Kelj fel és egyél!

Ferenc szentatyánk gyakran emlegeti az irgalmasság idejét. Ugyanakkor az irgalmasságot  az Eucharisztiával hozza kapcsolatba: „Az Eucharisztia nem a tökéletesek szentsége, hanem megerősítő szentség.”  A múlt vasárnapi olvasmány a pusztában vándorló nép gyengeségéről, elégedetlenségéről szólt: „Inkább haltunk volna meg az Úr keze által Egyiptomban... ti pedig ide hoztatok a pusztába, hogy az egész közösség éhen vesszen.” Isten így is meghallgatta őket: estére fürjek lepték el a tábort, és jól lakhattak hússal, reggel meg mannával. Nemcsak a sokaság, hanem az Isten embere is gyenge és gyarló. Illés próféta Acháb és Izebel bosszúja elől menekült Judeába, egynapi járásnyira behúzódott a pusztába, leült egy borókabokor alá és a halálát kívánta. Ellenségei láttán megtört és azt mondta: „Most már elég, Uram! Vedd magadhoz lelkemet! Én sem vagyok különb atyáimnál.” (1Kir 19,4-8). Majd lefeküdt és elaludt. Isten ekkor megmutatva, hogy ott is vele van. Az Úr angyala első érintésére Illés felkelt evett a sült lepényből és ivott a vízből, majd elaludt. A másodszori érintéskor ezt mondta: „Kelj föl és egyél! Különben túl hosszú lesz neked az út.” Fölkelt, evett, ivott, aztán negyven nap és negyven éjjel vándorolt ennek az ételnek az erejéből, egészen az Isten hegyéig, a Hórebig. Az angyal által hozott étel, előképe az oltáriszentségnek, az eucharisztiának, mellyel megerősít bennünket Jézus, hogy örök célunkat elérhessük. Jézus természetfeletti életre akar elvezetni bennünket: a feltámadásra és az örök életre (Jn 6, 41-51). Ehhez neki van ereje, és csodái, a kenyérszaporítás is a benne való hitet készítik elő. A hitetlen zsidók azt hiszik, hogy ismerik Jézust, hiszen meg tudják nevezni rokonságát, de istenségét nem hajlandók elfogadni, nem gondolnak arra, hogy Ő az Atyától küldött ajándék. Pedig Jézusban ez a döntő tény, hogy a mennyből szállt le, és erőt tud adni azoknak, akik hisznek benne: örök életre segítő erőt. Jézus az Atyára irányítja a jelenlévők figyelmét, mert az Atyát illene, hogy ismerjék. Jézus kiemeli, hogy az Atyát egyedül ő képes bemutatni, mert tőle jött. Ezért Krisztus az Atya szentsége. Az Atya nem látható, az ő emberszeretetét csak a megtestesült Fiú jeleníti meg. Aki hisz a Fiúban az mehet az Atyához. A zsidók, akiket a manna táplált, eljutottak az Ígéret földjére és meghaltak. Illés az Isten adta kenyér erejével eljutott a Sínai hegyig, ahol az Úr kinyilatkoztatta magát neki. Krisztus megjelenésével és megváltásával megszűnt a halál hatalma az ember fölött.  Mi, akik a mennyből alászállott kenyeret esszük, nekünk istensége garancia arra, hogy eljutunk az örök életre. Szeretetközösségünk és végső célunk biztosítója (Ef 4,30-5,2), csüggedéseinkben pedig erősítő szentség. Boldog, aki belőle él.

„Ha nem eszitek az Emberfia testét ... nem lesz élet bennetek.” Jn 6,53.

Darvas-Kozma József