Márton Áron egykori erdélyi püspök emlékére tartottak konferenciát szeptember 26-án a Parlament felsőházi üléstermében, az Országgyűlés Hivatala, a csíkszeredai magyar főkonzulátus, a csíkszentdomokosi Márton Áron Múzeum, a Székelyföld folyóirat és a Lakitelek Népfőiskola közös szervezésében.
A rendezvényen részt vett Jakubinyi György gyulafehérvári érsek, Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek, illetve Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke is.
Jakubinyi György gyulafehérvári érsek Márton Áron püspöki jelmondatáról tartott előadásában arról beszélt, hogy a Szent Márton-i mondat: „non recuso laborem” elsődlegesen azt jelenti, hogy „nem vonakodom a munkától”, a labor szó azonban nemcsak munkát, hanem szenvedést is jelent. Márton Áronról pedig elmondható, hogy jelmondatát teljesen megélte, „mind a munka, mind a szenvedés irányában” – méltatta az érsek.
Jakubinyi György szólt arról is, hogy a trianoni békeszerződés után a román állam tíz évig tárgyalt a Szentszékkel, amely a 22 román követelésből hármat végül kénytelen volt elfogadni. Ezek közül a legsúlyosabb, hogy az erdélyi magyarságot „erővel elmagyarosított románoknak és németeknek kellett tekinteni”. Mivel a „visszarománosításuk” nem lehetséges, temesvári német kanonokokat lehet csak kinevezni az egyházmegyéik élére.
1938-ban azonban, amikor megüresedett a püspöki szék, a bukaresti pápai nuncius, Andrea Cassulo – akit a székelyek nagyon szerettek – arra kérte a Szentszéket, „ne próbálkozzanak ismét német püspököt küldeni Gyulafehérvárra, mert az egyházmegye színmagyar, ráadásul kétharmada székely magyar, akik nehezen viselnének más nemzetiségű főpásztort”. Ő maga ajánlotta Márton Áront a Szentszék figyelmébe, garantálva, hogy a román kormány is el fogja fogadni, hiszen „soha nem exponálta magát szélsőséges magyar nacionalista tüntetéseken” – mondta Jakubinyi György.
Andrea Cassulo ezután gyorsan kineveztette Márton Áront apostoli kormányzóvá, ahhoz ugyanis nem kellett a román kormány engedélye. Az pedig már nemzetközi diplomáciai bonyodalmat okozott volna, ha a román állam nem fogadja el egy apostoli kormányzó megyés püspöki kinevezését. Így történhetett, hogy 1938 karácsonyán ismét székely püspöke lett Erdélynek – idézte fel az érsek.
Az ülést vezető Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke arra emlékeztetett, hogy Márton Áron már egyetemi lelkészként hatalmas népszerűségnek örvendett. Kolozsváron az egyetemi ifjúság hitszónokának szentbeszédeire özönlött a nép, olyannyira, hogy a korabeli lapok arról írtak: „Erdélynek új apostola támadt” – idézte fel. Hozzátette, hogy prédikációit nemcsak a katolikus diákok hallgatták, hanem a református és unitárius teológia növendékei is.
Kiemelte, hogy Erdély püspöke szilárdan védelmezte az „emberi méltóság és a magyarság érdekeit”, és „szembeszállt a mind a barna mind pedig a vörös diktatúrával”. Hozzátette: hívei féltették életét, ezért 1949 pünkösdjén a csíksomlyói búcsú előtt fehér lóra ültették, és „a csángó magyarok tízsoros védőgyűrűvel oltalmazták”. Ezért írta róla a L’Osservatore Romano szentszéki napilap, hogy „Áron püspök fehér lován bevonult már a székely nép legendáiba”.
Nagy Mihály Zoltán történész, a Román Kulturális Intézet alelnöke előadásában kifejtette: Márton Áronnak egyházpolitikusként sikerült megőriznie az erdélyi katolikus egyházmegyéket és a romániai római katolikus egyházrészt is.
Szólt arról is, hogy a püspöknek börtönből való szabadulása után „jozefinista” egyházpolitikai modellel kellett szembesülnie. Az állam 1955 után már nem az egyházak felszámolására törekedett, hanem arra, hogy érvényesítse akaratát az egyházak fölött. Éppen ezért Márton Áront folyamatosan megfigyelték, 1964-ben például a Securitate ügynökeinek közel 2200 embert kellett megfigyelniük csak azért, hogy az ő működését nyomon követhessék.
Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottság elnöke előadásában hangsúlyozta Márton Áron feladatvállalását a modern magyar katolicizmus megfogalmazásában és megjelenítésében, a hétköznapi pasztorális, szociális munka során.
A Márton Áronról szóló munkák alapján egy nagy szervezőerejű, hatalmas teherbírású és igen erős akaratú felelős egyházi vezető képe rajzolódik ki, olyan emberé, aki következetes szembenállásával két totális diktatúra árnyékában is példát tudott mutatni – mondta.
További kutatási lehetőségként említette Márton Áron életpályájának összevetését Ravasz László református, Ordas Lajos evangélikus püspök és Mindszenty József bíboros életével. Ezek a párhuzamos életrajzok, a hasonlóságok megmutatása és a különbségek felfedezése szerinte segít mélyebben megérteni a kereszténység és az ateista diktatúra viszonyát.
Dobos Menyhért, a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. vezérigazgatója arról beszélt, hogy a román médiában Márton Áron személyére teljes tiltást rendelt a román állam és a Securitate, így az akkori úgynevezett közszolgálati média anyagaiban alig maradt róla valami. Féltve őrzött magánarchívumokból azonban kerültek elő anyagok, és „cinikus módon a román állambiztonsági szervek fotósainak jóvoltából is maradtak ránk” emlékek.
Amikor viszont 1990-ben lehetőség nyílt rá, a kolozsvári első független film- és televíziós műhely, a Xantus Film munkatársai azonnal elkezdték egy Márton Áronról szóló dokumentumfilm készítését. E film jelentősége éppen az, hogy alkotói felismerték, késlekedés nélkül neki kell állniuk a munkának, így még meg tudták szólaltatni a filmben mások mellett Márton Áron húgát, valamint Sztojka Ferencet, a püspök bizalmasát is – tette hozzá.
Az emlékülésen Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek Emberkatedrális címmel méltatta Márton Áront, Virt László szociológus Németh László és Márton Áron munkásságát hasonlította össze. Denisa Bodeanu történész a román titkosszolgálat Márton Áronra vonatkozó dokumentumait mutatta be, felszólalt továbbá Kányádi Sándor költő, valamint Kovács Gergely vatikáni posztulátor és Nagy Zoltán hittantanár.
Fotó: MTI
MTI/Magyar Kurír
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése