Fele farsang s fele böjt

Szeretem a februárt. Életszerű. Miközben förgeteges, hóviharos napokat produkál, azért néhanapján elbájol déli verőfényével. Változékony, kiszámíthatatlan, mintha A szél és a nap  magyar népmese elevenedne meg a 28 nap valamelyikén, s fitogtatja, hogy ki az erősebb? S ha kendő vagy sapka nem fedi fejünket, akkor szálaira bomolva kuszálja össze hajunkat. Az időjárás mellett e rövid hónap ünnep- és míves napjai színesek, mert vidámsággal s komolysággal telítettek, ugyanis fele farsang, s fele böjt.

Itt van mindjárt Gyertyaszentelő Boldogasszony avagy Szűz Mária tisztulata, ahogy 1466-ban Németi György pálos szerzetes (?) írta Tatrosvárosban, a Müncheni-kódexbe. Gyertyaszentelőt már a Szent László vezetése alatt tartott Szabolcsi zsinat (1092) a kötelező ünnepek közé sorozta. Jézusnak a templomba való bemutatása (Lk 2,22-40) számos szárnyasoltár képsorozatában feltűnik: Almakeréken 1400-ban, Kassán 1450-ben, Csíkszentimrén 1500-ban és más helyeken.

E napon az egyház gyertyát szentel, mivel a gyertya már az ókeresztény korban Krisztus jelképe. A viasz emlékeztet Jézus emberi természetére, a világosság pedig istenségére. Amikor otthonainkba visszük, kifejezzük, hogy Krisztus világosságában akarunk járni-kelni, vagyis Krisztus jelenlétében élni. Ezért gyújtjuk meg a vízkereszti házszenteléskor, balázsoláskor, elsőáldozásnál, húsvéti vigílián, vihar idején, ha beteg családtaghoz a pap Szentséget visz, valamint a haldokló ágya mellett és ravatalánál. Napjainkban a Szeretetláng engesztelő mozgalom körmenetén.

A naphoz fűződő medvét emlegető népi időjóslás: „Kimegyek és megnézem, milyen az idő, a naptár szerint ma van Gyertyaszentelő.” Ha megcseppent az eresz, akkor visszamegy, mert hidegebb lesz mint előtte. Szintén időjósló nap február 24., Mátyás apostol napja. Országszerte időjárási regulák fűződnek. „Mátyás ront, ha talál (=megolvasztja, megtöri a jeget), ha nem talál, csinál (= ha már nem talál jeget, akkor faggyal köszönt be). Ezt a németek is mondják: Methias bricht Eis, hat er keins, so macht er eins.

A teremtett világ jeleiből olvastunk és olvasunk. Megdöbbentő amikor a materiális világ kutatói, a racionalitás emberei mégiscsak eljutnak az anyagon túli, sokkal “finomabb szintű” dimenziók világába is, és a sejtek, idegpályák és egyéb biológiai dolgok mellett, Istenről kezdenek el beszélni. Így nyilatkozott Freund Tamás világhírű agykutató, akadémikus a lélekről, az agyról, az ateizmusról és az evolúcióról. Szavai megdöbbentőek. „Ha a neurobiológus megismeri az idegsejt hálózatokat, nehezen tudja elképzelni, hogyan lesznek ebből új gondolatok, hogyan tehet föl az idegsejtek hálózata olyan kérdéseket, mint hogy mi az élet értelme. Akármennyire komplex terméke az agy az evolúciónak, nem gondolom, hogy képes kitermelni egy olyan nem anyagi entitást – nevezzük elmének, éntudatnak, szabad akaratnak, léleknek, de leginkább ezek együttesének – amely irányítóként hat vissza az őt létrehozó idegsejtek hálózatára. Inkább azt tudom elképzelni, hogy, mint az anyag evolúciójának csúcsa, az emberi agy vált alkalmassá, hogy rajta keresztül a teremtő eredetű Lélek meg tudjon nyilvánulni az anyagi világ és ami fontosabb, a többi lélek számára. … Ezért gondolom én, hogy az agyunk nem kitermeli, hanem befogadja az egyébként tér-idő dimenziókon kívül létező lelkünket.

Az ateisták hite még nagyobb, mint az enyém, mert ők el tudják hinni, hogy az öntudatára ébredt emberi agy az ősrobbanással önmagából, önmagától és önmagáért keletkezett anyagi világ fejlődésének terméke lenne. Én ezt nem tudom elhinni, természettudományos bizonyítékaink pedig egyik álláspontra sincsenek. … Én inkább abban hiszek, hogy volt egy teremtő Lélek, akinek valamiért eszébe jutott, hogy anyagi világra volna szükség. Ahogy a Biblia írja, kezdetben volt az Ige. A teremtő szándék. A fizikai állandókat úgy állította be, hogy hozzánk hasonló lények jöjjenek létre. A kémiai, majd biológiai evolúció szabályai, úgy mint a természetes szelekció, nem mások, mint a teremtés eszközei. Nincs abban semmi különleges, ha egy tudós istenhívő. Inkább abban látom a különlegességet, ha egy tudós ateista. Olyan hiedelemrendszerben kell élnie, aminek én nem látom az értelmét.

A legnagyobb rejtély a gondolkodó, szabad akarattal rendelkező ember keletkezésének az értelme, a lelkünk eredete, küldetése és sorsa. Ezek olyan kérdések, amelyekre a természettudomány sohasem fog választ adni. Ha pedig a hitünk más kérdésekkel foglalkozik, mint a tudomány, akkor miért ne lehetne a kettő összeegyeztethető, egymást kiegészítő?”

Kedves Olvasó, munkatársaim nevében is kívánom, hogy szívünk fényét táplálja a fele farsang, s fele böjt is.