2015. 09. 12.

Szapáry a nagylelkű magyar!



A török hódoltság idején nemcsak a nagy váraknak volt jelentősége, sőt a kis váraknak – tarisznyaváraknak, fiókváraknak, őrházaknak, őrhelyeknek – szintén kijutott a védelemből. Ezekből ugyanis a magyarok kirohantak és lecsaptak az ott portyázó törökre. Ilyen törökverő és rabsága révén is ismertté vált férfiú volt Szapáry Péter. Tehetséges politikus, katona és gazdálkodó volt, hasonlatosan felmenőihez. Portyázó embereivel a Duna-mente fontos hadiútján rendszeresen rajtaütött a vonuló török csapatokon. A budai pasa haragját hamar magára vonta, mint ádáz törökverő. Öt év telt el és 1657. június 28-án Szapáry Péter a Vértes hegységbeli Csákvárnál Hamzsa bég fogságába esett. Ezt követően a bég négy éven át kegyetlenül gyötörte, igába fogta Szapáryt. Szabó Lőrinc, Az irkafedél c. versében így állított emléket:
„Nagyon megfogott, rettenetesen,
Egy kép egy piros irkafödelen,
Szapáry Péter. A szöveg, belül,
Elmesélte, mily istentelenül
Bánt a vitéz gróffal a gaz török:
Igába fogta és ökör helyett
Vele szántatott. Így bukhat a hős?
És nem váltják ki? A szerencse győz?”
A meggyötört Szapáryt barátja, Batthyány Ádám váltotta ki a szultán futárjáért és pénzzel. Kiszabadulása után Szapáry átvette testvérei javainak kezelését, a pozsonyi országgyűlés küldöttévé választották, majd alországbíró lett. Buda 1686-os ostroma előtt újra elővette régi kardját: még egyszer visszatért benne a hős s lelkesen küzdött az oszmánokkal Buda alatt. Az utolsó csatában esett magyar fogságba Hamzsa bég is, a régi ellenfél, akit személyesen az európai csapatok főparancsnoka, Lotharingiai Károly engedett át a híres vitéznek. Szapáry a szétlőtt Budavár utcáit rótta, eltűnődött azon, hogyan is találkozzon egykori kínzójával. Ez idő elég volt ahhoz, hogy egy jól értesült szolga megvigye Hamzsa bégnek a hírt, aki félve a bosszútól a nála levő lassú mérget bevette. 
A börtönben lett nyilvánvaló Szapáry lelki nagysága, amikor kijelentette: az igazságtalanságot nem teszi jóvá a bosszú. A magyar főúr megkegyelmezett a bégnek és szabadon engedte. 
Ezt a török nem akarta elfogadni. Nagyobb büntetés az irgalmasság, mint a legkínosabb halál – mondta, s nemsokára meghalt, de előbb keresztény hitre tért.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése