Kedves Testvéreim!
Június 17-én engesztelni gyűltünk össze e csodálatos helyen, amelyet a Szűzanya választott ki. Az első jelenés 1998. november 4-én este 11 órakor Rózsika családi házában veszi kezdetét.
1999. március 21-én Szűzanya Rózsika otthonában este 11 órakor kéri, hogy alakítsanak egy római katolikusokból álló héttagú engesztelő közösséget, valamint egy ugyancsak héttagú ortodox román nyelvű imacsoportot. Mindkét imádkozó közösségben szent-olvasóval imádkozzanak - Isten irgalmát kérve - egy falut veszélyeztető katasztrófa elhárításáért. Május végén példátlan jégverés tönkretette Szőkefalva kivételével a környék minden faluját.
1999. június 17. „Ne féljetek gyermekeim, nehéz idők jönnek, legyetek felkészülve imával, böjttel kenyéren és vízen. Imádkozzátok a Rózsafüzért és a Keresztúti ájtatosságot. Gyónjatok és áldozzatok, imádkozzatok gyakrabban, olvassatok minden nap egy részt a Szentírásból és aznap próbáljatok aszerint élni! én betakarom őket a védő, szent palástommal.”
1999. november 4-én az első nyilvános Mária-jelenés itt a szőkefalvi katolikus templomban megtörtént: „Azt kérem tőletek, hogy szívetek legyen nyitva Isten előtt, és imádkozzatok a szívetekkel. Aki megtartja az Én üzeneteimet az ne féljen a nehéz időktől, mert nem fog elveszni, mert én betakarom a védőpalástommal.”
2000. március 8. Hamvazószerda.
És engedjétek meg, hogy tanúságot tegyek, arról amit először megtapasztaltam. Előzőnap, húshagyó kedden reggel Csíkszeredából felhívott Gál Antal közeli ismerősöm felesége, Enikő, hogy a férje, aki 35 éves, halálán van a csíkszeredai Kórházban. Két évvel korábban az epéjét távolították el, s ennek következménye miatt a hasnyálmirigyburkot (pancreas) is fel kellett vágni. Nagyon súlyos állapotban volt és meggyógyult. De két év után daganatok jelentek meg a hasnyálmirigyben, előrehaladt állapotban Csíkban nem merték megműteni. Azt kérdezte, hogy tudnék-e közbenjárni, esetleg segíteni, hogy Arafat dr.-ék szállítsák ki Marosvásárhelyre, mert se autóval, se mentővel nem szállítható. Nyomban felvettem a kapcsolatot a Marosvásárhelyi SMURD-dal, kétszeri beszélgetés után jelezték, hogy a helikopter szállítás 27-30 millió lejbe fog kerülni, mert Maros megyén kívüli és ezt az összeget kifogja kifizetni?
Ekkor hívtam Antal feleségét, Enikőt és közöltem vele a feltételeket. Ő pedig sírni kezdett a telefonba, hogy akkor a tömbházlakásuk felét el kell adják. – Ne nézd a pénzt – válaszoltam, mert egy papír pénzzel a szemünket el tudjuk takarni úgy, semmit sem látunk. Nézzük az embert, mert Isten nem akarja, hogy árvákkal tele legyen a világ. Nekem van egy millió lejem és azt odaadom, a többi is majd kikerül. Felhívtam a SMURD szolgálatosát és jeleztem, hogy én rögtön garanciát vállalok plébániám nevében, és pénteken vagy legkésőbb hétfőn kifizetem a kért összeget, csak a beteg kerüljön a Marosvásárhelyi Kórházba. A garancia levelet faxon elküldtem és nemsokára a helikopter elindult. A napom késő délutánig a helikopteres szállítás körül zajlott. A Megyei Kórháznál vártam a helikoptert, láttam a beteget is. Nyomban vizsgálatnak vetették alá és átszállították a Megyei Kórházba, Copotoiu professzor osztályára.
A hozzátartózok és én is imádkoztunk a betegért, mert két kiskorú gyermeke volt. Átéreztem, hogy Isten nem akarja, hogy árvákkal tele legyen a világ, hanem a mi közreműködésünket is kéri. Másnap 2000. március 8.-a Hamvazószerda volt. Szentmiséim voltak, mert vasárnap a segítő tisztelendő úr, nem déli 12 órára, hanem este 6 órára hirdetett szentmisét. Ezért nem tudtam elmenni a Szőkefalvi Mária-jelenésre, amelyre nagyon készültem. Ekkor arra kértem a Szűzanyát, hogyha a jelenések igazak, akkor adjon jelt a halálos beteggel kapcsolatban, mert én hiszem, hogy Ő megtudja tenni.
Közben ismerőseimet szerre hívtam telefonon, hogy segítsenek nekem a helikopter díjának kifizetésében. Felhívtam, Kálmán Csaba barátomat, az Opportunity International népi bank igazgatóját, aki épp a Budapesti reptéren várakozott, mert hivatali ügyben Braziliába kellett mennie. Ő 10 millió segítséget ígért, de csak két hét múlva, amikor haza érkezik. Szerdán nem jött össze semmi.
Március 9-én, csütörtök délután Kelemen Kálmán mérnök úr, a kereszténydemokrata mozgalom elnöke látogatott meg a nyárádtői plébánián. Nyomban azt kérdezte tőlem, mi a bajod, mert nagyon szomorú vagy? Elmondtam neki az esetet. Arra kért, hogy adjam oda a garancia levél másolatát, ő Marosvásárhelyt próbálkozik az RMDSZ képviselőknél és szenátoroknál, hátha 10 millió lejt össze tud gyűjteni. Jeleztem, hogy én ebbe kevésbé hiszek. Este fel is hívott, hogy az irodák már zárva voltak.
Másnap, március 10-én, pénteken Marosvásárhelyre mentem hivatali ügyeket rendezni. Csak délután 14 órára értem haza. Édesanyám azzal fogadott: – Fiam, telefonon keresett Hajdú Gábor miniszter úr. Két számot is lediktált, és arra kér, hogy hívd fel.
Nem tudtam elképzelni, hogy miért is kereshet engem egy miniszter. Hívtam a minisztériumi telefonszámot, de senki se vette fel. Persze, – gondolhattam volna -–, pénteke délután már nincsen hivatal. Hívtam a mobilon és válaszolt, hogy Ploiesten halad át az autójával, várjak, mert félrehúz a kocsival és akkor beszélgetünk. Így is történt. Kérdésemre, hogy miért is keres?
– A helikopter ügye el van rendezve – válaszolta.
– És mennyit kell fizetnem? – kérdeztem.
– Semmit sem, mert Arafat dr-ral megbeszéltem és a Csíki Egészség Biztosító ki fogja fizetni.
– Miniszter úr, a magam és a beteg családja nevében köszönöm, a Jóisten áldja meg! – válaszoltam.
Ezzel az első jelet megkaptam a Szűzanyától.
Nyomban felhívtam a beteg mellett tartózkodó feleséget, hogy közöljem a jó hírt, de ő rosszat közölt. A férjét megvizsgálta egy orvos az orvostanhallgatók jelenlétében – mivel azt gondolva, hogy ez a nagy bajuszú székely nem ért románul –, hát elmagyarázta a medikáknak a betegség lefolyását, s azt is hogy meg fog halni. A beteg ekkor sírni kezdett, csak annyi ereje volt, hogy a telefonon megbippelt. Mi pedig imádkoztunk tovább. A szombat is eltelt nagy bizonytalanságban.
Március 12-én, vasárnap délkörül annyira súlyosra fordult a beteg állapota, hogy az ügyeletes orvos felhívta Copotoiu főorvost, igazgatót, aki a városban tartózkodott, aki közölte kollégájával, hogy amíg megérkezik a kórházba, addig a beteget készítsék elő a műtétre, mert más esélye úgy sincs.
A műtét 3 és fél órán át tartott. A műtőből amikor kijött a főorvos úr, Enikő megkérdezte tőle, mire lehet számítani a műtét nyomán?
Copotoiu főorvos röviden beszámolt arról, hogy három tyúktojás nagyságú daganatot távolított el a hasnyálmirigyből. Az életben maradás esélyéről, csak annyit mondott: 1000-ből egy sem, de fenn az Isten!
