Kereszt az égen

Kereszt az égen 2012. augusztus 15. Nagyboldogasszony napján Medjugorjéban

Szent Ciril Jeruzsálemben vagy annak közelében szü­letett 313 körül. Szülei keresztények voltak, az ifjú Ciril korán a szentírás tanulmányozására adta magát. Hosszú és ered­ményes tanulmányai végén 343-ban az akkori jeruzsálemi püspök, II. Maximus áldozópappá szenteli. Alig öt eszten­dőre reá fölszentelő püspökének utódja lesz. A cezáreai érsek, Akácius, akinek érseki tartományához tartozott Jeru­zsálem, püspökké szenteli.

Az ariánus eretnek­séggel szemben Jeruzsálemi Ciril az igaz katolikus hit követője. Ezért az ariánus gondolkozású püspökök rossz szemmel nézték a hithű, szentéletű, egyháza jogait védel­mező püspököt és 357 körül megfosztották püspökségétől, számkivetésbe küldték. Két év múlva sikerült ugyan visszatérnie székhelyére, azonban 360-ban az ariánus gondolkozású konstantinápolyi zsinat Konstantius császár hozzájárulásával száműzte. Egy év múlva Konstantiust hitehagyó Juliánus követte a trónon (361-363); ez tisztára az elődje iránti gyűlöletből visszahívta Cirilt. Visszatérése után alkalmat adott neki az Úr Krisztus, hogy az egész világ és a történelem színe előtt igazolva lássa az ő szavait: „Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak” (Mt 24, 35).

A hitehagyó császár élete föladatának tekintette, hogy véres üldözés nélkül kiirtsa a kereszténységet s a keresztény eszmék kisajátításával új életerőt öntsön a halódó pogányságba. Ezért kizárta a keresztényeket a magasabb iskolákból és hivatalokból, iparkodott anyagilag tönkretenni az egyes egyházakat, szította az egyenetlenséget a katolikusok és ariánusok között, a zsidóságot pedig a kereszténység ellen akarta fölhasználni. Összefogott a birodalomban szétszórtan élő gazdag zsidókkal és elhatározta, hogy újraépíti az el­pusztult jeruzsálemi templomot. Nyíltan megvallott célja volt a zsidóságot rásegíteni, hogy megint ősi törvényei szerint áldozhasson. Főcélját azonban elhallgatta: meg akarta hazud­tolni az Úr Krisztus jövendölését, amely szerint kő kövön nem marad a jeruzsálemi templomból.

Hosszas gyűjtés és nagy mennyiségű építőanyag össze­hordása után megkezdődtek a munkálatok. Mindenekelőtt a romokat takarították el. Julián együtt örült a zsidósággal; Jeruzsálem püspöke pedig rendületlenül hitte, hogy az Úr igéi nem vallhatnak kudarcot, s teljes határozottsággal megnyugtatta híveit, hogy ez a munka meddő törekvés. A romok eltakarítása után hozzáfogtak az alapozáshoz, azonban a Juliánért lelkesedő pogány Ammianus Marcellinus (+400 körül) történetíró szerint „az alapvetésnél rettenetes lángok törtek elő s többször megölték a munkásokat, úgyhogy föl kellett hagyni a vállalkozással”. Más történetírók tudnak még pusztító földrengésekről, dühöngő viharokról, továbbá a zsidók ruháin éjjelente megjelent fénylő és ijesztő keresz­tekről. Philostorgius (368-439) egyháztörténetíró egy külö­nösen csodálatos esetről számol be. A romok eltakarí­tása közben egy üregre akadtak. Köteleken lebocsátottak a mélyére egy munkást, aki a vizes fenék közepén egy oszlopon irattekercset talált. Az írástudók fölbontották és megrettenve olvashatták benne Szent János evangéliumának elejét: „Kez­detben volt az Ige, az Ige Istennél volt, s Isten volt az Ige”.

A többször megkísérelt építést végre egyszer mindenkorra abba kellett hagyniuk, és így kénytelen, kelletlen bizonyságot szolgáltatniuk a testté vált Igéről: „Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak”.

2014 június 5-én egy kereszt jelent meg az égen Volgográd felett.

Valens császár 367-ben az ariánusok ádáz mesterkedései miatt Cirilt megint száműzte. Ezúttal tizenegy évig kellett távol maradnia féltve őrzött, sze­retett nyájától. A császár halála után (378) visszatérhetett, s élete hátralévő napjaiban minden tévtanitással szemben óvta hívei hitét, és minden konkolyhintés ellenére ápolta bennük az egyetértést. Tevékeny részt vett a Konstantinápolyban tartott második egyetemes zsinaton (381), amely újólag el­ítélte az arianizmust, s a Szentlélek-tagadó eretnekséget. Az Úr 386. március 18-án, 73 éves korában szólította magához hűséges és sok viszontagságon átment szolgáját.

Szent Ciril az egyháztanítók közt foglal helyet. Legértékesebb a 24 katekézise, amelyeket a jeruzsálemi Szent Sír templomban tartott. Jelentősebb ránk maradt írása még az a levél, amelyben Konstantius császárnak megírta a 351 május 7-i jeruzsálemi jelenést. Reggel 9-kor hatalmas fénylő kereszt jelent meg a Kálvária és Olajfák hegye között, amely megdöbbentette egész Jeruzsálemet. Hívők és hitetlenek siettek a templomba dicsőíteni azt, aki a kereszt által megváltotta a világot. 

Szent Ciril egész élete ennek a keresztnek dicsőítése volt.

Hasonló:

In hoc signo vinces!