Mária-tiszteletről

A tisztelet valaki kiválóságának az elismerése. Vallási tiszteletről akkor beszélünk, amikor valakinek vallási kiválóságát hódolattal elismerjük. Egyházunk a szentek tiszteletéről idők folyamán három dogmát mondott ki. Ezekben a szenteken az üdvözülteket érti, elsősorban Szűz Máriát, aztán az angyalokat, azután olyan embereket, akiket az Egyház tévedhetetlen ítélete szentté avatott. Mivel Isten kiválósága minőségileg más, mint a teremtményeké (Ő az Abszolutum). Az ő tiszteletét külön névvel jelöljük, imádat (cultus latriae). Istent imádjuk, ennek lényege annak elismerése, hogy minden tőle függ, Ő azonban nem függ senkitől és semmitől. Ezzel szemben a teremtmények, nevezetesen a szentek tisztelete csak egyszerű hódolat (cultus duliae). Mivel a Boldogságos Szűz Mária méltóságában minden üdvözült teremtményt felülmúl, kiváló vallási tisztelet, hyperduliae illeti meg. Szent Józsefről pedig cultus protoduliae-ről beszél a teológia.

A Mária-tisztelet alapja, hogy a megváltás rendjében Isten különös feladatra kiválasztotta, alkalmassá tette és megdicsőítette az Istenszülő Szűz Máriát. Ezt szemlélhetjük az angyali üdvözletben, Erzsébet asszony szavaiban, a Magnificatban, Simeon próféciájában, a kánai menyegzőn, Jézus keresztje alatt, az egyház születésében és sorsában. Krisztus teljes megismerésének igénye magával hozta a vele kapcsolatos személyek jobb megismerését is. Jézus anyjára vonatkozó hagyomány írásba foglalása később történt, mint Jézus életéről, tanításáról szóló evangéliumoké. Ennek ellenére az „újszövetségi könyvek Egyházában” az Úr anyjának egészen különös szerepe volt. Szűz Máriát, egyedülálló üdvtörténeti rangja „Istenanyasága” miatt a katolikus és a keleti egyházak részesítik megkülönböztetett tiszteletben. Már a II. században fogalmazódott meg és maradt ránk a Mária oltalmát kérő imádság: „Oltalmad alá futunk Istennek szent Szülője, ...” Az első nikaiai zsinat (325) előtti időben a Szűzanyát mint madonnát, vagyis gyermekével együtt ábrázolják. Üdvtörténeti szerepében tisztelik. Legrégibb képe a Priscilla-katakombában (2-3. sz.), továbbá Szent Péter és Marcellus katakombájában (3-4. sz.) látható. Tisztelete különösen tért hódít a keleti liturgiában. Dicsérete mindennapivá lett, ezt mutatja a Nesztoriusszal szembeni tömegtüntetés. Az efezusi (III. egyetemes) zsinat 431-ben a tévtanítókkal szemben megfogalmazta az igaz tanítást: Szűz Mária „Istenanya”, a második isteni személynek, aki emberi természetünket is felvette, annak az anyja. A nép, amikor tudomást szerzett a zsinat határozatairól, a Mária Istenanyaságával kapcsolatos döntésről, örömujjongással fogadta a 160 püspököt és lampionos körmenettel kísérte szállásukra, így imádkozva: „Asszonyunk Szűz Mária, Istennek szent anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért.”

A keresztényüldözések utáni békés időkben, Egyházunk a művészet eszközeivel, névadással és a szentély apszisában lévő ikonnal, hirdeti Szűz Mária Istenanyaságát és az egyház életében kapott hivatását. A 6. században már belevették nevét több más szent neve élén a római misekánonba.

Legnagyobb hullámokat Nyugaton, a középkor végén, a trienti zsinat után és a 20. század közepén vetett. Ave Maria, Angelus, harangozás (nándorfehérvári győzelem: 1456.VII.22.), szentolvasó (Szent V. Pius pápa, lepántói győzelem 1571.10.7.), Győzedelmes Királynő – Rózsafüzér királynéja ünnep, skapuláré, új ünnepek, társulatok, Mária kongregációk, szerzeteknek és egyéb társulatoknak Mária oltalma alá helyezése, templom és kápolna titulusok, Mária-oltárok, litániák, kegyhelyek, jelenések (Guadalupe, Lourdes, Fátima), mariológiai kongresszusok stb.