Az első parancsolat: „Én vagyok a te Urad, Istened: Rajtam kívül ne legyen más Istened. Szeresd és imádd Uradat Istenedet, csak neki szolgálj, megtartván az Ő parancsait.”
Isten első kérése az emberhez, hogy Őt elfogadja, elismerje és imádja. Az ember feladata és hivatása, „hogy Istent megvallja mint „az Ő képére” formált teremtmény.
„Én vagyok a te Urad, Istened” jelentése ez: Isten végtelen, változatlan, igazmondó; elismerjük mindenhatóságát, jóságát, reményünk és bizalmunk végtelen. Ő a végtelen jóság és szeretet; egyedül neki vagyunk elkötelezve, neki jár minden szeretetünk.
Őt imádni annyi, hogy minden fölött szeretjük, elismerjük, dicsérjük, magasztaljuk, elismerjük semmiségünket úgy álljunk előtte mint Mária a Magnificatban (Lk l,46k), reményteli vágyakozásban.
Imádni nem jelent összeomlást vagy a bűn rabságát; nem jelenti a világ imádatát; imádni azt jelenti: lelkünket Hozzá emeljük fel és megtesszük amit kér tőlünk; az imádás lelki áldozat felajánlását jelenti valami nehezet adni neki szeretetből, megtartani, amit ígértünk neki; imádni azt jelenti, hogy kutatjuk, betartjuk a vallás előírásait és tanácsait; az imádás nemcsak az egyén kötelessége, hanem a társadalomé, a hatóságoké is, - kötelességük tiszteletben tartani a lelkiismeretbeli- és a vallásszabadságot.
A Tízparancsolat közül az első a legnehezebb; sokkal nehezebb „vallásosnak” és „istenhívőnek” lenni, mint becsületesnek, igazmondónak, tisztának.
Gyakran esünk kísértésbe, vallási felfogásunkat, hűségünket, … érdekeink megvetése mellett, ízlésünk szerint alakítjuk. Ígényünknek megfelelő Istent hozunk létre, felcseréljük dolgainkat az Isten ügyével. Hitünket befolyásolhatja a kétség, hitetlenség, eretnekség, babona, reményünk Istenben önteltté és vallásilag kényelmessé tehet; Isten iránti szeretetünk közömbösséggé, lustasággá és hálátlansággá válhat.
„Rajtam kívül ne legyen más Istened” jelentése: - ne legyél babonás: ne dőlj be az ideológusoknak, a vallásos érzelmet az Istenről ne helyezd a dolgokba; - vallásos gyakorlataidnak ne tulajdoníts óriási erőt, ne félj a csillagok hatásától; - ne fordulj ember alkotta kabalákhoz: a sátánhoz vagy sátánizmushoz, a sexhez, a pénzhez; sok keresztényt kivégeztek, mert nem imádták az „állatot” (ApCsel 13,14); - ne bizakodjál a horoszkópokban, a csillagjárásban, a médiumokban, a rejtett erőkben… hogy megtudd, mit hoz a jövő; - ne kísétsd meg Istent, ne tedd próbára, mint a Sátán, Isten mindenhatóságát; - ne engedj az ateizmusnak, korunk veszélyes jelenségének: az ateizmus Istent elutasítja, szerinte az ember „ egyedül alkotója saját történelmének”. A közömbösség és bizonytalanság is az ateizmus felé vihet.
A második parancsolat:
„Isten nevét hiába ne vegyed. Dicsérd Isten szent nevé, a káromkodást és hamis esküt kerüld (vö. Kiv 20,7; Mt 5, 34-37).
A második parancsolat előírja Isten nevének tiszteletét és titkainak csendes szemlélését.
Aki Istenben hisz, annak kinyilatkoztatta magát, hogy lássák az isteni mélységet és örvendjeneknagyságának.
„Isten neve szent” – ezért az ember csendben imádja, áldja és szeretetből áldja Őt. Amikor nevét említi, tegye tiszteletből. Kezdjük és fejezzük be a napot „az atya, a Fiú és a Szentlélek nevében”. A kereszt jele nehézségeinkben erőt és kitartást ad.
A második parancsolat előírja, hogy Isten nevét hiába ne vegyük: - ne káromkodj: ha ezt teszed Istent gyűlölöd, kihívod magad ellen és semmibe veszed; - ne légy szentségtörő, azaz me szentségteleníts meg személyeket, helyeket, szent dolgokat és cselekedeteket; - ne esküdj hamisan különben Istent hívod hamis tanúnak; - tartsd meg fogadalmadat, amelyet Istennek tettél; - Istent káromolva nem segít rajtad. Isten tisztelettel van irántad, felelősségedet tiszteletben tartja.
A szabadság törvénye Isten imádata, nem unatkozva, nem érdekből, nem unottan; tiszteletlenség, ha Istent emberi módon “le akarjuk fizetni” és így állunk előtte; a hívők szórakozottan és rosszul végzett imája, az ateista néma száját is némileg enyhíti.
Nagyon hasznos volt a hittan házi feladathoz, köszönöm!
VálaszTörlés