A beteg másnapra jobban lett, a szerdai orvosi consistorium megállapította, hogy a beteg megél. Tíz nap után kibocsátották. A beteg meggyógyult, pedig esélye nem volt.
A Szűzanya megadta a második jelet is.
Egy hónap múlva, április vége felé Gál Antal pityóka ültetett Csíkszereda Hargita alatti határában. Ekkor arra kértem a Gál családot, hogy köszönjék meg az életet a Szűzanyának egy új élettel. Más fél év múlva, 2002. január 13-án megszületett a Gál család harmadik gyereke, Dániel.
Kedves Testvéreim!
Krisztusban Kedves Zarándokok!
Ünneplésünk tárgya a szentek legnagyobbika, nemzetünk legkedvesebb szentje: a Boldogságos Szűz Mária, aki itt Szőkefalván mint a Fény királynője jelentette ki magát. Mi, magyarok azért szeretjük a Szent Szüzet, mert Szent István királyunk az Ö oltalmába ajánlott bennünket. Tévedés lenne azt állítani, hogy csak mi, magyarok szeretjük a Szent Szüzet, hanem ugyanígy szereti és tiszteli a többi nép is: a románok, a lengyelek, a spanyolok, a franciák és ide sorolhatnánk a többi nemzeteket is.
Miért szeretik és tisztelik a nemzetek oly nagyon a Boldogságos Szent Szüzet?
1. Mert igent mondott Isten akaratára és azt követte. Amikor Gábriel arkangyal közölte Isten akaratát, hogy Isten-anya lesz Mária igennel válaszolt: legyen nékem a te igéd szerint. Pedig ez neki sem volt könnyű: Hogyan lehetséges hisz férfit nem ismerek – kérdezte. Viszont amikor megértette Isten akaratát: gyermeked Isten gyermeke lesz igent mondott, vállalta az Isten-anyaságot.
Mi emberek, keresztények gyakran úgy vagyunk, hogy könnyen igent mondunk Isten akaratának, ha a kellemes és tetszik nekünk. Probléma akkor van, ha Isten olyat kíván tőlünk, ami nehéz és kellemetlen: alázat, lemondás, munka, küzdelem.
Az, aki felületesen ismeri az igazán vallásos embert, azt gondolhatja, hogy a vallásos embernek el kell fogadnia a szegénységet, a munkanélküliséget, a fizikai és erkölcsi nyomort, mert úgymond az Isten akarata. Ellenkezőleg: a keresztény ember teljes erejéből küzd a szegénység, a munkanélküliség, a fizikai és erkölcsi nyomor ellen, mert az nem Isten akarata, hisz Istenünk nem akar rosszat gyermekeinek.
Nem helyes az, ha így gondolkodok: nem dolgozok, mert tisztességesen nem élek meg belőle. Ma. Holnap és holnap után igen.
Nem helyes az, ha úgy gondolkodok: nem tanulok tovább, mert úgy sem találok munkahelyet, tehát fölösleges. Ma. Holnap és holnap után nem lesz fölösleges.
A II. világháború után Németország összebombázva romokban hevert. Mivel üzemeik le voltak rombolva nem voltak munkahelyek sem, s az emberek éheztek. A fiatalok azonban tanultak. Amikor a gyárakat felépítették, mindenhová jólképzett munkaerő jutott, úgy, hogy most Németország gazdasági nagyhatalom lett.
Kedves fiatal korúak és diákok ma is tanulni kell. Lehet, hogy nincs munkahely ma, de lesz holnap, de csak annak, aki kiváló tudással és szakképesítéssel rendelkezik.
2. Tiszteljük a Szűzanyát, mert Megváltónknak édesanyja lett. Azóta nevezik –nagyon helyesen – a Szent Szüzet Társmegváltónak. Vállalta abban a bizonytalan helyzetben, amelyben leledzett, hogy Jézusnak édesanyja legyen.
Ez volna a feladata a ma édesanyáinak is. Igaz életkörülményeink ugyanolyan bizonytalanok és szegényesek, mint a Szűz Anya idejében.
És ennek ellenére vállalni kell a gyermeket, mert egyre fogyunk, agasztóan fogyunk. Ezt mutatta a népszámlálás mindenhol Európában.
Régebb, ha édesanya gyereket várt azt mondták: áldott állapotban van, két lelke van. Ma azt mondják rá: terhes.
Régebb, ha egy családba több gyerek született a család büszke volt rá: erősödött a család. Ma két gyereknél megállnak, pedig ha lerajzolnák a családfát, akkor megdöbbennének azon, amit látni fognak: terméketlen, kipusztuló nemzedék! Ha ez továbbra is így folytatódik, azaz továbbra is így fogyunk, eltűnünk a történelem színpadáról., pedig Isten gazdag jövőt szánt nekünk is.
Ahhoz, hogy az édesanyák helyzete és édesanyai hivatása pozitívan változzon szükséges, hogy már a házasság előtt a fiuk a lányokat mély tisztelettel vegyék körül, és a jövendő édesanyákat, lássák bennük, ne egy élvezeti cikket.
Végső soron a lányok és az édesanyák olyanok, amilyenekké a férfiak teszik őket.
Ha tisztelettel, gyöngédséggel vesszük körül a családok oszlopai összetartó erői ők.
Ha nem ezt tesszük, akkor a nemzet sírját ássuk meg. A rómaiakról tudjuk, hogy amíg megbecsülték az édesanyákat a Birodalom nagy és erős volt. Légióik győztesen tértek haza a csatákból. Miután erkölcsileg lezüllöttek, amikor a nők életkorukat a férjek száma szerint mondták, nemsokára a Birodalom összeomlott.
3. A Szűzanya igent mondva Isten tervének vállalta a szenvedéseket is. Gondoljunk arra együtt szenvedett Szent Fiával az elfogatástól a kereszthalálig, s utána is. Sokan úgy gondolják, hogy amikor vállalta az Istenanyaságot, életbiztosítást kötött az Istennel, hogy soha semmi baj nem érheti. Sajnos nagyon sokan úgy gondoljuk, hogy vallásos életünkért, imánkért, templomba járásunkért Istennek kötelessége, hogy gondtalan életet biztosítson számunkra. Ha szenvedés valamelyik formája látogat meg, akkor méltatlankodva mondom: miért épp velem történik meg és miért éppen engem ért, aki szeretem az Istent. Jézus megmondta, hogy a tanítvány nem lehet nagyobb a mesterénél. Nekem is szenvednem kell, nektek is szenvednetek kell. A kereszt életünk csiszolóvászna.
Hogyan is állunk a szenvedéssel? Tudjuk Isten nem akarja a szenvedést. Mivel még is van, azt mondjuk, hogy a szenvedés misztérium. A szenvedések nagy részét mi okozzuk saját magunknak. Gondoljunk a szegénységre, az összetört családi életekre, a börtönökre, háborúkra. Ezeket mi okozzuk.
De, mi van azokkal a szenvedésekkel, amelyekbe saját hibánkon kívül estünk bele.
Az Ószövetség szemlélete még ma is meg van: a szenvedés mindig a bűn következménye. Ha valakit valamilyen csapás ért azt mondják: az Isten megverte.
Az Újszövetség szemlélete más. Hiszen Jézus is szenvedett, pedig sosem tett semmiféle rosszat és bűnt sem követett el. Miért szenvedett? A mi bűneinkért, a mi megváltásukért. Nekünk is, ha hibánkon kívül szenvedünk Jézushoz válunk hasonlóvá, alakítja életünket és így válik szenvedésünk érdemszerzővé.
Kedves Testvéreim!
Nekem
is vannak keserű napjaim és nehéz keresztjeim. Néha nem értem, később
pedig hálát adok a Jóistennek mindenért. 2001-ben Rózsafüzér imádsággal
kezdtük építeni a csíkszeredai Millenniumi templomot. 2001 február közepén elindítottuk templomépítési programunkat. Két
héten át minden este csoportos megbeszélésre hívtam a híveimet.
