Ami a gazdagságot elfelejteti!

Váza Krőzus palotájából (Athéni Múzeum)

A héber nyelvben a pénzre használt egyik szó a mammon. Az arámi eredetű szó Jézus korában gazdagságot, kincset, haszont és pénzt jelentett. A gazdasági életben a pénz általános értékmérőként és csereeszközként használt érme, bankjegy, államjegy. A cserekereskedelem hátrányainak kiküszöbölésére már Kr. e. a 4. évezred közepén kialakultak az általánosan elfogadott közbülső csereeszközök, az egységes öntőformával készített réz- és bronzöntvények fizetőeszközként. Amikor a nemesfém általánosan elfogadott lett a mérhetőségért pénzérmék formájában használták. A világ legrégebbi egységes méretű és súlyú pénzérméit a kis-ázsiai Lüdia területén öntötték Kr. e. a 7. század elejétől kezdve. A legrégibb fennmaradt oroszlános pénzérmék a gazdagságáról híres Krőzus lüdiai király (Kr. e. 650 körül) idejéből származnak. A lüdiai találmányt, a pénz használatát hamar átvették a görögök, majd Kr. e. 269-ben a rómaiak is. A Római Birodalom hódításai révén egész Európában meghonosították. 

Krőzus aranypénze

A pénzérme jelentette több mint két évezreden keresztül a pénzt. A modern világban a pénzérme jelentősége csekély lett, de a meggazdagodási vágy annál nagyobb. Az Írás szerencsétlennek mondja azokat a gazdagokat, akik vagyonukban bíznak és nem Istenben.

A gazdagság helyes felhasználása a mai igeliturgia alapgondolata. Fontos erről is szólni, mert a földi javak helytelen kezelése társadalmi bajokat idéz elő. (Ám 8,4-7) A kapzsiság azt a mohó vágyat jelzi, hogy valakinek mindig többje legyen, tekintet nélkül másokra, sőt az ő hátrányukra is. A rendetlen bírvágy csaláshoz, becstelenséghez, erőszakhoz vezet, és ellenkezik a szegények iránti szeretettel. 

Jézus Krisztus nem azt akarja, hogy az ember megfossza magát vagyonától, mint valami akadályozó tehertől, hanem azt kívánja, hogy a felesleget ossza szét a szegényeknek. 

A botrány nem az, hogy van gazdag és szegény Lázár, hanem az, hogy Lázár „örült volna, ha jóllakhat abból, ami a gazdag asztaláról lekerült”, de nem kapott belőle semmit. A gazdag felelős a szegényért. Aki Istent szolgálja, az juttat a szegénynek is. Az igazi gazdagság nem az, amije van az embernek, hanem az, amit odaad másoknak, mert ez az adományozás kiváltja Isten bőkezűségét, egyesíti kegyelemben azt, aki ad és aki kap, megérezteti a gazdaggal, hogy nagyobb boldogság adni, mint kapni. Isten szolgálata és a földi javak helyes használata által jutunk örök üdvösségre. (Lk 16,1-13) A földi javak és magunk is, mind Istené vagyunk. Isten szolgálata pedig kizár minden más kultuszt. A közös áldozat és imádság segítségünkre van a helyes élet kialakításában. (1Tim 2,1-8) Jézus megtanít arra, hogy milyen esztelen a kapzsi magatartása, milyen esztelenség a hamis és csalóka javakra támaszkodni, mert a halál megfordítja a helyzetet, átvezet abba az örök életbe, amelyet a gazdagság elfelejtetett.

„Jézus Krisztus szegénnyé lett értetek, hogy általa gazdaggá legyetek.” 2Kor 8,9.