Pappá
szentelése után napra pontosan ötven évvel szülőfalujában, Zágonban
tartotta tegnap aranymiséjét Berszán Lajos kanonok. Az ünnepi szentmisén
zsúfolásig megtelt a katolikus templom, sokan ki is szorultak, a
templomudvarban elhelyezett padokon kaptak csak helyet. A templom kicsi,
de a mennyország nagy, ott mindannyian elférünk – jegyezte meg miséje
előtt a jubiláló kanonok.
Nagyszámú küldöttség érkezett a Gyimesekből, egyházi és világi elöljárók
vettek részt a szentmisén. Magyarország kormányának küldöttsége is
jelen volt Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes vezetésével.
Az egybegyűlteket Hölgyes Pál Zsolt zágoni plébános köszöntötte
elsőként. 50 év nem kevés idő, 50 év papság Isten kegyelme és ajándéka –
hangoztatta.
A szentmisét Berszán Lajos mutatta be, aranymiséje jelszavaként
választotta: „Isten ígéretét ünneplem, nem félek, ember mit árthat
nekem?” (Zsolt 56, 5). Prédikált még Kasza Lajos brassói káplán, az
ünneplő atya egykori tanítványa. Berszán Lajos, a mindenkori pap bácsi
megkérte, ne róla, hanem az evangéliumról beszéljen – vallotta.
Megpróbált eleget tenni a kérésnek, de szavaiból úgyis körvonalazódott
Berszán Lajos személyisége.
Sokak példaképe, rengeteget lehetett tanulni tőle. Másokért élt,
mindenét megosztotta. A közösség volt a családja, ő pedig a közösség
embere. Abban, amit tett, az erőt mindig a Jóistenbe való
belekapaszkodásból merítette, ez segítette gyengeségben, minden
kihívásban, minden arculcsapással szemben – összegezhetők szavai. Az
Úristennek adunk hálát, hogy ötven éven keresztül bátorította,
erősítette egy papnak az életét, általa a közösséget, sokaknak az
életét. Az ilyen papi élet ösztönző, a fiatalokat is a tanúságtételre
készteti – hangoztatta.
A szentmise végén Semjén Zsolt méltatta a kanonokot. Nehéz időkben
szentelték pappá, amikor Berszán atyának semmi reális esélye nem volt
arra, hogy az ő küldetését véghezvigye. Az egyik oldalon ott volt a pap,
másik oldalon az egész Ceauşescu-rezsim. Berszán atya önmagában nem
sok, de ő és az Isten minden – parafrazálta Áviai Nagy Szent Terézt.
Azért volt az Isten Berszán atyával, mert ráhagyatkozott, őt követte, és
ezért az Úristen sem hagyta el – mondta Semjén.
Tamás Sándor, a megyei tanács elnöke is szólt az egybegyűltekhez.
Berszán Lajos hitét, életét, munkáját sziklára építette. Nemcsak a hit
vonatkozásában, hanem fizikai értelemben is. A 90-es évek elején
Gyimesfelsőlokon valóban sziklára épített iskolát, ez koronázza meg az
atya életútját – mondta a tanácselnök.
Kis József polgármester örömkönnyek között köszöntötte Berszán Lajost polgármesterként és az ünnepelt barátjaként is.
Zárszóként Berszán Lajos mondott köszönetet a jelenlevőknek. Érdekes és
megható képekben elevenítette fel gyermekkorát, pappá szentelését, a
gyimesfelsőloki líceum alapítását. Hogy az iskola létezik, Istennek
köszönhető. Isten angyalain keresztül küldött segítséget – mondta.
Hálául a jelenlétért mindenkit kis kínálmációra hívott a templom elé.
Kis József ugyanakkor közös ebédre invitálta a jelenlevőket.
A szentmisén kántori szolgálatot teljesített Bálint Róbert,
közreműködött a Szent András Kórus, Póra Attila irányításával, az
Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Líceum énekkara Antal Tibor
vezényletével – mindannyian Gyimesfelsőlokról érkeztek az ünnepre. A
maga során a zágoni Mikes Kelemen Vegyes Kar Bokor Temessy Emma
vezetésével énekkel köszöntötte az aranymisés Berszán Lajost.
Az iskolaépítő pap
Berszán Lajos 1943. január 15-én született. 1966. április 17-én Márton
Áron szentelte pappá, a püspök nagy hatással volt jelleme alakulására.
Csíkszentgyörgyön káplánként kezdte a szolgálatot, majd
Magyarszarvaskend (Kolozs megye), Feltorja és Teke (Beszterce-Naszód
megye) után helyezték Gyimesfelsőlokra, ahol 1982–2000 között szolgált
plébánosként. Munkájának eredményeképpen 1993. május 28-án
Gyimesfelsőlokon elhelyezték a mai Árpád-házi Szent Erzsébet Római
Katolikus Líceum alapkövét. Az iskolában 1994. szeptember 15-én nyílt
meg az első tanév. Berszán Lajos 2007-ig volt az iskola igazgatója. Az
életművét jelentő intézményben ma már óvodától líceumig tanulhatnak a
magyar és csángó gyerekek, az évek során több ezer diák tanult az iskola
padjaiban, kapott szellemi és lelki útravalót az életre.
Bokor Gábor
Háromszék
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése