Meghallom-e,
megteszem-e?
Aki hall, az hallja
lelkiismerete szavát.
Aki lelkiismeretére
hallgat, Istenre hallgat.
Aki Istenre hallgat,
az hisz Istenben.
Aki hisz, az
bizalommal fogadja Isten üzenetét.
Aki bízik Istenben,
az Isten felé fordul.
Aki Isten felé
fordul, az megérti az Urat.
Aki megérti az
Urat, kész feladni elképzeléseit.
Aki meghal
önmagának, az Istenre hallgat.
Aki Istenre hallgat
az jó úton jár.
Aki jó úton jár, az
megbocsát embertársának.
Aki megbocsát, az
megéli Isten szeretetét.
Aki Isten
szeretetében él, az örül ha más is megtér.
A megtért ember a
mennyei örömöt éli.
Ez az öröm az
angyaloké, az üdvözülteké és a miénk.
Izajás meghívását a
jeruzsálemi templomban kapta. Felismerte, hogy a szent Isten szolgálatába
állónak tisztának kell lennie. Isten meg is tisztította és ezután küldetéssel
ruházta fel (Iz 50, 5-9a). Az Úr igéje miatt honfitársai és a megszálló hatalom
egyaránt üldözi, sorsa emberileg nézve, kudarc. Meghallotta az Úr üzenetét, nem
fél a testi gyötrelmektől. Bizalmát az Úrba veti. Az Úr Isten az én segítőm,
azért nem szégyenülök meg – halljuk vallomását. Nem abban bízik, hogy
ellenfelei vele mit nem tehetnek, hanem abban, hogy a megaláztatások ellenére
nem szégyenül meg, azaz végül is diadalt arat. Azért mert vele van az Úr. Az Úr
tökéletes szolgája, aki az igaz hitet prédikálja, szenved, hogy kiengesztelje
népének a vétkeit és így megdicsőíti az Atyát. Az igaz hit élő, tehát
gyümölcsöt termő (Jak 2, 14-18). A Jézusba vetett hitet csak a tettek tükrözik
a hétköznapok hűséges megélésében. Amint nem valóságos jóakarat az amelyik csak
tanácsot ad a nincstelennek, de segítséget nem, úgy nem élő hit az sem, amely
csak szavakban nyilvánul meg, tettekben nem. Szent Pál mondja: „Az ember hit
által válik igazzá (Róm 3,28), amit Jakab apostol így folytat: „A hit tettek
nélkül halott.” Eyt értjük mindnyájan, mert az országnak elvett tulajdont
visszaszolgáltató törvényei is vannak, de mit érnek, ha nem alkalmazzák! Így
sem az ország, sem a polgárai nem boldogulnak, mert az egész csak látszat!
Kinek tarjuk Jézust? – a kérdés nekünk is szól (Mk 8, 27-35). Ha megláttuk
Jézusban az Üdvözítőt, a Messiást - ahogyan Péter apostol, akkor követnünk kell
Jézust. Követése kereszthordozást, életáldozatot kíván. Mégis vigasztaló, hogy
aki elveszíti életét Jézusért és az evangéliumért, megmenti azt az örök életre.
„Íme az Úristen az én segítőm!” Iz 50,9.
dr.
Darvas-Kozma József
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése