Az
utóbbi időben állandósultak a magyarellenes megnyilvánulások Romániában
– hangoztatta Kántor Zoltán. A budapesti Nemzetpolitikai Kutatóintézet
vezetője úgy vélekedett, választási év következik, és ilyenkor mindig
kicsit intenzívebbek a magyarellenes megjegyzések, mert míg korábban
félévente voltak a romániai magyarság számára kedvezőtlenebb
megnyilvánulások, most mintha havonta születne ilyen kijelentés román
részről.
Azt mondta, a két ország között, illetve a romániai magyarság és a román
többség, az állam között kisebbségi kérdésekben feszültségek vannak,
magyar részről a két ország közötti viszonyt ez meghatározza addig, míg
az erdélyi magyar kisebbségi kérdést nem oldják meg megfelelő módon.
Kántor a román kormányfő harcias nyilatkozata után fejtette ki
véleményét, miután a kapkodó Ponta újra előcibálta a magyar kártyát.
Hogy a helyzet valóban „fokozódik”, érzékelhető, hiszen a belpolitikai
mélyrepülés egyre markánsabb, a magyar közösséget érintő történések
pedig rossz emlékű időszakot idéznek. Az eddig csak zászló- és
névtáblaháború sújtotta Háromszéken egy állami intézmény vezetője a
törvényesség zászlaját lengetve példátlan módon alázza meg a magyar
közösséget, a Hargita megyei Marosfőn újólag a székelyföldi románok
megkülönböztetéséről, diszkriminálásáról, megtűrtségéről értekezik
Hargita megye prefektusa. S hogy magyar ügyben a bukaresti
külügyminisztérium ismételten eltúlozza reakcióit, Markó Béla is
megerősíti, szerinte ugyanis Zákonyi Botond nyilatkozata kapcsán a tárca
úgy viselkedik, mint a nyolcvanas, kilencvenes években, amikor minden
kívülről érkező, a nemzeti kisebbségek helyzetét firtató véleményről azt
tartották, hogy az ország belügyeibe való beavatkozást jelent.
Forog a régi lemez, avagy kísért a múlt. Hiszen nem lehet elégszer
leírni, megkérdezni, miként lehet megtűrt egy többségi nemzet saját
államában? Dohos, ócska és ostoba manipuláció zajlik újra,
negyedszázaddal azután, hogy örökre elillantnak hittük a diktatúra
retorikáját, miszerint Romániában a kisebbségi kérdés egyszer s
mindenkorra megoldott.
Hogy tehát az erdélyi „magyar kisebbségi kérdést” – miként Kántor Zoltán
most felveti – mikorra sikerül „megfelelő módon” megoldani, egyelőre
tippelni sem lehet, hiszen újra dúl a magyarellenes csörte. És miközben
építkezni kellene, válaszolgatni, magyarázkodni, érvelni kényszerülünk,
választások közeledtével pedig tényleg ajánlott erősíteni
tűrőképességünket. Így múlik tehát időnk, fogynak lassan szavaink is,
csak azok az érzéketlen szélmalmok őrölnek rendületlenül.
Farkas Réka
Háromszék
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése