Ady és a szabadkőművesek románca

A Magyar Hírlapban (2013.06.10. - Ady és a szabadkőművesek románca 1.,8.o.) Raffay Ernő történész nyilatkozik, akinek most jelent meg Szabadkőműves béklyóban címmel könyve, amely Ady Endre és a hazai szabadkőművességről szól. A történész azt állítja, hogy Adyt a pénzsóvársága, a magyar dzsentri legrosszabb költekezési szokásaira emlékeztető hedonista életmódja vitte a szabadkőművesekhez, vagyis megvették őt. Elmondta: „Csak 1912-ben csatlakozott konkrétan a szabadkőművességhez, de annak gondolatait, főként a katolikus egyház kérlelhetetlen kritikáját és a radikális liberalizmust már korábban magáévá tette, s írásaiban is képviselte… már 1901-ben megjelent Nagyváradon egyik leghíresebb cikke, az egyházellenes Egy kis séta, amelyből komoly botrány keletkezet… 1905 és 1912 között radikalizmusa kiteljesedett…, Prohászka Ottokárt csuhás gazembernek nevezte. A katolikus egyház amúgy is folyamatosan a célkeresztjében volt mint olyan intézmény, amely butaságban tartja a népet.” Élete utolsó éveiben azonban, miután feleségül vette Boncza Bertát, bár folytatta züllött életmódját, fokozatosan távolodott a szabadkőművességtől. „Amikor Ady megírta Óh, fajtám vére című költeményét, visszatérni látszott magyarságához, istenes verseiből pedig úgy tetszik, egy züllött lélek kereste a megtisztulást, az Úrhoz vezető utat. Istenes költeményei világszínvonalra emelték Adyt, ez nem lehet kétséges.”

Magyar Kurír