Sziklára épült egyház

Izaiás próféta a jeruzsálemi királyi udvar közeli eseményéhez fűzi a messiási időről szóló jövendőlését. (Iz 22,19-23) Hiszkija király Asszíria-ellenes lázadásában, Sebna udvarnagy vezető szerepet töltött be. Nem akarta tudomásul venni Isten szándékát, és nem akart annak megfelelően cselekedni. Az udvari  nép is követte példáját. Izaiás próféta Isten nevében Sebnát tisztségéből történő elmozdítással, száműzetéssel fenyegette meg. Ez be is következett. Helyette Eljákim lett az udvarnagy. 

Ezután már Isten beszél, aki „azon a napon” egy új vezetőre, uralkodóra bízza népe atyai vezetését. E kifejezés „azon a napon” a messiási időkre, az eszkatalógiára vonatkozik. A Messiás a királyi házhoz is kapcsolódik, de személye, tisztsége Isten szolgálatára van rendelve. Ez a feladata, hiszen e tisztségre az Úr öltözteti fel: ad köntöst, övet, Dávid házának kulcsát vállára helyezi. Az öltözet a Messiás tekintélyét, a kulcsok teljhatalmát jelzik: „amit kinyit, azt senki be nem zárja, s amit bezár, azt senki ki nem nyitja”. 

Az evangéliumi szakasz krisztológiát és egyháztant érintő első tanítást közöl. (Mt 16,13-20) Vagyis kicsoda Jézus, és kicsoda lesz Péter a tanítványok között? 

„Kinek tartják az emberek az Emberfiá?” – kérdi Jézus. Különböző válaszok röpködnek. 

„Hát ti kinek tartartotok engem?” – hangzik az újabb kérdés. 

Ekkor Péter Jézusba vetett hitének nagy megvallása következik: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” Máté evangélista az Atya-Fiú kapcsolat felidézésével Megváltónak, Krisztusnak, valóságos Isten és valóságos embernek mondja. Erre a megfelelő válasz, Jézus boldogság mondása: „Boldog vagy Simon, Jónás fia, ... ezért mondom neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem egyházamat, ... Neked adom a mennyek országa kulcsait: Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva.” 

Ezzel a kijelentésével, Jézus gondoskodik az egyházról és meghatalmazza Simont, aki Péter néven gyakorolja Jézus hatalmát az egyházban. 

Jézus az egyházat kapcsolatba hozza a mennyek országával. Az egyház egy átmeneti intézmény, amely közvetíti az üdvösséget Jézus földi működése és Jézus dicsőséges eljövetele közötti időben. Isten fogja megkötni és feloldani azt, amit Péter megköt és felold.

Ezzel óriási hatalmat ad Péternek. Ennek a hatalomnak természete lelki: a gonosz megkötözése, az igazak megvédése, a tanításásnak törvénykezés és szabályok megalkotása általi formája. Az oldás és kötés hatalmát Mt 18,18-ban megkapják a tanítványok is, de egyedül Péternek adatik meg a kinyilatkoztatás, az alapkő szerep, és különösen a kulcsok. Ez Isten bölcsessége. (Róm 11,33-36) Húsvét után az lesz a feladatuk, hogy hirdessék: Jézus a Krisztus! – mert Őáltal és őérte van minden, övé a dicsőség mindörökké!
 

„... és a pokol kapui nem vesznek erőt rajta.” Mt 16,18.