„A názáreti ház iskola, tudniillik az
evangélium iskolája, melyben elkezdjük megismerni Krisztus életét. Mert ezen a
helyen tanuljuk meg először is azt, hogyan szemléljük, hallgassuk, elmélkedjük
át és ismerjük meg behatóan, hogy milyen mély és rejtett erő van Isten Fiának
ebben a legegyszerűbb és legalázatosabb s legszebb kinyilatkoztatásában. De
remélhetőleg megtanuljuk lassanként utánozni is. Itt válik ugyanis számunkra
világossá annak az útja-módja, hogy hogyan juthatunk el könnyen annak a
felismerésére: kicsoda is Krisztus? Itt kiváltképp megértjük, milyen jól kell
szemügyre vennünk mindent, ami az ő köztünk való lakozásával kapcsolatos, és
annak mintegy keretét adja, tudniillik a helyszínt, a korviszonyokat,
szokásokat, a beszédmódot, a szent szertartásokat, egyszóval mindent, amit
Jézus felhasznált, hogy magát a világnak kinyilvánítsa. Itt minden beszél,
mindennek jelentése van. Itt, ebben az iskolában, valóban tisztán látjuk, miért
kell megtartania a lelki fegyelmet, ha valaki az evangélium tanítását akarja
követni és Krisztus tanítványa kíván lenni” – mondta Szent VI. Pál pápa 1964. január 5-én
Názáretben tartott buzdításában.
Názáretben minden beszél, mindennek jelentése
van, s ez az, ami bevezet Jézus 30 évi csendes életébe és nyilvános
fellépésébe. Ez a titok jelen volt hallgatásában, csodátlanságában, mindennapi
munkájában, amikor ekéket és jármokat készített Szent Józseffel. Szent
Jusztinusz (+165), amikor Názáretben járt a második század elején, a názáretiek
boldogan mutogatták azokat a tárgyakat, amiket Jézus faragott Szent Józseffel.
Valóban
mindazt csinálta, amihez nem kell egy Istennek lenni. És mégis csinálta, s nem
csorbult meg isteni méltósága. Tudta, hogy ezzel is a megváltás munkáját végzi
már itt a földön. Messiási műve kezdetekor a názáreti zsinagógában bejelentette:
„Ma beteljesedett az Írás...” Csak annyit akart velük is közölni, mint
a kánai menyegzőn édesanyjával, hogy az Ő működése az Atya akaratának teljesítése.
Csak az a különbség, hogy a Szűzanya ezt megértette, és rábízta magát a mennyei
Atya akaratára és Fia szavaira, mélyen hitt Fia szeretetében és a csodában.
A
názáretiek pedig meg akarták szabni, hogy mit és mikor tegyen az Isten. (Lk
4,21-30) Jézus hivatkozott a szareptai asszonyra és a szír Námánra, hogy megértesse
velük, hogy nem az ember szabja meg, hogy mit tegyen az Isten. A hőzöngő
názáretieknek égi jelet nem adott, ezért őt haragjukban kirángatták a városuk
fölé, ott már tehetetlenek Jézussal szemben, aki áthaladt közöttük az Atya
erejében.
A szeretet nem erőszakos. A szerető Isten hívását követők bízhatnak Isten
erejében. (Jer 1,4-5. 17-19) Ezt Szent Pál is megtapasztalta, erről vall a
szeretet himnuszában. (1Kor 12,31-13,13)
Jézus, ma is az Atya akaratából egy
darab kenyérnyi, názáreti önmagát adja az Oltáriszentségben.
„A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a
szeretet nem féltékeny...” 1Kor 13,4.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése