Ifjaknak a hét lépcsős módszerről

A Szentírásból megtudhatjuk, hogy hogyan kell Isten szándéka szerint élni (vö. Róm 13,13-14). 

A Szentírást csak úgy tudjuk értékelni, ha magunk is olvassuk.

A Biblia megértésében segítségünkre van az Egyház, ha azt közösségben olvassuk. Olvashatjuk Biblia-órákon vagy pap által irányított kisebb közösségben. 

A bibliaolvasás sok módszere közül most „a hét lépcsős” módszert ajánlom.

Még a kiválasztott szentírási rész elolvasása előtt hívjuk segítségül a Szentlelket. 

1. Egy valaki olvassa fel a kiválasztott szöveget.   
2. A felolvasás után 3-5 perces csendben figyelünk arra, hogy a felolvasott szövegben melyik az a gondolat vagy mondat, ami megérintett.
3. Ezután megosztjuk a gondolatot vagy mondatot, röviden, minden magyarázkodás nélkül.
4. Amikor befejeződött a megosztás, akkor újra elolvassuk hangosan a választott szövegrészt. Másképpen fogjuk hallani.
5. Ekkor 5 perces csendben vizsgáljuk meg, hogy milyen viszony van az előbb megragadott üzenet és az én életem között.
6. Ezután, amit elmondhatunk a közösségben arról személyesen beszámolunk, így mindenki gazdagodik és gyarapodik Isten igéjének ismeretében. 
7. Végül újra felolvassuk a választott szakaszt. Most már egészen személyesen fog hangzani. Befejezésül vállaljunk valamilyen apostoli munkát, és zárjuk imádsággal a találkozót.

 Például:

Amin áll vagy bukik… Amikor Ő eljön 

(Mt 25,31-46)

³¹Amikor eljön dicsőségében az Emberfia és vele minden angyal, helyet foglal fönséges trónján.  

³²Elébe gyűlnek mind a nemzetek, ő pedig különválasztja őket egymástól, ahogy a pásztor különválasztja a juhokat a kosoktól.

³³A juhokat jobbjára állítja, a kosokat pedig baljára.  

³⁴Aztán így szól a király a jobbján állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot!  

³⁵Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok. 

³⁶Nem volt ruhám, és felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogat-tatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek.  

³⁷Erre megkérdezik az igazak: Uram, mikor láttunk éhesen, hogy enned adtunk volna, vagy szomjasan, hogy innod adtunk volna?

³⁸Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna?  

³⁹Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogathattunk volna?  

⁴⁰A király így felel: Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.  

⁴¹Ezután a balján állókhoz is szól: Távozzatok színem elől, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült.  

⁴²Mert éhes voltam, s nem adtatok ennem. Szomjas voltam, s nem adtatok innom.  

⁴³Idegen voltam, s nem fogadtatok be. Nem volt ruhám, s nem ruháztatok fel. Beteg és fogoly voltam, s nem jöttetek el meglátogatni.  

⁴⁴Ekkor ezek is megkérdezik: Uram, mikor láttunk éhesen vagy szomjasan, idegenként vagy ruhátlanul, betegen vagy börtönben, s nem voltunk szolgálatodra?  

⁴⁵Erre majd ezt feleli: Bizony mondom nektek, amit a legkisebbek valamelyikével nem tettetek, velem nem tettétek.  

⁴⁶Ezek örök büntetésre mennek, az igazak meg örök életre.”

• Az utolsó ítélet – ijesztgetés? 

„Egy népmisszión, gyerekként hallottam először az utolsó ítélet történetét. Borzasztó képek cikáztak át gyermeki fantáziámon. Az igehirdető szemléletesen beszélt a bűnösök elítéléséről, és a pokol végtelen kínjairól.” (Juan Peter Miranda) 

Számos nemzedék igehirdetői, teológusai, költői és művészei rajzolták meg az utolsó ítélet félelmetes vonásait. Az utolsó ítélet képei templomokat, katedrálisokat díszítenek. Dante Isteni színjátéka leírja a pokol különböző szintjeit; a pokolkapun meg ez a felirat áll: „Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!” 

Szövegünk egy súlyos mondattal fejeződik be: „És elmennek majd ezek (itt a Jézus balján állókra gondol) az örök gyötrelemre, az igazak pedig az örök életre.” Valóban a félelemkeltés, a reményvesztettség lenne a szentírási szöveg üzenete? 

Segíthet a szöveg megértésében, ha megfontoljuk, hogy irodalmi műfajának megfelelően, szövegünk a mostani életünket tartja szem előtt, nem annyira a jövőről szól, hanem sokkal inkább a jelenről. Fontos, hogy most hogyan cselekszünk. A mi világunk számunkra próbaidős tér.

 

• Az örök élet – A gyógyító Isten célja 

Az égben, amely bírósági tárgyalóteremmé változott, ott trónol Jézus, az ítélő király, aki ugyanakkor az én testvérem, a te testvéred, és mindannyiunk testvére. Máté gyakran használja az ítélőszék metaforáját, hogy kiemelje a döntésünk komolyságát. (Mt 8,12; 13,42.49b; 22,13; 24,51) Az „örök tűzről” is szó esik, ez Máté egyik sajátossága (Mt 18,8). Mégis, a 46. versben a sorrendet épp fordítva állítja fel (ellentétben Dán 12,2-vel), a szöveg végkicsengésében az örök élet ígérete áll. Ezért nemcsak érthető, hanem logikus is, amikor Charles Péguy így ír híres művében Mystere de la charité de Jeanne d’ Arc: „Mindnyájan együtt kell megmentenünk egymást! Együtt kell megérkeznünk a szeretett Istenhez! Együtt lépünk elébe! Nem jöhet egyik a másik nélkül. Mindannyian együtt kell haza érkeznünk, Atyánk házába. Egy kicsit a többiekre is kell gondolnunk, egyik a másikért dolgoznunk. Vajon mit gondolna Ő rólunk, ha egymás nélkül jönnénk haza!”

   

• A szeretetteljes cselekedet – és nem a keresztlevél számít! 

Mennyire felszabadító lehet sokak számára az a felismerés, hogy az Emberfia, mint bíró, a döntő pillanatban nem a helyes tanítást, a hitigazságok ismeretét, az egyházi és felekezeti hovatartozást nézi, csupán csak a szeretetből és együttérzésből fakadó tetteinket. Krisztus ünnepélyesen szolidaritást vállal minden szükséget szenvedővel, egyenként, mindegyikükkel. Ha elkerüljük a szükséget szenvedőket, elmulasztjuk a találkozást Krisztussal. 

Ugyanakkor bosszúságot és csalódottságot is okoz azok számára, akik kereszténységük fejében jutalmat vagy előnyt reméltek: én, aki keresztény vagyok, – gondoltam – előnyeim vannak a többiekkel szemben keresztény voltomnál fogva. Most fel kell ismernem, hogy nem a keresztlevelem szerint, hanem szeretet-teljes cselekedeteim szerint ítélnek meg. Sőt ez utóbbiak jelentik a hitelesítését kereszt-levelemnek. 

Az is bosszúságot okozhat, ha rájövünk, hogy ez a rész egyáltalán nem a jutalmazásról szól. Ellenkezőleg, a jutalom gondolata el van utasítva: A Jézus jobbján állók csodálkozásából (37-39) kiderül, hogy egyáltalán eszükbe sem jutott a mennyei jutalom, hanem puszta együttérzésből, felebaráti szeretetből segítettek a szükséget szenvedőkön. Az eltaszítottak csodálkozása, és ellenvetései mutatják meg (44), hogy mi emberek mennyire hajlunk arra, hogy inkább egy szükséget szenvedő „királyt”, vagy magas beosztású személyt segítsünk, mint egy szegény koldust (egy „senkit” karoljunk fel).