Szeretet és hit. Az apostoli evangelizáció
központjában Jézus megdicsőülése áll. Amikor az apostolok Jézushoz
csatlakoztak, mindent elhagytak, és igen nehéz életformát, a próféták
életvitelét vállalták. Mivel Jézus tanítását félreértve földi javakat reméltek
(ApCsel 1,6), azért Jézus kereszthalála, látszólagos kudarca keserű
kiábrándultságot váltott ki belőlük. Csalódottságuknak és kétségbeesésüknek
azonban véget vetett a Jézus feltámadásáról való megbizonyosodás: átérezték,
hogy a Feltámadott bűneik ellenére mégis szeretettel bánik velük, békéjét
árasztja rájuk, ami a hit megerősítését és Istennel való kiengesztelést
jelenti. Új küldetést nyernek a föld minden népéhez, Szentlelke által pedig
segíteni fogja őket. Addig is meg kell bizonyosodniuk Jézus megdicsőüléséről. A Feltámadott több megjelenésénél fordult elő, hogy nem ismerték fel. De nem így
a Tiberiás tó mellett. Ott „senki sem
merte kérdezni: Ki vagy?” (Jn
21,1-19) Titokzatos mondat, ez a mai evangéliumban. Első alkalommal még
csak meg lehet ezt magyarázni a hirtelen és váratlanul jött öröm
hitetlenkedésével. De, mint olvastuk, „ekkor már harmadszor jelent meg Jézus
tanítványainak a halálból való feltámadása óta.”
– Jézus, a Feltámadott,
szándékosan jelent meg úgy, hogy ne lehessen egyszerűen felismerni. Nagy
dolgot akart ezzel jelezni. Azt, hogy őt ezentúl már nem mint a Názáreti
Jézust, József fiát, az ácsot vagy a Mestert kell felismerni, tehát nem
szemmel, és nem külső alakjáról, arcvonásairól. Jézusban ezentúl a megváltó
Isten Fiát kell meglátni, a hit szemével, a Szentlélek kegyelmében,
függetlenül külső megjelenési formájától. Így fel kell ismerni a prédikáló
vagy feloldozó papban, az egyházban, az Ostyában, a hívek közösségében, az
embertársakban. Jellemző, hogy először János ismerte fel az Urat, vagyis „az a tanítvány,
akit szeretett Jézus”. Aki jobban szeret, az inkább a Szentléleké, tehát hite
is elevenebb és értőbb. Ezért ismerte fel a legjobban szerető tanítvány
először Jézust.
– Jézus azért bízta meg Pétert Egyháza vezetésével, mert nem a
tehetségét, a különböző adottságokat és képességeket nézte, hanem hogy
mennyire szereti őt.
– Magunkra vonatkoztatva, Jézus iránti szeretetemtől függ
örök sorsom, boldogságom is. Minden tehetségem annyiban érték, amennyiben
Isten szeretete magasabb síkra emeli és irányítja.
– Akkor a házastárs kiválasztásánál, azt nézd, mennyire szereti Istent. Döntőbb
ez, mint hogy mennyire szeret téged, mert személyed iránti szeretet ösztönös
dolog, bármikor véget érhet, meginoghat. Az istenszeretet a biztosíték csak a
szeretet hűségére.
– Gyermekeid értékes emberekké nevelésének is alapja az
istenszeretet.
– Egy nemzet megmaradásának alapja az apostoli Egyház
hitének megőrzése és továbbadása. (ApCsel 5,27b-32. 40b-41).
„A trónon ülőnek és a Báránynak áldás, tisztelet,
dicsőség és hatalom!” Jel 5,11-14.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése