Egyházunk minden évben az Eucharisztia szerzését Úrnapján körmenetben ünnepeli, mert jelentőségét ezzel is tudatosítani akarja. Hasonlóképpen cselekszik szeptember utolsó vasárnapján, amikor Isten hozzánk intézett és leírt szavának, a Szentírásnak ünnepet szentel. Minden szentmisében állva hallgatjuk, amikor az evangéliumi szakaszt felolvassa a diakónus vagy a pap. A felolvasás befejeztével e szavak kíséretében felmutatja az Evangéliumos könyvet: Ezek az evangélium igéi. A hívek pedig válaszolnak: Áldunk téged Krisztus!
Áldjuk Krisztust, mert elevenen jelen van elnyűhetetlen szavában. Az evangéliumos könyv lapjairól Krisztus szól hozzánk, ezért a felolvasó felszentelt személy a könyvet felmutatja és tisztelettel megcsókolja. Megcsókolja, mert a Szentírás a minket örök szeretettel szerető Isten hozzánk intézett vigasztaló, szerelmes levele.
A mai szentolvasmányok gazdag üzenetéből csak az részesül, aki igazán vágyódik arra, hogy Isten szavát meghallgassa. Kezdjem azzal, hogy jelenlétébe helyezem magam: itt vagyok Uram egész lényemmel. Ezután egyszerűen tanulni akarok és nem kritizálni. Elfogadom és befogadom a Te igédet, amely életemet gazdagítja és irányítja.
Jeromosból (+420) is úgy lett szent, hogy megtért és komolyan vette az evangéliumot. Ő fogalmazta meg: „A Szentírás nem ismerése, Krisztus nem ismerése!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése