Egy
sikeres kozmetikai cégpályázatot hirdetett a lakosság körében:
a legszebb nő
fényképét kellett beküldeni egy rövid történet kíséretében.
Néhány hét alatt több
ezer levél érkezett.
Az egyik annyira megragadta az egyik munkatárs figyelmét,
hogy a főnök asztalára tette. Olyan fiú írta, aki elég nehéz családi
körülmények között élt. A következő
állt a levelében: „Az utcánk végén lakik egy gyönyörű
asszony. Mindennap meglátogatom. Amikor nála vagyok, a világ legfontosabb
gyerekének érzem magam. Ha a problémáimról beszélek neki, mindig végighallgat. Megért engem, s amikor
hazaindulok, utánam szól, hogy milyen büszke rám.”
A fiú a következőképpen fejezte be levelét:
„Ezen
a képen láthatják, hogy ő a legeslegszebb asszony. Ha majd egyszer megnősülök,
azt szeretném, hogy nekem is ilyen szép feleségem legyen, mint ő.”
A
főnök érdeklődését fölkeltette a levél, elkérte a hozzá tartozó fényképet. A
titkárnője erre megmutatta neki egy idős, ráncos arcú, ősz hajú, kerekes
székben ülő asszony fényképét.
-
Ez az asszony nem nyerheti meg a pályázatot - mondta a főnök. Ugyanis akkor az
egész világ megtudná, hogy a szépséghez nincs szükségük a mi termékeinkre.
Ez
a fiú értékes igazságot fedezett föl: a szépség - a valódi szépség - belülről
fakad, és onnan sugárzik kifelé.
Hogy
hol van az igaz szépség forrása?
A szívünkben.
A nagyböjtben erre törekedj te is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése