2018. 02. 25.

A szeretet áldozata



Még az EU-s tagságra készülő ország, 2002-ben létrehozta a korrupcióellenes igazgatóságot, illetve elődjét, hogy teljesítse az egyik legfontosabb felvételi kritériumot, és független, pártatlan és hatékony igazságszolgáltatást tudjon felmutatni; hogy az üzleti világ is átláthatóbbá és kiszámíthatóbbá váljék. A felső és középszintű korrupció felfedezésére, kivizsgálására és a vádeljárások lefolytatására hozták létre. Ennek filozófiája az volt, hogy a korrupciót minden szinten azok az emberek táplálják, akik a hatalom birtokában úgy érzik, hogy a törvények felett állnak, és a társadalom nem rendelkezik elég hatékony eszközzel ahhoz, hogy megvédje a rendelkezésére álló nemzeti vagyont, felderítse a bűncselekményeket és felelősségteljes magatartásra kényszerítse a korrupcióra hajlamos „fehérgalléros” embereket. 2006 után olyan ügyek kerültek napvilágra, amelyekben politikusok, parlamenti képviselők, miniszterek voltak érintettek: százezer valutás sikkasztások, tízezer hektáros földek megkaparintása stb. Nagyon ingatag és kételyek sokaságát rejti az igazságszolgáltatás, amikor bárkit fel lehet jelenteni és meg lehet hurcoltatni. A jogban az ártatlanság vélelme (inculpata tutela) alapelv, amely szerint senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg a büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozata nem állapította meg. 
Ez a római jog egyik jogelvén alapszik: Quisquis praesumitur bonus, donec probetur contrarium, amely szerint:  Mindaddig, amíg bűnössé nem nyilvánítják, minden ember ártatlannak vélelmezendő.

Erről azért szólunk nagyböjt 2. vasárnapján, hogy még jobban  megértsük, hogy Isten velünk és értünk van. (Róm 8,31b-34) Szent Pál mondja: „Ha Isten velünk, ki ellenünk? ... Ki emel vádat? ... Ki ítél el?” Az Atya szeretetével akar jó útra téríteni: Fiát adta értünk áldozatul. A Fiú sem ítél el, mert áldozattá lett értünk. A keresztségben megigazulttá és mások számára áldássá tett. Mivel Szentlelkét is elküldte, ezért képesek vagyunk minőségileg Istennek tetsző áldozatot bemutatni, mások számára áldássá lenni. Kereszténynek lenni annyi, mint Krisztus életét élni.

A keresztségkor Jézusba oltódtunk, az ő élete áramlik bennünk. Felvisz néha a hegyre, „csöndesen és váratlanul átölelt”, megmutatja magát akár három apostolának a Színeváltozás hegyén (Mk 9,2-10), de utána levisz a mindennapi életbe, hogy Vele vállaljuk a szeretet áldozatát. 
A szeretetáldozat titkában átszellemül a böjt és a vezeklés, a kín és a szenvedés, s akkor jövőnket készségesen Isten akaratára bízzuk – ahogy azt Ábrahám fia feláldozásával tette (Ter 22,1-2.9a. 10-13. 15-18) – és legyőzzük a körülvevő sötétséget. 
Szent István király életéből ismerjük, amikor egy orvgyilkos meg akarta ölni, a zajra felébredő király felkiáltott: Ha Isten velem, ki ellenem?



„Ez az én szeretett Fia, őt hallgassátok!” Mk 9,7.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése