életét ajánlotta fel, hogy teljesedjék be rajta az Isten akarata.
Uram, úgy legyen…
Uram, úgy legyen, ahogyan te akarod;
úgy akarok járni, ahogyan te akarod,
de segíts megértenem akaratodat!
Uram, akkor van itt az ideje, amikor te akarod,
és én készen vagyok, amikor te akarod,
ma és mindörökké!
Uram, elfogadom, amit te kívánsz,
és az a nyereség nekem, amit te kívánsz,
elég annyi, hogy én a tied vagyok!
Uram, azért jó így, mert te akarod,
s azért nem félek, mert te akarod!
Szívem a te kezedben nyugszik. Ámen.
(Boldog Rupert Mayer imája)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése