11. Az Egyházhoz tartozom Cél: Szeretni
az Egyházat és ragaszkodni hozzá.
Isten az embert társas lénynek
teremtette, az ember csak más emberek közt találja meg magát, csak mások
segítségével tud boldogulni. Nemcsak a földi boldoguláshoz, de az Istenhez, az
üdvösséghez is csak mások segítségével juthatunk el. Ezért rendelte Isten
számunkra az Egyházat.
1) Az Egyház fogalma. Az Anyaszentegyház Isten
újszövetségi népe, Krisztus teste, amelynek feje a római pápa. Ez az utóbbi
vonása különbözteti meg az Egyházat más keresztény vallási közösségektől.
Az Egyháznak vannak hitbeli
igazságai, az emberi életet szabályozó törvényei és szokásai, valamint
szertartásai, amelyek híveit kötelezik. Az Egyház Krisztustól származik. Ő az
alapítója és az Egyház elvei, törvényei valamint szertartásai végső fokon Tőle
származnak. Az Egyház őrzi és hirdeti Krisztus tanítását, kiosztja híveinek a
szentségeit, igyekszik híveit a maga eszközeivel megtartani Krisztus hűségében.
2) Az apostolok és a tanítványok, mint az Egyház első tagjai. Krisztus a hallgatói közül kiválasztott 12 apostolt és 72 tanítványt,
akiknek különféle megbízásokat és felhatalmazásokat adott. Azzal bízta meg
őket, hogy hirdessék tanítását, Isten Országának eljövetelét és gyógyítsanak
betegeket. Az utolsó vacsorán meghagyta, hogy áldozatát megjelenítsék, a
feltámadása után bűnbocsátó hatalmat adott. Az apostolok ezen kívül még
törvényhozó hatalmat is kaptak: „amit megköttök a földön, a mennyben is meg
lesz kötve, s amit feloldoztok a földön, a mennyben is fel lesz oldva.” (Mt
18,18). És utolsó nagy missziós parancsában átadja nekik a maga küldetését és
hatalmát. Elküldi őket, hogy „tegyétek tanítványommá mind a népeket.
Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére.” (Mt 28,19). Az apostolok közül kiválasztja Pétert, őt
teszi meg az Egyház alapjává, neki adja át a legfőbb hatalmat az Egyházban. (Mt
16,19), és feltámadása után rábízza az Egyház kormányzását: „Legeltesd
juhaimat!”. (Jn 21,17). Az apostolok az első pünkösdkor a Szentlélek által
megerősítve hirdetni kezdték Jézust, a megígért Megváltót. A hívek állhatatosan
kitartottak az apostolok tanításában és közösségében, a kenyértörésben és az
imádságban. Mind összetartottak, egy szív, egy lélek voltak és mindenük közös
volt: az apostoli tanítás, a Krisztusban való hit, a szentmise, az imádság és a
testvéri szeretet. Az apostolok segítőket vesznek maguk mellé és utódokat állítanak
maguk helyett: a püspököket és a papokat. Nekik adják át a krisztusi tanítást
és hatalmat, és ezek az apostoli folytonosságban tovább viszik az Egyházat, amelynek
a szegletköve maga Jézus Krisztus. Az Egyház a sok viszontagság és üldözés, ellenére
ma is fennáll.
3) Az Egyház emberi oldala. Az Egyháznak
isteni oldalán kívül van még emberi oldala is. Mert a Krisztus által alapított
Egyház gyarló emberekből, belőlünk áll, akik valljuk és hirdetijü a krisztusi
tanítást, de nem mindig valósítjuk meg a maguk életében. Nemhiába adott
Krisztus bűnbocsátó hatalmat és rendelte a bűnbánati szentséget. Talán azt is
hozzátehetjük: az Egyházban megbotránkozóknak és felette pálcát törőknek
magukat kellene előbb megnézniük.
4) Az Egyház isteni oldala. Krisztus
titokzatos teste az Egyház. Krisztus alapította, az emberekben jelen van – amint
beszéltünk a 8. leckében –, ennek az élő testnek Ő a feje. Ő maga folytatja a
saját küldetését: az emberek Istenhez vezetését és a vele való egyesítését. Ő a
szőlőtő, belőle árad a kegyelem, az éltető erő belénk, szőlővesszőkbe. Krisztusnak
a jelenléte miatt szent az Egyház és nem tagjainak az élete miatt. Ezért tudja
megszentelni az embereket.
5) Az Egyház tagjai. Tudjuk, hogy minden
katolikus az Egyházhoz tartozik. A vezetők csak egy hivatalt, szolgálatot
töltenek be a többi számára, de ezzel nem különbek. Ha mindenki, pap és világi
egyformán tagja az Egyháznak, akkor mindenki felelős is érte. Az Egyház olyan
Isten és emberek előtt, amilyenek mi vagyunk, a megkereszteltek. A teljes
kapcsolat azokban van meg, akik a kegyelem állapotában élnek: ezekbe árad és
ezekben hoz gyümölcsöt Krisztus kegyelmi ereje. Vannak, akik még hisznek, s a
hit által kapcsolódnak hozzá, közösséget vállalnak az Egyházzal. Van aki
elhagyta az Egyházat, semmiféle közösséget nem vállal vele. Ez is az Egyházhoz
tartozik, a keresztség által.
6) A nem katolikus keresztények helyzete. Hogy
viszonyulnak ők az Egyházhoz? A más vallású keresztények is ehhez az Egyházhoz
tartoznak, csak még nem teljes a kapcsolatuk.
7) Üdvözülhetnek-e azok, akik nem tartoznak az Egyházhoz? Ha csak Jézus Krisztus által juthatunk Istenhez (Jn 14,6), akkor
hogyan üdvözülnek azok, akik nem tartoznak az Egyházhoz? Krisztus pedig azt
akarja, hogy minden ember üdvözüljön (1Tim 2,4). A II. v. zsinat: „Akik önhibájukon
kívül nem ismerik Krisztust és egyházát, de ha lelkiismeretük szavát követik,
elnyerhetik az örök üdvösséget.” (LG 16)
8) Az Egyház rokonszenves vonása az, hogy Anya. Ő szüli gyermekeit a keresztvíz által az örök életre és túláradó anyai
gondosságával, szentségeivel megszenteli életfordulóinkat, s a haláluk után is
imádkozik híveiért.
9) Az Egyház megjelenési formái. Hol
találkozom az Egyházzal? Az Egyháznak három megjelenési formája van a hívő
ember számára. A plébánia, amelyben megkeresztelték, vagy amelyhez tartozik, az
egyházmegye, és a világegyház.
a) A plébánia. A hívő ember saját plébániáján,
egyházközségében kapja az első vallásos benyomásokat, amelyek rendesen
meghatározzák későbbi vallásos életét. Itt hall először Istenről, aki
gondviselő és figyel minket; Jézusról és az Ő életéről. Itt tanulja meg az első
imádságokat. Itt ismeri meg a templomot, a szentségházat, ahol a jó Isten
lakik, itt találkozik először pappal. Itt sajátítja el a hitbeli ismereteket,
tanulja meg a közös imádságot és éneket. A lélektan törvényei szerint többnyire
olyan lesz a vallásossága, ahogy ezt gyermekkorában, majd serdülőkorában maga
körül látta. Ezért nagy a családi otthon és az egyházközség szerepe.
b) Az egyházmegye. A hívő ember lassan
észreveszi, hogy a pap nem tehet mindent, ő is a püspöktől függ. A püspök
szenteli fel a papokat, a templomot, az oltárt, a kelyhet és ő irányítja a
papok munkáját, az egyházi életet. A bérmálás az az alkalom, amikor az ifjú
személyesen is találkozik a püspökkel, aki neki ezt a szentséget
kiszolgáltatja. Mindannyian beletartozunk egy adott egyházmegyébe, amelynek az
élén a püspök áll, és figyelemmel kell kísérnünk egyházmegyénk életét.
c) A világegyház. A megismerés rendjében
utoljára marad az egyetemes világegyház képe, amelynek tarkaságát és méreteit
csak az ismeri meg igazában, aki résztvehet valamilyen nemzetközi katolikus
megnyilvánuláson. Például egy ünnepélyes pápai misén. Ilyenkor valósul meg a
krisztusi hasonlat: az Egyház olyan, mint egy terebélyes fa. Mindenünnen
eljönnek az ég madarai és letelepednek rajta. A katolikusság, az Egyház
egyetemessége azt jelenti, hogy minden katolikusnak a szívében kell hordoznia
az egész Egyházat: érdeklődnie kell annak missziói felől, annak gondjai és
problémái iránt.
Aki igazán ismeri az Egyházat,
Carlo Caretto szavaival mondhatja: Mennyire bírálgatni kellene téged Egyház, és
mennyire szeretlek téged! Szenvedek miattad, és mégis olyan sokat köszönhetek
neked... Sokszor megbotránkoztam rajtad, de te vagy az, aki megmutatod nekem a
szentség útját. (Az Isten, aki hozzánk jön)
Ahogy a Jézusban közöttünk járó
Istent eltakarta az emberi külső igénytelensége, úgy most az Egyházban rejlő
kegyelmi gazdagságot eltakarja az Egyház papjainak és híveinek emberi
gyarlósága, vagy éppen elesettsége. Mégis Isten most általa akar közeledni
hozzánk, és hová mennénk máshova, hiszen az örök életet adó igék nála vannak (Jn
6,68). Úgysem tudunk teljesen elszakadni tőle, ahogy a gyermek nem tudja
letagadni anyját, akitől született. A bérmálás megerősíti a hozzátartozást, és
mi szívesen újítjuk meg a szertartás során az Egyházban való hitünket és hozzá
való hűségünket.
Az Anyaszentegyház öt parancsolata
Az
Egyház a Krisztus által neki adott felhatalmazásnál fogva a hívek és a hivő
közösség életét segítő, szabályozó rendelkezéseket hoz.
1. A vasárnapot és a
kötelező ünnepeket szentmisével és pihenéssel szenteld meg!
2. A pénteki bűnbánati
napokat és a parancsolt böjtöket tartsd meg!
3. Évente gyónjál és
legalább a húsvéti időben áldozzál!
4. Házasságodat az
Egyház törvényei szerint kösd meg, és gyermekeidet katolikus módon neveld!
5. Az Egyházat anyagi
hozzájárulásoddal is támogasd!
Előző leckék:
A
bérmálkozó EMBERKE
csak négy betűből áll:
Érteni akarja az evangéliumot,
Öntudatossá akar válni,
Tanúságot akar tenni és
Áldássá akar lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése