
Egész életében lelkipásztor volt (legtöbbet a budapesti Szent Rókus templomban illetve a Szent Imre Plébánián). „Mint káplán mindig az ifjúság nevelését tartottam elsőrendű feladatomnak, ebből aztán konfliktusok származtak, hiszen a kommunista rendszer - ideológiája szerint - el akarta szigetelni az ifjúságot a vallástól. 1962-ben az állami hatóság politikailag megbízhatatlannak minősített, és három évre eltiltottak a papi működéstől. De mindvégig éreztem a Szentlélek belső irányítását, és számtalan ember, elsősorban özvegy édesanyám segítségét ebben a helyzetben.”
1989-ben, a rendszerváltás után tudott csak örökfogadalmat tenni rendünkben. 1991-ben Jelenits István tartományfőnök behívta a rendi keretbe (lelkipásztori szolgálatának megtartása mellett), s a piarista kispapok tanítását-nevelését bízta rá. 1995-ben, majd 1999-ben tartományfőnökké választották. „2003-ban, már 75. évemben adhattam át ezt a hivatást Urbán József atyának.

Immár hat éve utazik ide minden hónapban, hogy budapesti lelki szolgálata mellett Csíkszeredában is hirdesse Isten igéjét és szeretetét.
Sárközi Sándor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése