Úgy tartották az ókorban, hogy
aki okosan meggondolja az életet, az részesül az isteni bölcsességben. Aki
megkapta ezt a bölcsességet, annak megnyílik az értelme. A bölcsesség megtanít
bennünket arra, hogy helyes arányban lássuk magunkat Istenhez, és az emberekhez
viszonyítva. A Példabeszédek könyvében áll, hogy a bölcsesség annál lakozik,
aki használja az eszét. Az, hogy valaki bölcs lesz-e vagy bolond, jól rendezi-e
be az életét vagy sem, döntés kérdése.
A bölcsesség, Isten megszemélyesített
tulajdonsága, az első teremtmény, akiben teremtett mindent. Az embereket hívó
isteni bölcsesség méltóságot ad, jómódú, hét oszlopos házának teljességéből a hét
minden napján lakomát ad. A kenyér, bor, az ételek jelképei a lelki javaknak,
amelyben Isten részesít (Péld 9,1-6). Hív bennünket, együgyűeket, akik vezetés
nélkül nem találnák meg az élet útját, mert a rossz hatásának engedünk. Aki
Isten hívását elfogadja, az már rálépett a belátás útjára. Egy teológiai
gondolat rejlik szakaszunkban, amely az újszövetségben lett világos. Az Atya
bennünket Jézus Krisztusban hívott meg. Általa vagyunk
Krisztus Jézusban, aki Istentől bölcsességünkké, megigazulásunkká, megszentelődésünkké
és megváltásunkká lett (vö. 1Kor 1,30).
Jézus a mi bölcsességünk lakomára
hív, mert nemcsak tanításával adja meg az örök életet: félreértések elkerülése
végett húsáról beszél, amit enniük kell azoknak, akik az örök életet el akarják
nyerni; azt mondja, hogy vérét kell innia annak, aki örökké akar élni. (Jn
6,51-59) Ez a zsidókat sokkolta, hiszen a törvény mindenféle vér élvezetét
tiltotta számukra.
Jézus világosan megmondta teste valóságos étel és vére valóságos ital. Ezt
nem képletesen kell érteni, hanem szó szerint, nagyon is reálisan. Testének és
vérének evése-ivása olyan életközösséget létesít vele, amilyen közte és az Atya
között van. A zsidók jól értették Jézus szavait és megbotránkoztak rajta.
Befejezésül összefoglalja mondanivalója lényegét: ez a kenyér – Jézus – szállt
igazán az égből a földre (nem a manna) és segíti el az embereket az égbe.
Az
igazi bölcsesség az, amely a legteljesebb életet igyekszik gyarapítani. Jézus
azért jött, hogy életünk legyen és bőségben legyen. Az Eucharisztia
megalapításakor – hogy velünk maradása megvalósuljon a földön - azért
választott ételt és italt, hogy akinek tudomására jut a titok – hogy önmagát
adja nekünk, hogy mi őbenne legyünk – az azonnal tudja, hogy az étel és ital
mire való.
Gondosan ügyeljünk hogyan
élünk, ne ostobán, hanem bölcsen (Ef 5,15-20). Értsük meg az Úr akaratát.
Teljünk el Szentlélekkel. Akkor belátjuk, hogy aki a hegyek csúcsát akarja
elérni, vagy mindennapi munkáját elvégezni, az étlen-szomjan nem tudja
teljesíteni feladatát. Úgy senki se reménykedjék abban, hogy az örök élet étele
és itala nélkül célhoz érhet. Annál is inkább, mert az üdvösségre vezető
Krisztus-követés felülmúlja múló életünk energiáit.
„Aki ezt a kenyeret eszi,
örökké él!” Jn 6,59
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése