„Két út van
előttem, melyiken induljak?” E magyar népdal – amelyet Lajtha László gyűjtött
1934-ben a Somogy megyei Szennán –, nagyon közel áll Szent Valentin nap
üzenetéhez és a mai olvasmányokhoz.
Az ószövetségi olvasmány az ember
választási lehetőségéről, a „két útról”
szól. „Átkozott az ember, aki emberekben bízik” – „Áldott az az ember,
aki az Úrban bízik”. (Jer 17,5-8)
Jeremiás próféta mestere a költői hasonlatoknak is. Képei
szemléletesek és következetesek. A gonosz embert a pusztában tengődő, sivár
életű cserjés hangához hasonlítja; az igaz embert pedig a folyóvíz mellé ültetett, bőséges gyümölcsöt termő
fához. Helyzetük, sorsuk és jövőjük mutatja: az emberen múlik, hogy mit választ
és mit hoz ki adottságaiból. Azok, akik az életforrásához, Istenhez kapcsolják
életüket, azok már túlléptek a földi élet határain és belekapaszkodtak az örök
életbe. Ezért áldottak és boldogok.
Szent Lukács közölte boldogságmondás két
négy mondatos szakaszból áll. Az első négy a boldogságokat, a következő négy
pedig az ellenkezőjét, a ’jajokat’
tartalmazza. (Lk 6,17., 20-26)
Jézus kijelentése valóban prófétai, a
szeretteit féltő Isten küldöttjéé, aki figyelmeztet, kér, sürget, hogy
vigyázzunk, mert a vesztünkbe rohanunk. Nem Isten készíti a kárhozatot, hanem
mi magunk készítjük magunknak, ha Jézusra nem hallgatunk.
A jajokban is az Úr
szelíd figyelmeztetése van, aminek bizonyítéka a Jeruzsálemben mondott
„kotlóstyúk” hasonlat: „Hányszor
akartam egybegyűjteni fiaidat, ahogy a tyúk szárnya alá gyűjti csibéit, de nem
akartátok.” (Mt 23,37) Jézus szavai jeladások.
A veszedelemtől, a kárhozattól akar megmenteni. Higgyünk, bízzunk és reméljünk
Jézusban, mert általa lépünk a boldogság útjára.
Boldogoknak nyilvánítja azokat,
akiknek életére a szegénység, az éhezés, a könnyeket fakasztó bánat és az ő
személyéért támadt üldözések súlya nehezedik. Nem életüknek ezek a terhei
teszik őket boldoggá, hanem azért “jó nekik”, mert Jézusban eljött a Megváltó
számukra, aki ezeket a szenvedéseket a visszájára fordítja: Isten országának
örököseivé teszi őket, vigasztalást és örömet ad nekik. “Jó nekik”, mert
életsorsuk – mivel nem kötődnek a világhoz és Jézus nyomában járnak –, olyan
lelki magatartást érlel meg bennük, amely fogékonyakká teszi őket a Megváltó
ajándékainak óhajtására és boldogító elfogadására, ellentétben azokkal, akik a
földi javakban keresték életük célját.
Jézus a mennyei boldogságot baráti
örvendezéshez, királyi menyegzőhöz hasonlítja. Tanításával megláttatja a
szegénység örök életre segítő adottságait és a gazdagság veszélyeit. (Lásd
szegény Lázár sorsát.)
A boldogságok egyszerű logikáját csak az tudja
megérteni, aki hisz a feltámadt Krisztusban (1Kor 15,12; 16-20), és Ővele
fáradozik a mennyek országáért. Ahogy Kányádi írta: „Aki megért, s megértet, egy népet
megéltet.”
„Mindent elviselek abban, aki erőt ad.” Fil 4,12.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése