Együtt a világért

-->

Június 2-án 18-19 óráig, ebben az egy órában az egész világ egyesült a pápával az imádságban, minden székesegyház, minden templom egységben volt az eucharisztikus hódolatban. Az egyedülálló, különleges imádság XVI. Benedek szándéka volt a hit évében,  a II. Vatikáni Zsinat megnyitásának ötvenedik évfordulóján. Úrnapján a katolikusok imádkoztak az Egyházért, hogy „még teljesebb engedelmességgel hallgassa az Igét, és így egyre szebben, bűn és szégyen nélkül, szentül állhasson a világ előtt.” Imádkoztak a szenvedőkért: „mindazokért, akik szerte a világon rabszolgaságban szenvednek; a háborúk, az emberkereskedelem, a kábítószer-kereskedelem áldozataiért.  A gyermekekért és nőkért, akik bármilyen erőszaktól szenvednek… mindazokért, akik egzisztenciális veszélyben vannak: a munkanélküliekért, idősekért, elvándorlókért, hajléktalanokért, foglyokért és minden, a társadalom peremére szorult emberért.”

Az Új Evangelizáció Pápai Tanácsának elnöke, Rino Fisichella megmagyarázta a világméretű szentságimádás értelmét: „egy órára az egész világ Egyháza megáll. Mintha egyszerre csak nem léteznének szerteágazó tevékenységei. Gondolatai, művei, imádsága és éneke, csakúgy mint az érzései, csakis Jézus Urunkért vannak. Megállunk, hogy levegőt vegyünk a történelemnek ennek a nehéz szakaszában, ahogyan Illés próféta is megállt a Hóreb-hegye felé vezető úton. A reményvesztettség miatti szomorúság és fáradtság idején az egy óra szentségimádás célja, hogy erőt és támaszt adjon. A misztérium szemlélése nem távolít el a konkrét, tevékeny feladatvállalástól, amellyel visszaadjuk a reményt a világnak. Ellenkezőleg. A szemlélésben találjuk meg az erőt ahhoz, hogy úgy menjünk a világba, mint Jézus tanítványai.”
Hárfazene kísérte a dalokat, és korábbi pápák imádságai hangzottak el: XII. Piusz, Boldog XXIII. János, I. János Pál, Boldog II. János Pál, XVI. Benedek emeritus pápa imádságai. A szentségimádás végén a Szentatya kezébe fogta a szentségtartót és megáldotta a jelenlévőket.
A Vatikáni Rádió megkérdezte Alberto Pacinit, a Sant’Anastasia al Palatino-bazilika rektorát az eseményről. Ebben a bazilikában tizenkét éve folyamatos szentségimádás van. Így nyilatkozott: „teljesen összhangban van ez II. János Pál tanításával, aki azt mondta: templomainknak az imádság iskolájának kell lenniük.” Idézte XVI. Benedeket is, aki azt írta a Sacramentum Caritatisban: vétkeznénk, ha nem imádnánk Őt, akit magunkhoz veszünk.

Hangsúlyozta, hogy a szentségimádás azért is fontos, mert kisöpri a bálványimádást: hiszen ha a szívünk nem Istennel telik el, akkor más erők lesznek úrrá benne.
El szoktak menni a plébániákra is szentségimádást tartani, és amikor a gyerekek kérdezik, mit jelent az imádás, azt mondják: imádni azt jelenti, szeretni. Amikor szeretünk, a szívünk összhangba kerül a szeretett személy szívével, a szentségimádásban a szívünk összhangba kerül Isten szívével.
Vallja, hogy ha nem tudjuk megízlelni ennek az imádásnak, szeretetnek az ízét, akkor nem tudjuk megízlelni a szentáldozást sem. Manapság mindenki rohan, nincs idő, különösen nincs idő a csendre. A bazilikájában megvalósuló szentségimádás hatására sokan jönnek, hogy meghallgassák őket, gyónjanak, kiengesztelődjenek másokkal, sok szenvedő tér be hozzájuk. Jönnek emberek, akik keresik saját identitásukat, és a szentségimádás felfedi nekik a keresztények igazi identitását. A szentségimádásban felfedezzük a szent Egyházat: az irgalmasságra vezet, a nyomorúság, a szegénység befogadására. A szentségimádás megerősítés maguknak a papoknak is, akik sokszor szembesülnek azzal, hogy maguk sem szentek: őket is megerősíti identitásukban.
Magyar Kurír(tzs) VR

**

A csíkszeredai Szent Kereszt Főplébánián a 17 órás szentmise végétől a 19 órás szentmise kezdete közötti egy órában szentségimádást végeztünk számos hívő részvételével. Bánk József: Szentségimádás c. könyvéből az Egyházban, Egyházzal, Egyházért szentségimádási órával kapcsolódtunk be a világegyház szentségimádásába. Az Eucharisztiában jelenlévő Úr Jézust imádtuk, majd elmélkedtünk arról, hogy Jézus az Eucharisztiában az Egyház oltalma.

Majd Jézus az Eucharisztiában az Egyház vigasztalása. Továbbá az Eucharisztia az Egyház megszentelője.

A Jézus Szíve litánia és felajánlás Jézus Szent Szívének imádság után a Tantum ergo eléneklését a szentségi áldás követte.

Jó volt együtt imádkozni, együtt átölelni imádságban, Jézus szeretetében a világot, benne minden embertestvérünket, mint ahogy a levegő óceán körül veszi a Föld bolygót.

Az ilyen közös imádságnak mindig meg van a különös hatása, amit ha nem is látunk vagy tapasztalunk a jelen pillanatban, utólag meg fogjuk érteni, mint 1960. október 12-13 közötti, világot átfogó, fatimai központú rózsafüzér imádságot.

A szovjet atomfegyverkezés visszavonulót fúj. A hidegháború idején, a fatimai püspök XXIII. János pápa egyetértésével felhívást intézett 1960 elején, hogy az év október 12.-ről 13.-ára virradó éjszaka minden hívő a fatimai zarándokokkal együtt imaostromban egyesüljön. Az egyháztörténelemben még egy ilyen világot átfogó felhívás nem történt. Sok helyen a felhívást komolyan vették. Maga a fatimai püspök is székvárosának, Leiriának sok hívétől kísérve gyalog, mezitláb zarándokolt 20 kilométert Fatimáig. Fatimában közel egymillió zarándok ünnepelt bíborosok, püspökök, papok vezetésével az imavilágnapján. Kitartottak a permetező esőben rózsafüzért imádkozva és szentmisét ünnepelve a világ békéjéért. Az ima és bűnbánat éjszakáján Hruscsov New Yorkban váratlanul repülőre ült és azonnal Moszkvába repült. Előzőleg az ENSZ-ben azzal fenyegetőzött, hogy „az abszolút fegyver” a Szovjetunió birtokában van, s ezzel ő el tudja törölni Amerikát. Kijelentésének, hogy nagyobb nyomatékot adjon, lehúzta cipőjét s az előtte levő pulpitust azzal ütögette. Váratlan visszavonulásának oka később kiszivárgott.  Hruscsov 1960 januárjában azzal bízta meg a szovjet hadsereg tudományos szolgálati részlegét, hogy a szovjet októberi forradalom 43. évfordulójára egy hatalmas atommeghajtású rakétát konstruáljon. A szovjet atomerők főparancsnoka, Negyeljin marsall már október 12-re kitűzte az „abszolút fegyver” címen bejelentett rakéta első kísérleti kilövését. Erre az alkalomra sok neves tudóst és hivatalos személyiséget meghívott. Mikor a számlálás elérte a nullát, a rakéta nem gyulladt be. Negyeljin miután 20 percet várt hiába, előjött a védőbunkerből s vele a meghívottak. Mikor már mind kinn voltak, felrobbant a rakéta, megölte őt és 300 munkatársát, illetve vendéget. Itt napnál is világosabb az összefüggés! Pontosan abban az órában, amikor a keresztények nagy része éppen az oroszok megtéréséért és a világ békéjéért könyörgött, a kommunista atomfegyverkezés visszavonulót fújt.

(D-K. J.)