Ismertettem a Makovecz Imre tervezte templomtervet és kikértem a
véleményüket. Mindenkinek tetszett a látványterv, csak miből építjük
fel, vagyis a pénz volt a nagy kérdés. Akkor mondtam, hogy a templomot
nemcsak betonból, kőből, téglából és malterből építik, hanem imádságból
és áldozatból. Akkor alapítottuk meg a Mária Légiót és az Isteni
Irgalom Társulatát, amelynek tagjai azóta naponta déli 12 órakor, du. 3
órakor és az esti szentmise előtt elimádkozzák a rózsafüzért.2001 májusában a kommunizmus emlőin felnőtt néhány ideológus tisztségükből kifolyólag meg akarta akadályozni a csíkszeredai Millenniumi-templom építését. Az ügy begyűrűzött a bukaresti minisztériumokba, ahol személyes kihallgatást is kértem. Reménytelennek tűnt helyzetünk, de mi az imádságba kapaszkodtunk. Június 17-én reggel készültem Szőkefalvára, de sok minden megakadályozott indulásomban. Déltájban felhívtam a marosvásárhelyi Gáspár Mária Petronella ferences nővért, hogy ha elmegy a szőkefalvi Mária-jelenésre, akkor legyen szíves csak ennyit mondjon Marián Rózsikának, hogy a kérésemet terjessze a Szűzanya elé, de nem mondtam meg, hogy mi az én kérésem.
Jeleztem, hogy én is elindulok Szőkefalvára, de a szentmise előtt nem lesz időm Rózsikával beszélni, hát ezért kérésem továbbítását kérem. A szentmise kezdetére végül is megérkeztem, ott álltam a koncelebrálók között. A mise végén letérdelve imádkoztuk a rózsafüzért. Valamikor az 5. titok imádkozásánál megkezdődött a jelenés. A Szűzanya üzenete végén Rózsika hangosan mondta: Szűzanyám testvéreim kérését is elszeretném mondani. Utána csend volt. Közben a látnok egy-egy helyeslő, értő igent mondott. Majd közölte a Szűzanya üzenetét: „Kérem, hogy imádkozzatok minél többet. Nagy szükség van, főleg a Rózsafüzér imára. Ezzel az imával fogom megkötözni a sátánt. Nagy szükség van az imára, az Én Szent Fiam is kéri. Mindnyájatokat szeretlek és az Én védő palástom alá akarlak gyűjteni. Az Én Szent Fiam kevés időt adott, hogy még hozzátok eljöjjek. Tartsátok meg üzeneteimet és ne féljetek! Imádkozzatok, amíg örömmé válik számotokra az ima.”
Az üzenet átadása után énekelve a plébániára bekísérték Rózsikát. Először elmondta a papoknak szóló üzenetet, majd néhány személlyel beszélt. Utána engem szólított, hogyha ott vagyok menjek oda. Ekkor megmondta nekem a Szűzanya válaszát: „Mondd meg az én pap fiamnak, hogy ne aggódjon! Minden gondját bízza reám. A templom fel fog épülni.” Leírhatatlan öröm töltött el. Otthon a híveimmel vártuk helyzetünk alakulását. Július 3-án Csíkszeredába látogatott Razvan Teodorescu kulturális és vallásügyi miniszter. Személyesen eljött a helyszínre. Látva a deszkatemplomot sajnálkozott. Ekkor jóváhagyta a templomépítést és a kormány nevében a költségvetés 1/3-át ígérte támogatásként. A templom alapkövét 2001. augusztus 4-én letettük. Az építést szeptember végén elkezdtük és 2003. október 18-án felszenteltük Nagyboldogasszony és a magyar szentek tiszteletére.
Kedves Zarándok Testvéreim!
4. A Szent Szűz a fent felsorolt érdemeiért mérhetetlen jutalmat nyert a Mennyei Atyától. Az hogy födi élete végén nem kellett elszenvednie a halál gyötrelmeit és testének sem az enyészet folyamatát, hanem testestől, lelkestől felvétetett a menybe és megtette a világ királynéjának.
Kedves Testvéreim, ha Szűzanyánkhoz hasonlóan elfogadjuk Isten akaratát, igent mondunk Isten áldására: a gyermekre és ha hittel elfogadjuk a mindennapok keresztjeit, akkor lelki békességünk lesz, és követhetjük az üdvösségben Őt, akit a Fény királynője. Ámen.
Darvas-Kozma József
2013.06.17.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése