Dr.
Obrusánszky Borbála történész, keletkutató mongóliai útjai során
ajándékba kapott tárgyaiból minden tekintetben egyedi kiállítás nyílt a
sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban. A jelenlévők a kurátor
szerepét betöltő mongol-szakértő vezetésével ismerkedhettek meg a
közszemlére helyezett darabok rendeltetésével, és egyúttal betekintést
nyerhettek a bennünket rokonoknak tartó nép ősi kultúrájába is.
Mi a magunk során e nagysikerű esemény után beszélgettünk a tudóssal
Mongóliáról, valamint a hun-magyar-mongol rokonságról és történelemről.
Arra a kérdésünkre adott válaszában, hogy mit kell és illik tudni
Mongóliáról és a mongolokról, elmondta, kínai források szerint a
Belső-Ázsiában élő törzseket és népeket a hunok egyesítették az ókorban,
ezzel megalakítván a később birodalommá terebélyesedő első sztyeppei
államot. A nagy hun birodalom azonban a Kr. e. 1 században kettévált,
ugyanis a Sárga-folyó mentén élő hunok a kínai Han-dinasztiával léptek
szövetségre, a tőlük északra lévők viszont a mai Mongólia területén
alakították ki központjukat, és 410-ig uralták ezt a hatalmas térséget.
Ekkor a birodalom felbomlott ugyan, de hunok még a középkori mongolok
között is éltek ezen a területen.
Megtudhattuk továbbá, hogy amint arról a 13. századi Mongolok titkos
története beszámol, első nagy vezetőjük, Dzsingisz kán (1162–1227),
eredeti nevén Temüdzsin is az ősi hun hagyomány, valamint örökség
ismeretében és az általuk hátrahagyott tapasztalatok birtokában hozta
létre kora egyik legfejlettebb államszervezetét. A legyőzöttektől
származó előítéletekkel ellentétben ugyanis a mongolok nem csak
gyilkolásra és hódításra képes vademberek voltak, az akkor szokásos
állandó harc és háborúzás ellenére fejlett és sokszínű kultúrával
rendelkeztek. A nagy kán uralkodása alatt a közösség ügyeit tárgyaló, a
mai országgyűlésnek megfelelő kurultájon ugyanis demokratikus módon
olyan előremutató, illetve haladó gondolkodásról és messzemenő
toleranciáról tanúskodó törvényeket hoztak, melyek Európában csak
évszázadok múlva kerültek bevezetésre. Ezek például szabad
vallásgyakorlást biztosítottak a nagy világvallások képviselőinek,
valamint diplomáciai mentességet az idegen hatalmak küldötteinek, de
gondoskodtak a természet védelméről is.
Vallásukat illetően a hunokhoz és ősmagyarokhoz hasonlóan a mongolok is a
táltos hitet gyakorolták. A bőknek nevezett mongol táltosoknak sokrétű
feladatot kellett ellátniuk, hiszen amellett, hogy az emberek lelki
üdvéért és a termékenységért imádkoztak, a legnagyobb állami
ünnepségeket is irányították, miközben védték a hagyományokat, ápolták a
művészeteket, és segítettek a betegeken. Az ő kultuszuknak viszont a buddhizmus vetett véget, amit Altan
kán (1507–1582) vett fel. A szigorú tiltások és a 20. században dühöngő
kommunizmus ellenére azonban ez továbbélt a nép tudatában, és a
demokratikus átalakulás után ismét szárba szökkent.
Bedő Zoltán
Székely Hírmondó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése