Február 11-én a Lourdes-i Boldogságos Szűz Mária
emléknapja van, amely a Betegek világnapja is. Mivel ez az évközi 6. vasárnapra
esik, ezért mi szombaton 18 órakor kezdődő szentmisét a betegekért ajánljuk fel
és kiosztjuk a betegek kenetét.
A vasárnapi olvasmányok a lepra betegségről és betegekről
szólnak. (Lev 13,1-2. 44-46) A betegség olyan állapot, amely akadályozza az
emberi szervezet normális működését. Okait az orvosok keresik. Tudjuk, hogy a
betegség, a szenvedés is a bűn következménye, ugyanakkor a betegség oka
többnyire Isten titka. Hiába kutatjuk, ebben szintén Isten művei nyilvánulnak
meg. Rá kell bíznunk magunkat bölcsességére és jóságára, mert amit megenged,
azzal javunkat akarja.
Lehet-e haszna a betegségnek? – kérdezhetjük. Hiszen
önmagában rosszként és hiányként éljük át. A fájdalmaktól, költségektől eltekintve
akadályoz munkánkban. A kórház vagy betegszoba magányában elválaszt
embertársainktól, csökkenti értékelésünket. Mégis a betegség megtanít végességünkre
és tehetetlenségünkre. Nem magunk irányítjuk sorsunkat, nem tehetünk meg
mindent, amit szeretnénk, amit elgondolunk. Felismerjük, hogy az egészségügyiek
segítsége mellett rászorulunk Istenre. A munka, a szórakozás, a földi feladatok
mellett talán nem volt időnk életünk értelmére gondolni, hogy miért is vagyunk
tulajdonképpen ezen a világon.
A betegségben idő adatik, hogy erre is gondoljunk.
Megtanuljuk, hogy embertársainkat is jobban becsüljük: hány személy
segítségére, figyelmére és szolgálatára van szükségünk, hogy meggyógyuljunk. A
betegség csendjében és a magányában a magunk gyengéit is jobban megismerjük,
hogy utána mindent Isten dicsőségére tudjunk tenni. (1Kor 10,31-11,1)
A betegség magától nem vezet Istenhez, el is távolíthat
tőle. Nekünk kell Istenhez vezető eszközzé tennünk, miközben erős akarattal, az
orvosi előírások pontos betartásával óhajtunk gyógyulni. Ugyanakkor meghajlunk
Isten akarata előtt, jóságában bízva, hogy amit Ő akar velünk, az feltétlenül
javunkra válik. Jézussal mondjuk: „Atyám, ha akarod, kerüljön el ez a kehely! De ne az én akaratom
teljesüljön, hanem a tied!" (Lk
22,42).
Krisztus szenvedésével, halálával és feltámadásával
váltott meg minket. Megtanított arra, hogy ajánljuk fel szenvedésünket és
tegyünk jót azzal, aki szenved.
Minden betegségben Vele, a gyógyító Jézussal
találkozunk, mint a leprás. (Mk 1,40-45) Együttérzése jeléül megérintette a beteget
és azután meggyógyította. A gyógyítást feladatként adta övéinek, ezért külön
szentséget is rendelt, a betegek kenetét. Szent Jakab figyelmeztet: „Beteg valaki köztetek?Hívassa el az Egyház
elöljáróit, és azok imádkozzanak fölötte, s kenjék meg olajjal az Úr nevében.”
(Jak 5,14-15) Jézus segít, hogy mi ne csak a testi fertő, hanem az erkölcsi
ellen is küzdjünk.
„Menj, mutasd meg
magadat a papnak.” Mk 1,43.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése