Az Istentől kapott
bölcsességre vall, ha a kinyilatkoztatás fényében látjuk életünket és
világunkat. A bölcs ember életében az első hely mindig az Istené, és minden
egyéb csak utána következik. Másképpen mondva, az ember életének teljes
kibontakozását az Isten akarata szerint akarja elérni. Ez pedig az imádás, ami
az ember teljes meghódolása a szeretetből teremtő és üdvözíteni akaró Isten
előtt.
Mivel az ember esendő, a bűnbeeséstől kezdve ebből is áll a
történelmünk. Nagyon rövid idő alatt megfeledkezünk az egyetlen és igaz
Istennel kötött szövetségről. Az emberiség örök kísértése marad valamilyen
földi előny, csillogó kincs vagy mulandó érzés megszerzése. Röviden mondva, az
„aranyborjú” imádása (Kiv 32, 7-11, 13-14).
Az Úr pedig hamar felfedi a
hűtlenséget, amint Mózesnek is felfedte a nép bálványimádását. Mert
bálványimádás, ha életünket világi dolgokra alapozzuk és nem az élő
Istenre. Mózes könyörögni kezd az Úr előtt, mint egykor Ábrahám. Igaz, ő nem
tud néhány igazra utalni, mert az egész nép vétkezett, hanem Isten szeretetére
hivatkozik, az ő irgalmát akarja megnyerni és ezzel kieszközölni népe
szabadulását. Még ebből a bálványimádásból is van felemelkedés és megtérés.
Mózes itt előképe Jézusnak, aki nem harcol az Atyával, hanem az Atya szeretetét
jeleníti meg felénk, s az Atya iránt ő fizeti le a bűn adósságát.
Így Mózesnél
is hatalmasabb közbenjárónk Jézus Krisztus, aki az Atya egyszülött Fia. Három
példabeszédében kidomborítja, hogy mennyire örül Isten a bűnösök megtérésének. (Lk 15,1-32)
Az elveszett juh, az elgurult
drachma és a tékozló fiú történetében Jézus az elveszett embert kereső Atyának
szeretetét, majd a megtalált bűnös feletti örömét mutatja be. Így igaz, Isten
végtelenül örül a bűnösök megtérésén. Az evangélista szerint „vámosok és
bűnösök jöttek Jézushoz”, és Jézus azzal válaszol, hogy ő is keresi őket: „Nem
az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket.” (Mk 2,17) Kölcsönös a keresés.
Jézus neked is tanítja, hogy ha keresed őt, szembe találod magadat vele, mert
már a keresésedre indult. Istennek öröme telik a megtérő bűnösben, ha az
engedi, hogy Jézus rátaláljon. A tékozló fiú életútját bejáró Szent Ágoston
mondja: „Akarod, hogy értelmed alkalmas legyen legyőzni szenvedélyeidet?
Rendeld alá a nagyobbnak, és legyőzi az alacsonyabbat: és béke lesz benned,
valóságos, biztos, rendezett.
Mi ennek a békének a rendje? Isten parancsol az
értelemnek, az értelem a testnek: nagyobb rend nem lehet.” A szelíd és
alázatos szívű Jézus az üdvözíteni akaró, a kezdeményező és benne az Atya már
megbocsátott mindenkinek. De csak azt tudja megmenteni, aki beengedi őt, örök
társként az életébe. (1 Tim 1, 12-17). A három példabeszéd megmutatja Jézus
irgalmasságát a bűnösök iránt. Az ő öröme, Isten öröme. Te is örülsz, ha
megismered, hogy örül neked az Isten.
„Krisztus Jézus
azért jött a világba, hogy üdvözítse a bűnösöket” (1Tim 1,15).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése