Názáret titka

„A názáreti ház iskola, tudniillik az evangélium iskolája, melyben elkezdjük megismerni Krisztus életét. Mert ezen a helyen tanuljuk meg először is azt, hogyan szemléljük, hallgassuk, elmélkedjük át és ismerjük meg behatóan, hogy milyen mély és rejtett erő van Isten Fiának ebben a legegyszerűbb és legalázatosabb s legszebb kinyilatkoztatásában. De remélhetőleg megtanuljuk lassanként utánozni is. Itt válik ugyanis számunkra világossá annak az útja-módja, hogy hogyan juthatunk el könnyen annak a felismerésére: kicsoda is Krisztus? Itt kiváltképp megértjük, milyen jól kell szemügyre vennünk mindent, ami az ő köztünk való lakozásával kapcsolatos, és annak mintegy keretét adja, tudniillik a helyszínt, a korviszonyokat, szokásokat, a beszédmódot, a szent szertartásokat, egyszóval mindent, amit Jézus felhasznált, hogy magát a világnak kinyilvánítsa. Itt minden beszél, mindennek jelentése van. Itt, ebben az iskolában, valóban tisztán látjuk, miért kell megtartania a lelki fegyelmet, ha valaki az evangélium tanítását akarja követni és Krisztus tanítványa kíván lenni” – mondta Szent VI. Pál pápa 1964. január 5-én Názáretben tartott buzdításában.

Názáretben minden beszél, mindennek jelentése van, s ez az, ami bevezet Jézus 30 évi csendes életébe és nyilvános fellépésébe. Ez a titok jelen volt hallgatásában, csodátlanságában, mindennapi munkájában, amikor ekéket és jármokat készített Szent Józseffel. Szent Jusztinusz (+165), amikor Názáretben járt a második század elején, a názáretiek boldogan mutogatták azokat a tárgyakat, amiket Jézus faragott Szent Józseffel. 

Valóban mindazt csinálta, amihez nem kell egy Istennek lenni. És mégis csinálta, s nem csorbult meg isteni méltósága. Tudta, hogy ezzel is a megváltás munkáját végzi már itt a földön. Messiási műve kezdetekor a názáreti zsinagógában bejelentette: „Ma beteljesedett az Írás...” Csak annyit akart velük is közölni, mint a kánai menyegzőn édesanyjával, hogy az Ő működése az Atya akaratának teljesítése. Csak az a különbség, hogy a Szűzanya ezt megértette, és rábízta magát a mennyei Atya akaratára és Fia szavaira, mélyen hitt Fia szeretetében és a csodában. 

A názáretiek pedig meg akarták szabni, hogy mit és mikor tegyen az Isten. (Lk 4,21-30) Jézus hivatkozott a szareptai asszonyra és a szír Námánra, hogy megértesse velük, hogy nem az ember szabja meg, hogy mit tegyen az Isten. A hőzöngő názáretieknek égi jelet nem adott, ezért őt haragjukban kirángatták a városuk fölé, ott már tehetetlenek Jézussal szemben, aki áthaladt közöttük az Atya erejében. 

A szeretet nem erőszakos. A szerető Isten hívását követők bízhatnak Isten erejében. (Jer 1,4-5. 17-19) Ezt Szent Pál is megtapasztalta, erről vall a szeretet himnuszában. (1Kor 12,31-13,13) 

Jézus, ma is az Atya akaratából egy darab kenyérnyi, názáreti önmagát adja az Oltáriszentségben.

„A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny...” 1Kor 13,4.