Hindu esküvő

-->

Mindenki hosszú ruhát visel, az asszonyok fehér fátyolszövetből, a férfiak lábfejükig érő fehér tunikában vannak. Tengernyi narancsvirág. A különböző vallási szertartások után játszódik le az a jelenet, mikor az ifjú férj magával akarja vinni a feleségét. A vendégek a ház ajtajából jobbra és balra sorakoznak. Egyik oldalon a nők, másik oldalon a férfiak. A nyitott ajtóban, a ház küszöbén ott ül a fiatal asszony apja és anyja. Az ifjú házasok megölelik családtagjaikat és elvonulnak a néhány méteres sorfal között. Majd a menyecske hirtelen kitépi magát a férje karjai közül és futva megindul vissza az anyja felé. 

A mama fél tenyerével eltakarja szemét, a másik kezével visszaparancsolja a férjéhez. A férj kitárja karját és hívja, de a fiatalasszony mozdulatokkal jelzi tanácstalanságát. Anyjától kapta az életét és nagyon ügyesen meg is játsza, érzékelteti. Az anyja melle táplálta. Mindezt feledje-e azért, hogy kövesse a férfit, akit szeret? Talán igen, de ne sürgess, ezt kéri a nő mozdulataival; várj egy kicsit, hadd nézzem meg jó szüleimet, akik életem egyetlen öröme voltak, míg csak veled nem találkoztam. Akkor az ifjú férj szintén mozdulatokkal értésére adja: Tőle is azt követeli az élet, hogy feleség legyen és anya. Mindezt a leányok és a fiúk éneke kíséri, ők válaszolnak az ifjú házasoknak. 

Végül a fiatalasszony, miután még egyszer kiszabadítja magát férje karjai közül, megöleli szüleit, futva tesz néhány lépést, férje karjába veti magát, aki nagy gyorsan viszi a virágfüzérekkel díszített, rájuk váró kétkerekű kocsi felé…

/Henry Charrierre: Pillangó /