Aki megért, s megértet...

„Két út van előttem, melyiken induljak?” E magyar népdal – amelyet Lajtha László gyűjtött 1934-ben a Somogy megyei Szennán –, nagyon közel áll Szent Valentin nap üzenetéhez és a mai olvasmányokhoz. 

Az ószövetségi olvasmány az ember választási lehetőségéről, a „két útról”  szól. „Átkozott az ember, aki emberekben bízik” – „Áldott az az ember, aki az Úrban bízik”. (Jer 17,5-8) 

Jeremiás próféta mestere a költői hasonlatoknak is. Képei szemléletesek és következetesek. A gonosz embert a pusztában tengődő, sivár életű cserjés hangához hasonlítja; az igaz embert pedig a folyóvíz mellé ültetett, bőséges gyümölcsöt termő fához. Helyzetük, sorsuk és jövőjük mutatja: az emberen múlik, hogy mit választ és mit hoz ki adottságaiból. Azok, akik az életforrásához, Istenhez kapcsolják életüket, azok már túlléptek a földi élet határain és belekapaszkodtak az örök életbe. Ezért áldottak és boldogok. 

Szent Lukács közölte boldogságmondás két négy mondatos szakaszból áll. Az első négy a boldogságokat, a következő négy pedig az ellenkezőjét, a ’jajokat’  tartalmazza. (Lk 6,17., 20-26) 

Jézus kijelentése valóban prófétai, a szeretteit féltő Isten küldöttjéé, aki figyelmeztet, kér, sürget, hogy vigyázzunk, mert a vesztünkbe rohanunk. Nem Isten készíti a kárhozatot, hanem mi magunk készítjük magunknak, ha Jézusra nem hallgatunk. 

A jajokban is az Úr szelíd figyelmeztetése van, aminek bizonyítéka a Jeruzsálemben mondott „kotlóstyúk” hasonlat: „Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, ahogy a tyúk szárnya alá gyűjti csibéit, de nem akartátok.” (Mt 23,37) Jézus szavai jeladások. A veszedelemtől, a kárhozattól akar megmenteni. Higgyünk, bízzunk és reméljünk Jézusban, mert általa lépünk a boldogság útjára.

Boldogoknak nyilvánítja azokat, akiknek életére a szegénység, az éhezés, a könnyeket fakasztó bánat és az ő személyéért támadt üldözések súlya nehezedik. Nem életüknek ezek a terhei teszik őket boldoggá, hanem azért “jó nekik”, mert Jézusban eljött a Megváltó számukra, aki ezeket a szenvedéseket a visszájára fordítja: Isten országának örököseivé teszi őket, vigasztalást és örömet ad nekik. “Jó nekik”, mert életsorsuk – mivel nem kötődnek a világhoz és Jézus nyomában járnak –, olyan lelki magatartást érlel meg bennük, amely fogékonyakká teszi őket a Megváltó ajándékainak óhajtására és boldogító elfogadására, ellentétben azokkal, akik a földi javakban keresték életük célját. 

Jézus a mennyei boldogságot baráti örvendezéshez, királyi menyegzőhöz hasonlítja. Tanításával megláttatja a szegénység örök életre segítő adottságait és a gazdagság veszélyeit. (Lásd szegény Lázár sorsát.) 

A boldogságok egyszerű logikáját csak az tudja megérteni, aki hisz a feltámadt Krisztusban (1Kor 15,12; 16-20), és Ővele fáradozik a mennyek országáért. Ahogy Kányádi írta: „Aki megért, s megértet, egy népet megéltet.”

„Mindent elviselek abban, aki erőt ad.” Fil 4,12.