+ Cenan Mária

+ Cenan Maria – vallásos mérnök, pedagógus, tisztviselő temetése 2020. aug. 5-én.

Gyászoló Testvéreim!

Cenan Mária mérnöki és tanári munkája félben maradt. Neki már nem órára csengetnek; az utolsó csengőszó augusztus 1-jén őt hosszú útra hívta és elment.

Ravatalánál megemlékezünk az életbe indulásáról, arról hogy 1949. november 20-án született Kolozsbóson, románul Boju. Szülei gondoskodtak neveléséről, iskoláztatásáról Tordán és Kolozsvárt. Szorgalmas és nyított volt az emberek felé. Élete mottóját Szent Jakab apostol leveléből választotta: „A hit semmit sem ér cselekedetek nélkül” (Jak 2,17).

Szerette az embereket és Erdély változatos világát. Családalapítása zátonyra futott, de egyedül felnevelte Misu fiát és elindította az életbe, aki jelenben valahol Afrika partjai közelében hajózik. Törekedett Szent Ignác jelmondatát megvalósítani: „Omnia ad maiorem Dei Gloriam” = Mindent Isten nagyobb dicsőségére.

1973-tól a csíkszeredai Építészeti Szaklíceumban tanított. Kitűnt segítőkészségével, igazságosságával, szociális és karitatív tevékenységével. Egyaránt szerették magyar, román és cigány diákjai. Amit tanított, azt meg is élte. Ebben segítette őt széleskörű történelmi és világirodalmi ismerete, szemlélete. Loyolai Szent Ignác mondása igazán illik rá: „Ha egyszer a szívünk megváltozik, nem csoda, hogy utána általunk a világ is megváltozik”.

Segítő készségét mi sem igazolja jobban, mint az, hogy sok diákot támogatott egyetemi tanulmányaik végzésében. Itt sem volt kivétel, mert ő az embert nézte, mint egy történetben az a kisfiú, aki apjával utazot a vonaton. A fiúcska a vonat ablakából másképpen látta a világot és ezért mindegyre kérdezte apját. De az apját most a sportújság érdekelte. Kisfiát, hogy elhallgattasa az újság reklám oldalán levő földgömb képét kivette, és a lapot kisebb darabokra tépte, s azt mondta gyermekének: Ez most a kirakós, ha kirakod a földgömböt, akkor minden kérdésedre válaszolok. Az apa belemerült az olvasásba. A gyerek pedig dolgozott és rövid időn alatt kirakta a földgömböt. Megszólította apját, nézd apa, összeállt a kép. Az apja elcsodálkozott és megkérdezte: Hogyan sikerült neked ilyen rövid idő alatta kirakni a föld képét. A gyerek elmosolyodott és elmondta titkát: A lap tulsó oldaln egy ember van, én az embert néztem, képzeld, összeállt a világ.

Gyászoló Testvéreim! Cenán Mária temetésén elmondhatom, hogy ő is az embereket nézte és összeállt emberszerető világa. Ezt tette a Házelemgyártó gyárnál, a Hargita Megyei Gyermekvédelemnél és a Hargita Megyei Tanácsnál. Nemtől és nemzetiségtől függetlenül ő az embert nézte. Ezért találó rá, és mindannyiunkra vonatkozik Ölbey Irén verse:

„Küldetésnek jöttél a földre,

hogy azt a kis kört itt lenn,

ahová állított az Isten,

lényeddel tündököld be.”

Mária testvérünk ehhez kért erőt attól a Jézustól – és mi is kérjük –, aki azt mondta magáról: „Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem jár sötét­ségben, hanem övé lesz az élet világossága” (Jn 8,12).

Nemsokára az 1989-es fordulat után, mint keresztény kereste az 1948-ban államilag megszüntetett egyházi közösségét, s végül a csíksomlyói Szűzanya által megtalálta nálunk. Február 27-én tett Fb bejegyzésében vallotta: „greco-catolicii români-ardeleni care au devenit prieteni cu romano-catolicii datorită generozității sufletești a lui Márton Áron - ... și-au dat examenul nu numai in fața străinătății .... dar și în fața credincioșilor români ardeleni! Timpul ne oferă imensa posibilitate ca românii ardelnii să ne descoperim adevarații prieteni! Aceștia nu sunt cei de la sud de Carpați.”

Gyászoló Testvéreim! Nagyszerű hivatás fényhordozónak lenni, az igazságot, a jóságot, a szépséget és a szentséget képviselni, s mi­lyen nagyszerű hivatás mások lelkében is fényt gyújtani. Tanárságán keresztül került kapcsolatba a gyerekekkel és a szülőkkel. A társadalmi szolgálata által nagyobb részt Csíkszereda lakósaival volt kapcsolata, majd a megye polgáraival.

Betegségében vigasztalást Istenhitében talált, és segítségére voltak barátnői, ismerősei. Erről tanúskodik a Fb-on június 21-én ismerőseivel megosztott négysoros üzenete:

„Addig vagy boldog míg van, aki szeret,

Aki a bajban is megfogja a kezed.
És hogy milyen fontos is volt neked,

Csak akkor tudod, ha már nincs veled.”

A Facebookon július 16-án osztotta meg Tudor Duică – Besztercét bemutató cikkét. Talán egy végső üzenetnek szánta az ott élő rokonoknak, köztük Talos Ioananak, aki a temetéséről is intézkedett.

Gyászoló Testvéreim!

Szent Pál tanítja: „Amit az ember vet, azt is aratja. Aki tehát test szerint vet, testéből arat majd romlást. Aki ellen­ben a lélek szerint vet, lelkéből arat örök életet” (Gal 6,8). Mária testvérünk lélek szerint vetett. Elköltözése Mária-köszöntő napján volt, temetése Havas Boldogasszony ünnepén van. Azért imádkozzunk, hogy Mária testvérünk a csíksomlyói Boldogasszony segítségével az örök életet arassa, hiszen erre az aratásra hitéletével és szenvedésének elviselésével is készült. Mert ő is megtapasztalta, amit a legnagyobb német költő, Goethe mondott: „Ennek a léleknek, túl rövid ez az élet”.

A ravatalhoz letett virágok és koszorúk hamar elhervadnak, de nem hervadhat el a hűség és az imádság a mi ajkunkon, mely érte és minden meghaltért naponta Istenhez száll. Kérjük Urunkat: Jézusunk, adj örök életet, Mária testvérünknek. Rokonai, barátai, ismerősei, szomszédai és a magunk számára is kérjük, hogy úgy segíts élni, Úr Jézus, hogy mindenkor a Te szereteted irányítsa életünket, és ezáltal megváltozzék körülöttünk a világ. Elhunyt Cenan Mária nővérünk példája bátorítson mindanyájunkat: magyarokat, románokat, cigányokat, hogy mindent Isten nagyobb dicsőségére tegyünk! És örök otthonra leljünk Istennél a mennyben. Ámen.

A román nyelvű beszéd:

Îndoliată familie, onorată asistenţă!

Ne-am adunat ca s-o însoţim pe sora noastră răposată Maria Cenan, pe ultimul său drum pământesc încredinţă şi speranţa revederii şi a învierii în împărăţia lui Dumnezeu. S-a născut în 20. noiembrie 1949 în satul Boju, județul Cluj. Studiile a făcut la Tuda și Cluj. Dar din anul 1973 viața sa bogată s-au desfășurat în orașul nostru, M-Ciuc, și aici s-a sfârșit sâmbăta trecută.

Pentru omul creştin credincios moartea nu este o catastrofă, nu este un punct, nu este un ultim acord dintr-o simfonie după care nu mai urmează nimic. Omul creştin credincios crede în Isus Cristos, Domnul, Dumnezeul și Mântuitorul nostru, care ne-a promis nouă tuturora, că cei care cred în El au viaţă veşnică. Cuvintele Lui consolatoare sună astfel: „Eu sunt învierea şi viaţa, cei care cred în Mine au viaţă veşnică, căci Eu îl voi învia în ziua de pe urmă” (Jn 11,21-27).

Bineînţeles că moartea este cea mai mare încercare a vieţii noastre, nu este uşor să mori, omul aș dori să trăiască veşnic, să nu moară niciodată, dorinţa după viaţă este programată în noi. Dar de la primul păcat încoace nu avem nici un antidot contra morţii. Consolarea cea mai mare a noastră este (totuşi) credinţa noastră, în viaţa veşnică, în revedere. Isus Cristus, cel înviat glorios din morţi, s-a dus înainte să ne pregătească și nouă un loc în ceruri, ca să fim şi noi acolo unde este EL, cum auzim în Sfânta Evanghelie după Ioan (Jn 14,1-6).

Pe baza învăţăturii credinţei noastre, creştine-catolice după moartea noastră ne aşteaptă trei posibilităţi: raiul, respectiv fericirea cea veşnică, iadul, ispăşirea cea veşnică, sau purgatoriul, respectiv starea de curăţire vremelnică.

Toate acestea bineînţeles sunt un mare mister pentru noi. Sf. Scriptură şi Sf. noastră Biserică ne atenţionează ca să ne străduim să trăim întotdeauna în prezenţa lui Dumnezeu, să ne ţinem de poruncile Lui, să ne folosim de sfintele sacramentele, şi sufletul nostru să fie întotdeauna în starea harului sfinţitor.

În cei mai grei ani ai dictaturii, ori de câte ori a văzut excese naționaliste, fie că și a ridicat vocea, fie s-a alăturat, la vedere celui/celor ofensați. A fost o adevărată ardeleancă. A fost statornică, așa cum a scris poetul greco-catolic George Coșbuc în versul Lupta vieții:

„Oricare-ar fi sfârşitul luptei,

Să stai luptând, căci eşti dator.

Trăiesc acei ce vreau să lupte;

Iar cei fricoşi se plâng şi mor.”

Deja bolnavă, la 27 februarie a. c. într-o postare pe Facebook a mărturisit: „religia ortodoxă, un adevarat dușman pentru cetățenii ardeleni, indiferent că aceștia sunt români ardeleni sau maghari sau sași, adversari de moarte ai greco-catolicilor români-ardeleni, care au devenit prieteni cu romano-catolicii datorită generozității sufletești a lui Márton Áron, ... și-au dat examenul nu numai in fața străinătății .... dar și în fața credincioșilor români ardeleni! Timpul ne oferă imensa posibilitate că românii ardelnii să ne descoperim adevărații prieteni, aceștia nu sunt cei de la sud de Carpați!”Să ne rugăm cu toţi împreună pentru sora noastră Maria Cenan, că Dumnezeu cel atotputernic, atotştiutor, drept şi milostiv să fie un judecător blând cu ea, să-i ierte toate păcatele, greşelile, omisiunile sale, de la care nici un om nu este scutit pe acest pământ, şi să primească sufletul ei în Împărăţia cerurilor. Amin.