2015. 08. 16.

Célhoz érni étlen-szomjan?



Úgy tartották az ókorban, hogy aki okosan meggondolja az életet, az részesül az isteni bölcsességben. Aki megkapta ezt a bölcsességet, annak megnyílik az értelme. A bölcsesség megtanít bennünket arra, hogy helyes arányban lássuk magunkat Istenhez, és az emberekhez viszonyítva. A Példabeszédek könyvében áll, hogy a bölcsesség annál lakozik, aki használja az eszét. Az, hogy valaki bölcs lesz-e vagy bolond, jól rendezi-e be az életét vagy sem, döntés kérdése. 
A bölcsesség, Isten megszemélyesített tulajdonsága, az első teremtmény, akiben teremtett mindent. Az embereket hívó isteni bölcsesség méltóságot ad, jómódú, hét oszlopos házának teljességéből a hét minden napján lakomát ad. A kenyér, bor, az ételek jelképei a lelki javaknak, amelyben Isten részesít (Péld 9,1-6). Hív bennünket, együgyűeket, akik vezetés nélkül nem találnák meg az élet útját, mert a rossz hatásának engedünk. Aki Isten hívását elfogadja, az már rálépett a belátás útjára. Egy teológiai gondolat rejlik szakaszunkban, amely az újszövetségben lett világos. Az Atya bennünket Jézus Krisztusban hívott meg. Általa vagyunk Krisztus Jézusban, aki Istentől bölcsességünkké, megigazulásunkká, megszentelődésünkké és megváltásunkká lett (vö. 1Kor 1,30). 
Jézus a mi bölcsességünk lakomára hív, mert nemcsak tanításával adja meg az örök életet: félreértések elkerülése végett húsáról beszél, amit enniük kell azoknak, akik az örök életet el akarják nyerni; azt mondja, hogy vérét kell innia annak, aki örökké akar élni. (Jn 6,51-59) Ez a zsidókat sokkolta, hiszen a törvény mindenféle vér élvezetét tiltotta számukra. 
Jézus világosan megmondta teste  valóságos étel és vére valóságos ital. Ezt nem képletesen kell érteni, hanem szó szerint, nagyon is reálisan. Testének és vérének evése-ivása olyan életközösséget létesít vele, amilyen közte és az Atya között van. A zsidók jól értették Jézus szavait és megbotránkoztak rajta. Befejezésül összefoglalja mondanivalója lényegét: ez a kenyér – Jézus – szállt igazán az égből a földre (nem a manna) és segíti el az embereket az égbe. 
Az igazi bölcsesség az, amely a legteljesebb életet igyekszik gyarapítani. Jézus azért jött, hogy életünk legyen és bőségben legyen. Az Eucharisztia megalapításakor – hogy velünk maradása megvalósuljon a földön - azért választott ételt és italt, hogy akinek tudomására jut a titok – hogy önmagát adja nekünk, hogy mi őbenne legyünk – az azonnal tudja, hogy az étel és ital mire való.
Gondosan ügyeljünk hogyan élünk, ne ostobán, hanem bölcsen (Ef 5,15-20). Értsük meg az Úr akaratát. Teljünk el Szentlélekkel. Akkor belátjuk, hogy aki a hegyek csúcsát akarja elérni, vagy mindennapi munkáját elvégezni, az étlen-szomjan nem tudja teljesíteni feladatát. Úgy senki se reménykedjék abban, hogy az örök élet étele és itala nélkül célhoz érhet. Annál is inkább, mert az üdvösségre vezető Krisztus-követés felülmúlja múló életünk energiáit.

„Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él!” Jn 6,59

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése