2016. 04. 28.

Elsőáldozásra készülünk 2.



Andrásfalvi Bertalan néprajzkutató Kallós Zoltánt idézte nemrég egy ünnepség alkalmával Kolozsvárt: „Addig maradhatunk meg magyarnak, amíg táncolunk, és magyarul énekelünk. Hozzá fűzte, hogy az tud szépen táncolni, énekelni, aki ezzel a szeretetét mutatja ki. Ha az édesanya csak szereti a gyermekét, de nem öleli, akkor a gyermek elárvul. Mindannyian elárvulunk, ha nem táncolunk, nem énekelünk, nem szeretünk.” Ez a gondolat nyomban emlékezetembe idézte az Isteni Irgalmasság Rendkívüli Szentévének logóját: „Legyetek tehát irgalmasok, amint a ti Atyátok is irgalmas.” (Lk 6,36) A logó, az irgalmasság egyfajta teológiai összegzéseként, a Fiút mutatja, aki vállára veszi az eltévedt embert, felhasználva az ősegyház egyik nagyon kedvelt Jó Pásztor ábrázolását: Krisztus szeretete teljességre viszi a megtestesülés titkát a megváltással.    
A logó kiemeli, hogy a Jó Pásztor az ember testét érinti meg mélységben, és szeretettel teszi ezt, hogy megváltoztassa az életét. Azonnal szembetűnik egy érdekes mozzanat: a Jó Pásztor végtelen irgalmassággal magára veszi az emberiséget és összesimuló arcuk egyik szeme összekapcsolódik, ezzel a „közös szemmel” együtt látnak: Krisztus Ádám szemével lát, az pedig Krisztus szemével. Így minden ember felfedezheti Krisztusban, az új Ádámban a saját emberségét és a jövőt, mely reá vár, Krisztus tekintetében szemlélve az Atya szeretetét. Krisztus kezein és lábain a sebhelyek az értünk szeretetből vállalt szenvedése nyomai. Ez a Krisztus erős, képes megtartani a vállán az elesett emberiséget, nyugodtan rábízhatjuk magunkat. Lépteit az Útra helyezi, mert Ő és egyedül Ő ismeri a hazafelé, az irgalmas atyai Ház felé vezető utat.
Elsőáldozáskor Jézus iránti szeretetünket mutatjuk meg. Mindenki áldozhat, aki szereti Jézust és felkészült. Kétféle előkészületet tartunk, az egyik a lelki, a másik a testi előkészület. Minden egyes alkalommal megvizsgáljuk a lelkiismeretünket, azaz magunkba nézünk, hogy milyen bűnök terhelik a lelkünket, milyen bűnöket követtünk el. Felindítjuk a bánatot és elvégezzük a szentgyónásunkat. Azért gyónunk, hogy Jézus visszafogadjon szeretetébe. Ezért a bűnbánat szentsége, a gyónás alaptémája Isten szeretete. Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte. E szeretet kifejezője a bűnök bocsánata, amikor személyesen találkozunk a minket szerető Istennel és bűnbevallást teszünk. Istent a gyónásban a pap vagy püspök képviseli, mert a papszentelésben megkapták Jézus Krisztus oldó-kötő hatalmát.
Alaphivatásunk, hogy szeressünk. Minden, ami megszegi a szeretetet, ami megalkuvás, az bűn. Ha egy szeretetteljes kapcsolatról van szó, akkor minden bűn megzavarja, meggyengíti. Jézus azért rendelte a bűnbocsánat szentségét, hogy vissza tudjunk kapcsolódni a szeretetbe. A megbánás azt jelenti, hogy jobban szeretném ha nem történt volna meg, és a jövőben nem akarom elkövetni. 
A megbocsátás a bűn szándékos elengedése. Amikor békét és Isten szeretetét kívánom a másiknak. A megbékélés nyelvezete: kérlek, bocsáss meg ...ért. A válasz: "megbocsátok." A bocsánat, nem az emlékezetünkön múlik,  hogy emlékszem vagy sem, hanem az akaraton. Nem az ok és okozat útját választjuk (bűn és bűnhődés), hanem a szeretetet.  Sőt, akárhányszor szem előtt van az esemény, akkor újra és újra részt vehetünk a bocsánat erejében. 
Ha kiengesztelődtünk Istennel és egymással, akkor a testi előkészület már könnyű. A szentáldozáshoz illő megjelenés, valamint az áldozás előtti egy órás böjtöt kell megtartani. Az elsőgyónás és áldozás, a szerető Isten világába való tudatos belépést jelenti. Az első idézetet megértjük: „Ha az édesanya csak szereti a gyermekét, de nem öleli, akkor a gyermek elárvul. Mindannyian elárvulunk, ha nem táncolunk, nem énekelünk, nem szeretünk.” 
A világon van-e nagyobb a bűnbocsánatnál, mikor a minket szerető Krisztus ölelését érezzük?
D-K. József 

Elsőáldozásra készülünk 1.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése