Kereszt az égen 2012. augusztus 15. Nagyboldogasszony napján Medjugorjéban |
Szent Ciril Jeruzsálemben vagy annak közelében született
313 körül. Szülei keresztények voltak, az ifjú Ciril korán a szentírás
tanulmányozására adta magát. Hosszú és eredményes tanulmányai végén 343-ban az
akkori jeruzsálemi püspök, II. Maximus áldozópappá szenteli. Alig öt esztendőre
reá fölszentelő püspökének utódja lesz. A cezáreai érsek, Akácius, akinek érseki
tartományához tartozott Jeruzsálem, püspökké szenteli.
Az ariánus eretnekséggel szemben Jeruzsálemi Ciril az igaz
katolikus hit követője. Ezért az ariánus gondolkozású püspökök rossz szemmel
nézték a hithű, szentéletű, egyháza jogait védelmező püspököt és 357 körül megfosztották püspökségétől, számkivetésbe küldték. Két év múlva
sikerült ugyan visszatérnie székhelyére, azonban 360-ban az ariánus gondolkozású
konstantinápolyi zsinat Konstantius császár hozzájárulásával száműzte. Egy év
múlva Konstantiust hitehagyó Juliánus követte a trónon (361-363); ez tisztára az elődje
iránti gyűlöletből visszahívta Cirilt. Visszatérése után alkalmat adott neki az Úr
Krisztus, hogy az egész világ és a történelem színe előtt igazolva lássa az ő
szavait: „Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak” (Mt 24, 35).
A hitehagyó császár élete föladatának tekintette,
hogy véres üldözés nélkül kiirtsa a kereszténységet s a keresztény eszmék
kisajátításával új életerőt öntsön a halódó pogányságba. Ezért kizárta a
keresztényeket a magasabb iskolákból és hivatalokból, iparkodott anyagilag
tönkretenni az egyes egyházakat, szította az egyenetlenséget a katolikusok és
ariánusok között, a zsidóságot pedig a kereszténység ellen akarta fölhasználni.
Összefogott a birodalomban szétszórtan élő gazdag zsidókkal és elhatározta,
hogy újraépíti az elpusztult jeruzsálemi templomot. Nyíltan megvallott célja
volt a zsidóságot rásegíteni, hogy megint ősi törvényei szerint áldozhasson. Főcélját
azonban elhallgatta: meg akarta hazudtolni az Úr Krisztus jövendölését, amely
szerint kő kövön nem marad a jeruzsálemi templomból.
Hosszas gyűjtés és nagy mennyiségű építőanyag összehordása
után megkezdődtek a munkálatok. Mindenekelőtt a romokat takarították el. Julián
együtt örült a zsidósággal; Jeruzsálem püspöke pedig rendületlenül hitte, hogy
az Úr igéi nem vallhatnak kudarcot, s teljes határozottsággal megnyugtatta
híveit, hogy ez a munka meddő törekvés. A romok eltakarítása után hozzáfogtak
az alapozáshoz, azonban a Juliánért lelkesedő pogány Ammianus Marcellinus (+400
körül) történetíró szerint „az alapvetésnél rettenetes lángok törtek elő s
többször megölték a munkásokat, úgyhogy föl kellett hagyni a vállalkozással”.
Más történetírók tudnak még pusztító földrengésekről, dühöngő viharokról,
továbbá a zsidók ruháin éjjelente megjelent fénylő és ijesztő keresztekről.
Philostorgius (368-439) egyháztörténetíró egy különösen csodálatos esetről
számol be. A romok eltakarítása közben egy üregre akadtak. Köteleken
lebocsátottak a mélyére egy munkást, aki a vizes fenék közepén egy oszlopon
irattekercset talált. Az írástudók fölbontották és megrettenve olvashatták
benne Szent János evangéliumának elejét: „Kezdetben volt az Ige, az Ige
Istennél volt, s Isten volt az Ige”.
A többször megkísérelt építést végre egyszer mindenkorra
abba kellett hagyniuk, és így kénytelen, kelletlen bizonyságot szolgáltatniuk a
testté vált Igéről: „Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak”.
2014 június 5-én egy kereszt jelent meg az égen Volgográd felett. |
Valens császár 367-ben az ariánusok ádáz
mesterkedései miatt Cirilt megint száműzte. Ezúttal tizenegy évig kellett
távol maradnia féltve őrzött, szeretett nyájától. A császár halála után (378)
visszatérhetett, s élete hátralévő napjaiban minden tévtanitással szemben óvta
hívei hitét, és minden konkolyhintés ellenére ápolta bennük az egyetértést.
Tevékeny részt vett a Konstantinápolyban tartott második egyetemes zsinaton
(381), amely újólag elítélte az arianizmust, s a Szentlélek-tagadó
eretnekséget. Az Úr 386. március 18-án, 73 éves korában szólította magához
hűséges és sok viszontagságon átment szolgáját.
Szent Ciril az egyháztanítók közt foglal helyet. Legértékesebb
a 24 katekézise, amelyeket a jeruzsálemi Szent Sír templomban tartott. Jelentősebb
ránk maradt írása még az a levél, amelyben Konstantius császárnak megírta a 351
május 7-i jeruzsálemi jelenést. Reggel 9-kor hatalmas fénylő kereszt jelent meg
a Kálvária és Olajfák hegye között, amely megdöbbentette egész Jeruzsálemet.
Hívők és hitetlenek siettek a templomba dicsőíteni azt, aki a kereszt által
megváltotta a világot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése