A
Millenniumi-templom melletti székelykapu megrendelésén fáradoztunk 2002
tavaszán. Elmentünk egy távolabbi hely felkapott faragómesteréhez megbeszélésre.
Megmutattuk a tervrajzot, hogy milyen kaput szeretnénk és árajánlatot kértünk. Az
ár hallatán nyugodtságot mutattunk, pedig elhűltünk a 220 millió lej hallatán.
Igaz, milliós világ volt, csak utána kellett négy nullát levágni, hogy „új lej”
legyen belőle. Egy másik tájegységen is kopogtunk, ahol 120 millió lejre
konstatálták a munkát. Tudomásul vettük, köszöntünk és eljöttünk. Városunkhoz
közelebb kerülve, egy régről ismerőshöz mentünk. A székelykapu-tervét látva, ő 80
millió lejre taksálta munkáját. Végül felkerestük Molnár Gyuri bácsit
Csíkszentgyörgyön. Már idős ember volt és felhagyott a faragással.
Meghallgatott minket és megfontoltan következőket mondta: ma egy kaszás
napszáma 500 ezer lej. Egy kapu elkészítése nekem egy hónap és néhány napba beletelik.
18 millió lejért sok lesz-e maguknak? – Jött, hogy megcsókoljuk! Gyuri bácsi,
mondtuk, 20 milliót adunk érte. Isten segedelméből azóta áll a székelykapunk,
faragóját az Úr már haza szólította. Úgy gondolom, hogy e tisztességes ember
érkezésére az angyalok kitárták a mennyország kapuját.
Világunkban sok mindenre figyel
az EU, mi is figyelünk rá, s még sem érezzük államunknak, mert csak pénzben
számolnak és gondolkoznak. A látszatra adnak, pedig nem a látszat a fontos,
hanem a lelkület, az ember tisztelete. A liberalizáció jelszava alatt majdnem
minden szabad, ami eddig rossz és bűn volt. Az élet már nem szent, mivel sokan
vagyunk, ezért szabad a magzatgyilkosság, az idősek és betegek halálba
segítése, a fajtalankodás, szabadon járhatnak az őrültek, szabadon támadnak a
gyilkos migránsok, szabadon tüntetnek és fenyegetőznek, hogy nemsokára
legyilkolnak. A lelki rombolás súlyos, a környezet rombolásról ne is szóljunk.
Fájó, hogy Európa vesztébe rohan. Valamit elszúrtak Brüsszelben! Ezen
változtatni kéne, mindnyájan így gondoljuk.
Fel kell ébrednünk arra, hogy a
technikai civilizációt egyfajta spirituális gondolkodásmód váltsa fel. Erre
kellene törekedni. Erre vannak már törekvések, még közgazdászok is gondolkodnak
ezen, de úgy tűnik, hogy a változtatás csak akkor következhet be, ha valamilyen
nagyobb katasztrófa jobban megrázza a világot és az emberiséget, és rádöbbenti,
hogy ez az irány, ami felé jelenleg haladunk, nem jó. Vagyis Isten törvényét
komolyan kell venni (MTörv 4,1-2. 6-8). Isten, aki létbe hívott, a törvénnyel
is ő ajándékozott meg, azt be kell tartani. A törvény megtartása a szövetségi
hűség jele, Isten barátságában gyökerező élet. A törvény igazi szellemét tárta fel
Jézus (Mk 7,1-8. 14-15. 21-23). Rámutat, hogy az embert Istentől elszakítottá
csak a bűn teszi. Ez nem más, mint az ember értelmi és szabad akarati
elfordulása Istentől és rendetlen odafordulás a teremtményekhez.
Szívünkben életnormaként áramoljon az igazság szava, vagyis Jézus (Jak 1,17-18.
21b.-22. 27). Feladatunk meghallgatni Isten szavát és a szerint élni.
„Ez a sok rossz
mind belülről származik...” Mk 7,23
Darvas-Kozma József
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése