Jacques Murad szír szerzetes,
aki 2015. májusától október végéig 250 hívével volt az Iszlám Állam foglya, szabadulása
után mondotta, hogy „a
háború kegyetlenkedései minden közösség, minden vallás, felekezet híveinek sok szenvedést
okoztak.
Különösen
sokat szenvedtek, azok a szegények, akiknek nem volt lehetőségük elmenekülni… Arra kérjük Istent, hogy tegyen
csodát és gyógyítsa be halálos sebeinket. Mi keresztényként tehetünk egy fontos
dolgot: ebben a pillanatban, a szenvedéseink ellenére kimutathatjuk
szolidaritásunkat muszlim testvéreink felé, akik ugyanúgy szenvedtek, mint mi,
vagy még jobban (szunnitákról
van szó). Ily módon segítjük a
közel-keleti keresztény közösségeket is, hogy ott tudjanak maradni azon a földön,
amelybe kezdettől fogva mélyen gyökereznek.” Amikor a
közel-keleti keresztényeket kérdezik, hogy mi a legnehezebb a kereszténységben
számukra, azt szokták mondani, hogy az ellenségszeretete.
Az ószövetségben
is van példa, hogy aki Istenben bízik irgalmat gyakorol. Saul éjszaka nem
véletlenül kerül Dávid kezébe, pedig Sault egész serege veszi körül és mégis
védtelen. (1Sám 26,2,7-9,12-13,22-23) Dávid az Úr felkentjét látja Saulban,
ezért nem tör életére, nem engedi meg szolgájának, hogy megölje, mert Saul ügye
Istenre tartozik. Az alvó Saul feletti vitában az élet erői győztek a halál
erői felett. (A megfogant élet fölött, mi győz?) Dávid csak a dárdát és a
vizeskorsót vitte magával tanúként. A másik hegy oldalából a legjobb harcosnak
kiált vissza, hogy az emberi óvatosság semmit sem ér ott, ahol Isten nem
őrködik. Majd visszaküldi a dárdát (királyi jogar), mert azt csak Isten veheti
el Saultól. Ő majd megfizet mindenkinek tettei szerint.
Az Úr Jézus Isten országának elérkeztét a
bűn és a halál legyőzésében is meghirdeti. Pál apostol szerint a
megkeresztelkedett, a megigazult ember már részesedik a föltámadt Krisztus életében,
s ebben elővételezve van az örök élet. Ő feltámadt,
teste megdicsőült és ezt örökíti át nekünk. Isteni ereje, a szentség Lelke lesz
számunkra is az éltető lélek. (1Kor 15,45-49) Itt a földön azonban ez az élet
még nem végérvényes adomány, mert a bűnnel elveszíthető.
A Krisztussal való életkapcsolatot
a szeretet parancsának teljesítésével lehet megtartani. Jézus erre készíti fel
tanítványait: „Szeressétek
ellenségeiteket, tegyetek jót gyűlölőitekkel …” (Lk 6,27-38) Ez Jézus parancsai
közül a leginkább paradox jellegű tanítás.
A keresztény válasz a
gyűlöletre és a bántásra, az ellenségszeretet isteni erénye. Ez Isten iránti szeretetből
és nem gyöngeségből fakad, és nem zárja ki a rosszal szembeni ellenállást, sem
a harcot a másik megváltoztatásáért a szelídség és az önfeláldozás eszközével. Az
ellenségszeretet azt kívánja, ha ellenségünk bajban van, segítsünk rajta.
Ilyenkor félre kell tenni a sérelmeket, hogy jót tegyünk azzal, aki korábban
megbántott.
„Ha
megteszitek, amit parancsolok nektek, a barátaim vagytok.” Jn 15,14.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése