Amikor lét- és erkölcsi
kérdésekről van szó, néha elhangzik ez a felületes kijelentés: mi a 21.
században élünk. Így igaz, de a harmadik évezred elején sem változott meg a
természeti törvény. Ezért nem élhetünk felelőtlenül. Az életet helyesen élni
csak bölcsen lehet.
Az egyszerű ember is lehet bölcs. Az iskolázottság nem
jelenti azt, hogy az illető bölcs is. A tanult ember a világ sok részletét
ismerheti, de mit ér ha ebben a nagy labirintusban nem látja meg élete
célját?
A bölcs olyan ember, aki madártávlatból is látja az élet
összefüggéseit, a végső célt. Egy kenyai néger mondta: „Ti, európaiak, értékes,
szép órákat viseltek kezeteken, de soha sincs időtök semmire. Nekünk nincsenek
drága, tetszetős óráink, de van időnk mindenre”.
Aki napi gondjai között időt
szentel, hogy lelkét az élet szerzőjéhez, Istenhez emelje, az bölcsességre jut.
A kinyilatkoztatás világánál érthető az élet célja, a világ javainak eszköz
volta. Ez is bölcsesség. Bölcs dolog életünkben első helyre állítani Istent, és
törvénye szerint besorolni más egyebet. „A bölcsesség kezdete az Úr félelme, és
a Szentet ismerni – az az okosság” (Péld 9,10). Vagyis életünket tartsuk
naponta az Istentől Istenhez vezető szeretetpályán.
A Hargita nyugati oldalán
fekszik Szentegyháza, Kápolnás és Lövéte. E falvakban sajátos köszönés járja.
Minden búcsúzáskor, elváláskor így köszönnek egymásnak: „Isten maradjon!”
Villámcsapás, gondatlanság miatt gyakran leégtek a porták. Azt viszont szívükbe
vésték, ha hisznek Istenben, akkor az elhamvadt házak, csűrök helyett Isten
segítségével újat építhetnek. Mindenféle megújuláshoz hit kell. „Isten
maradjon!” – köszönés a nép hitből történő építkezését hirdeti, mint a
székelykapuk felirata: „Épült Isten segedelméből”.
Az igazi bölcsesség, az
igazi jó felismerése és követése (Bölcs 2,12. 17-20) még áldozatok árán is. Az
ösztönös vágyaktól hajtott migráns fanatizmus nem viseli el azt, aki nem úgy
hisz és él mint ők.
Az egyház a szenvedő igazakban az Üdvözítő előképét látta.
„A kereszténység sajátos titka abban áll, hogy csak az jut el a világosságra,
aki az igazságot teszi is. Nincs más lehetőség Krisztus megértésére, mint hogy
megtegyük szavát, éljük életét, beléje változzunk át.” (Reinhold Schneider
+1958) Csak a jóság emel mások fölé és az Isten országába (Mk 9,30-37). Erre
tanít és erre példa Jézus élete, szenvedése, halála és feltámadása. Isten
országának alapvető lelkülete a szolgálaté. Csak a szolgáló szeretet által
lehet élő közösségre lépni Krisztussal és az Atyával, nem a hatalom keresése és
hajszolása útján. Aki szolgálni akar, akkor a kicsiket, a gyöngéket, a
szegényeket, a rászorulókat kell szeretettel szolgálnia (Jak 3, 16-4,3). Ez a
felülről származó igazi bölcsesség a jóság vetőmagja, amiből a szolgáló
szeretet gyümölcsei teremnek: az Istennek tetsző, békés, igaz élet jó
cselekedetei.
„Az Úr oltalmazója
életemnek!” Zsolt 53,7.
**
Segíts helyes szándékkal kérni
Azt tartja a közmondás: „Segíts magadon, az Isten
is megsegít!” Vagyis: a pénzt nem kiimádkozni kell, hanem megdolgozni érte.
Az egészségért nemcsak az Úrhoz kell könyörögni, hanem gyógykezeltetnie kell
magát a betegnek. Fokozottan áll ez a mondás az emberi együttélés szépségére,
harmóniájára. – Ki ne óhajtaná a békességet, összehangoltságot, megértést az emberi
közösségekben? Családban, baráti körben, rokonságban, szomszédok között,
munkahelyen, de mindenütt, ahol emberek összejönnek, az autóbuszon és
mindenütt? Ki szélesítve a kört: népek, országok és földrészek közötti
összehangoltságot is szeretnénk. És
mégis, milyen kevés az igazán megértő közösség, milyen kevés az összetartás,
az egyetértés! – „Nincs semmitek, mert nem kértek.” A békességet, a szeretet uralmát kérni
kell. Nemcsak akkor, mikor már hiányzik, hanem mindig, akár a mindennapi
kenyeret. Naponta kell imádkozni érte, ha megvalósítható, közösen, családi ima
keretében. – „Kértek ugyan, de nem kapjátok meg, mert rossz szándékkal kértek.” Ha
békességért imádkozunk, ez szokott mögötte lenni: Legyen úgy, ahogy én akarom!
Legyenek mások a többiek. Engem értsenek meg. Engem szeressenek. Hozzám
alkalmazkodjanak. Hozzám legyenek kedvesek. Ők uralkodjanak hangulataikon, forduljon
meg az ő szívük. – Tehát még az imádságunk háttere is önzés. „Ahol önzés honol, ott zűrzavar
van és mindenféle hitványság.” Ha meghallgatást óhajtok, azt kell kérnem,
segítsen Isten megteremtenem a békét magam körül. – „Honnan vannak veszekedések köztetek?
Onnét, hogy bűnös vágyak igyekeznek uralomra jutni tagjaitokban.” Kérem tehát,
hogy én magam is észrevegyem magamban ezeket a bűnös vágyakat, ha már
környezetem úgyis észrevette. Kérem, hogy legyetek tiszta, békeszerető,
méltányos, engedékeny, másokkal törődők. Ne azért imádkozzam, hogy szeressenek,
hanem hogy engem lehessen szeretni, olyanná tudjak válni. Nagyon nehéz jónak
lenni. De legalább az imádságom legyen jó. Legalább az ne legyen önző, minden
felelősséget másokra hárító, mindig másoktól követelő. Hiába adna békét az Úr,
ha „bűnös vágyaitokban elpazaroljátok”.
Uram, taníts meg jó, helyes szándékkal a te
Lelkedben imádkozni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése