Andrásfalvi Bertalan néprajzkutató Kallós Zoltánt idézte nemrég egy
ünnepség alkalmával Kolozsvárt: „Addig
maradhatunk meg magyarnak, amíg táncolunk, és magyarul énekelünk. Hozzá fűzte,
hogy az tud szépen táncolni, énekelni, aki ezzel a szeretetét mutatja ki. Ha az
édesanya csak szereti a gyermekét, de nem öleli, akkor a gyermek elárvul.
Mindannyian elárvulunk, ha nem táncolunk, nem énekelünk, nem szeretünk.” Ez
a gondolat nyomban emlékezetembe idézte az Isteni Irgalmasság Rendkívüli
Szentévének logóját: „Legyetek tehát
irgalmasok, amint a ti Atyátok is irgalmas.” (Lk 6,36) A logó, az
irgalmasság egyfajta teológiai összegzéseként, a Fiút mutatja, aki vállára
veszi az eltévedt embert, felhasználva az ősegyház egyik nagyon kedvelt Jó
Pásztor ábrázolását: Krisztus szeretete teljességre viszi a megtestesülés
titkát a megváltással.
A logó kiemeli, hogy a Jó Pásztor az ember testét érinti meg mélységben, és
szeretettel teszi ezt, hogy megváltoztassa az életét. Azonnal szembetűnik egy érdekes
mozzanat: a Jó Pásztor végtelen irgalmassággal magára veszi az emberiséget és
összesimuló arcuk egyik szeme összekapcsolódik, ezzel a „közös szemmel” együtt
látnak: Krisztus Ádám szemével lát, az pedig Krisztus szemével. Így minden
ember felfedezheti Krisztusban, az új Ádámban a saját emberségét és a jövőt,
mely reá vár, Krisztus tekintetében szemlélve az Atya szeretetét. Krisztus
kezein és lábain a sebhelyek az értünk szeretetből vállalt szenvedése nyomai.
Ez a Krisztus erős, képes megtartani a vállán az elesett emberiséget, nyugodtan
rábízhatjuk magunkat. Lépteit az Útra helyezi, mert Ő és egyedül Ő ismeri a
hazafelé, az irgalmas atyai Ház felé vezető utat.
Elsőáldozáskor Jézus iránti szeretetünket mutatjuk meg. Mindenki áldozhat,
aki szereti Jézust és felkészült. Kétféle előkészületet tartunk, az egyik a
lelki, a másik a testi előkészület. Minden egyes alkalommal megvizsgáljuk a
lelkiismeretünket, azaz magunkba nézünk, hogy milyen bűnök terhelik a
lelkünket, milyen bűnöket követtünk el. Felindítjuk a bánatot és elvégezzük a
szentgyónásunkat. Azért gyónunk, hogy Jézus visszafogadjon szeretetébe. Ezért a bűnbánat szentsége, a gyónás
alaptémája Isten szeretete. Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát
adta érte. E szeretet kifejezője a
bűnök bocsánata, amikor személyesen találkozunk a minket szerető Istennel és
bűnbevallást teszünk. Istent a gyónásban a pap vagy püspök képviseli, mert a
papszentelésben megkapták Jézus Krisztus oldó-kötő hatalmát.
Alaphivatásunk, hogy szeressünk. Minden, ami megszegi a szeretetet, ami
megalkuvás, az bűn. Ha egy szeretetteljes kapcsolatról van szó, akkor minden
bűn megzavarja, meggyengíti. Jézus azért rendelte a bűnbocsánat szentségét,
hogy vissza tudjunk kapcsolódni a szeretetbe. A megbánás azt jelenti, hogy jobban
szeretném ha nem történt volna meg, és a jövőben nem akarom elkövetni.
A
megbocsátás a bűn szándékos elengedése. Amikor békét és Isten szeretetét
kívánom a másiknak. A megbékélés nyelvezete: kérlek, bocsáss meg ...ért. A
válasz: "megbocsátok." A bocsánat, nem az emlékezetünkön múlik, hogy emlékszem vagy sem, hanem az akaraton.
Nem az ok és okozat útját választjuk (bűn és bűnhődés), hanem a szeretetet.
Sőt, akárhányszor szem előtt van az esemény, akkor újra és újra részt
vehetünk a bocsánat erejében.
Ha kiengesztelődtünk Istennel és egymással, akkor
a testi előkészület már könnyű. A szentáldozáshoz illő megjelenés, valamint az
áldozás előtti egy órás böjtöt kell megtartani. Az elsőgyónás és áldozás, a
szerető Isten világába való tudatos belépést jelenti. Az első idézetet
megértjük: „Ha az édesanya csak szereti a
gyermekét, de nem öleli, akkor a gyermek elárvul. Mindannyian elárvulunk, ha
nem táncolunk, nem énekelünk, nem szeretünk.”
A világon van-e nagyobb a bűnbocsánatnál, mikor a minket szerető Krisztus ölelését érezzük?
D-K. József
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése