A török hódoltság
idején nemcsak a nagy váraknak volt jelentősége, sőt a kis váraknak –
tarisznyaváraknak, fiókváraknak, őrházaknak, őrhelyeknek – szintén kijutott a
védelemből. Ezekből ugyanis a magyarok kirohantak és lecsaptak az ott portyázó
törökre. Ilyen törökverő és rabsága révén is ismertté vált férfiú volt Szapáry
Péter. Tehetséges politikus, katona és gazdálkodó volt, hasonlatosan
felmenőihez. Portyázó embereivel a Duna-mente fontos hadiútján rendszeresen
rajtaütött a vonuló török csapatokon. A budai pasa haragját hamar magára vonta,
mint ádáz törökverő. Öt év telt el és 1657. június 28-án Szapáry Péter a Vértes
hegységbeli Csákvárnál Hamzsa bég fogságába esett. Ezt követően a bég négy éven
át kegyetlenül gyötörte, igába fogta Szapáryt. Szabó Lőrinc, Az irkafedél c.
versében így állított emléket:
„Nagyon megfogott, rettenetesen,
Egy kép egy piros irkafödelen,
Szapáry Péter. A
szöveg, belül,
Elmesélte, mily
istentelenül
Bánt a vitéz
gróffal a gaz török:
Igába fogta és ökör
helyett
Vele szántatott.
Így bukhat a hős?
És nem váltják ki?
A szerencse győz?”
A meggyötört
Szapáryt barátja, Batthyány Ádám váltotta ki a szultán futárjáért és pénzzel.
Kiszabadulása után Szapáry átvette testvérei javainak kezelését, a pozsonyi
országgyűlés küldöttévé választották, majd alországbíró lett. Buda 1686-os
ostroma előtt újra elővette régi kardját: még egyszer visszatért benne a hős s
lelkesen küzdött az oszmánokkal Buda alatt. Az utolsó csatában esett magyar fogságba
Hamzsa bég is, a régi ellenfél, akit személyesen az európai csapatok
főparancsnoka, Lotharingiai Károly engedett át a híres vitéznek. Szapáry a
szétlőtt Budavár utcáit rótta, eltűnődött azon, hogyan is találkozzon egykori
kínzójával. Ez idő elég volt ahhoz, hogy egy jól értesült szolga megvigye
Hamzsa bégnek a hírt, aki félve a bosszútól a nála levő lassú mérget bevette.
A
börtönben lett nyilvánvaló Szapáry lelki nagysága, amikor kijelentette: az
igazságtalanságot nem teszi jóvá a bosszú. A magyar főúr megkegyelmezett a
bégnek és szabadon engedte.
Ezt a török nem akarta elfogadni. Nagyobb büntetés
az irgalmasság, mint a legkínosabb halál – mondta, s nemsokára meghalt, de
előbb keresztény hitre tért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése