2019. 02. 21.

A szeretet paradoxona


Jacques Murad szír szerzetes, aki 2015. májusától október végéig 250 hívével volt az Iszlám Állam foglya, szabadulása után mondotta, hogy a háború kegyetlenkedései minden közösség, minden vallás, felekezet híveinek sok szenvedést okoztak. Különösen sokat szenvedtek, azok a szegények, akiknek nem volt lehetőségük elmenekülni… Arra kérjük Istent, hogy tegyen csodát és gyógyítsa be halálos sebeinket. Mi keresztényként tehetünk egy fontos dolgot: ebben a pillanatban, a szenvedéseink ellenére kimutathatjuk szolidaritásunkat muszlim testvéreink felé, akik ugyanúgy szenvedtek, mint mi, vagy még jobban (szunnitákról van szó). Ily módon segítjük a közel-keleti keresztény közösségeket is, hogy ott tudjanak maradni azon a földön, amelybe kezdettől fogva mélyen gyökereznek.” Amikor a közel-keleti keresztényeket kérdezik, hogy mi a legnehezebb a kereszténységben számukra, azt szokták mondani, hogy az ellenségszeretete.  
Az ószövetségben is van példa, hogy aki Istenben bízik irgalmat gyakorol. Saul éjszaka nem véletlenül kerül Dávid kezébe, pedig Sault egész serege veszi körül és mégis védtelen. (1Sám 26,2,7-9,12-13,22-23) Dávid az Úr felkentjét látja Saulban, ezért nem tör életére, nem engedi meg szolgájának, hogy megölje, mert Saul ügye Istenre tartozik. Az alvó Saul feletti vitában az élet erői győztek a halál erői felett. (A megfogant élet fölött, mi győz?) Dávid csak a dárdát és a vizeskorsót vitte magával tanúként. A másik hegy oldalából a legjobb harcosnak kiált vissza, hogy az emberi óvatosság semmit sem ér ott, ahol Isten nem őrködik. Majd visszaküldi a dárdát (királyi jogar), mert azt csak Isten veheti el Saultól. Ő majd megfizet mindenkinek tettei szerint. 
Az Úr Jézus Isten országának elérkeztét a bűn és a halál legyőzésében is meghirdeti. Pál apostol szerint a megkeresztelkedett, a megigazult ember már részesedik a föltámadt Krisztus életében, s ebben elővételezve van az örök élet. Ő feltámadt, teste megdicsőült és ezt örökíti át nekünk. Isteni ereje, a szentség Lelke lesz számunkra is az éltető lélek. (1Kor 15,45-49) Itt a földön azonban ez az élet még nem végérvényes adomány, mert a bűnnel elveszíthető. 
A Krisztussal való életkapcsolatot a szeretet parancsának teljesítésével lehet megtartani. Jézus erre készíti fel tanítványait: „Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót gyűlölőitekkel …” (Lk 6,27-38) Ez Jézus parancsai közül a leginkább paradox jellegű tanítás.  
A keresztény válasz a gyűlöletre és a bántásra, az ellenségszeretet isteni erénye. Ez Isten iránti szeretetből és nem gyöngeségből fakad, és nem zárja ki a rosszal szembeni ellenállást, sem a harcot a másik megváltoztatásáért a szelídség és az önfeláldozás eszközével. Az ellenségszeretet azt kívánja, ha ellenségünk bajban van, segítsünk rajta. Ilyenkor félre kell tenni a sérelmeket, hogy jót tegyünk azzal, aki korábban megbántott. 



„Ha megteszitek, amit parancsolok nektek, a barátaim vagytok.” Jn 15,14.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése