Csodákkal jeleskedő Csíksomlyói Szűzanya

A Kárpát-medence búcsújáró helyeinek kegyképeit, kegyszobrait, szentkútjait jórészt a velük kapcsolatba hozható csodás gyógyulások tették híressé. A rendkívüli gyógyulások nagy részét a mirákulumos könyvek őrizték meg. A gyógyulások emlékeit tanúsítják a kegykép vagy kegyszobor mellett elhelyezett tárgyak, offerek.

A Székelyföld legdrágább kincsei közé tartozik a hársfából faragott, csodatévő Mária szobor (2,27 m). A török félholdat és eretneket taposó, Madonna szobor készítésének kora a 14-15. századra datálható. Korábbi, mint a Csíkban létező Madonna szobrok. Veress Lajos ferences krónikaíró szerint már a mohácsi vész előtt Csíkban tisztelték Szűz Máriát, de pontosan hol, arról ő sem írt. A hagyomány szerint a csodatévő Mária szobrát máshonnan hozták Csíksomlyóra. Arról, hogy honnan és mikor, nem szól a hagyomány. Különös, hogy a ferences krónikaírók az 1661-es tatár pusztítást követő években tesznek említést a szoborról, amely ekkor a templom főoltárán nyert elhelyezést. Eredete valószínű, hogy a Szépvíz település fölötti Széphavashoz, vagyis a Szép Szűz Mária havasán levő templomhoz fűződik, ahol a csodatevő Szűz Máriát tisztelték. Erről 1630-ban a Rómában tanuló ferences növendék, Kun Szerafin tájékoztatta a Hittani Kongregációt. 1649-ben Millei István jezsuita említi a székely hegyek között levő Szűz Mária kápolnájának pünkösdi búcsúját. Széphavas középkori templomának pontos méreteit ismerjük, hossza 17,5 m, szélessége 6,5 m. A székely településterületen szokásos, félkörös szentélyű templomok sorába tartozik, melyek építési ideje a tatárjárás előttre, mindenesetben a tatárjárással (1241) esnek egybe. Viszonylag kisméretű, egyhajós, a hajótól félköríves diadalívvel elválasztott félkör apszisú építmények, keskeny félköríves ablakokkal, melyek egyike az apszis közepéből nyílt, többnyire torony nélküliek. E templomból származik az a 14. század eleji magyarországi pálos breviárium töredék is, amelyet 1672-ben Kájoni egybekötött kéziratos kalendáriumával, amire ráírta: „Breviarium, pro Szép Havas.” Az 1661-es tatár pusztítás Széphavast is elérte. Valoszínű, hogy a csodatevő Mária szobrot előbb elrejtették, és a pusztítás után a csíksomlyói Salvator-kápolnához szállították, amelyet 1664-ben már kijavítottak. Különös, hogy ennek oltárát ma is a zarándok nép térden állva egyszer vagy háromszor megkerüli, mint a pálos kegyhelyeken. A szobrot innen szállíthatták be a Sarlós Boldogasszony templomába, amikor azt újraépítették. A Thököly és  Rákóczi szabadságharc idején történt, hogy a kurucokkal egy tatár vezér is belépve a templomba, megilletődve és dühvel nézett a szoborra, melyet lándzsájával szeretett volna ledönteni, de a karja megbénult. Terve nem sikerült, és a sebhelyek, karcolások Mária arcán ma is látszanak. Máskor meg el akarták vinni, de úgy megnehezedett, hogy az ökrök sem bírták a szekeret. Hasonló esetekkel találkozunk más kegyszobrokat, képeket illetően is (czestochowai Fekete Madonna története). A csíksomlyói Segítő Mária szobra a sok dúlás után is csodálatosan megmaradt. Legutóbb a második világháború idején Kolozsvárig menekítették, majd a front átvonulása után visszahozták évszázados tiszteleti helyére.

A csodák kivizsgálása

Az 1345-ben a tatárok fölött aratott nagy győzelem öröme, a Szűzanya és Szent László tiszteletét még jobban megerősítette. Azóta rendszeresen zarándokoltak Csíksomlyóra, még hétköznap is, ahogy IV. Jenő pápa bullájában írta 1444-ben. A csíksomlyói Szűzanya szobránál történt csodás gyógyulásokról csak az újkorból vannak irott forrásaink. A csodákat az erdélyi egyházmegye püspökei saját szentszékükkel hivatalosan 1746-ban, 1779-ben, 1781-ben és 1784-ben kivizsgáltatták. Az első vizsgálatot Klobusiczky Ferenc (1741–1748) püspök rendelte el. A második vizsgáló bizottságot Kollonitz László (1774–1780) püspök küldte ki, melynek feladata volt a szobor régiségének és csodás történetének felülvizsgálása. Ekkor sok tanút hallgattak ki. 1752-ben „Pünköst szombatyán Somlyóra a Boldogságos Szűz képe eleibe hozám, ottan imádkozám, hogy vigasztalja meg leánkámot, fogadást is tövék, hogy az ölömbe fel viszem a Salvator hegyére, fordíttám a’ gyíermeket s látám, hogy hát a feje nem ingadoz idestova hanem egyenessen áll, erre meg örvendvén, meg kerülém imádkozva a Szent hegyet, haza menék, azután soha nem tapasztalám azon nyavaljáját a’ gyermekemnek” – vallotta eskű alatt, Tankó Erzsébet, Szőcs István csíkszentmihályi lófő házastársa. 1771-ben „fogadást tőn az anyám, hogy azon képhez a’ boltsura el visz, s akkor meg is gyógyultam” – vallotta Jakabfi István gyergyószentmiklósi lakos. A harmadik vizsgálatot Batthyány Ignác püspök 1784-ben indította el, mert sok csodás történetet hallott. A kihallgató bizottság 32 tanú vallomását vette jegyzőkönyvbe. Ez időben a püspök súlyosan megbetegedett, orvosi kezelése nem segítette. Nehéz lábbajából a csíksomlyói segítő Mária közbenjárását kérte és meggyógyult. Fogadalomból elzarándokolt Csíksomlyóra és egy offert helyezett el a kegyszobor mellett. A vizsgálatok és hosszas mérlegelés alapján a püspök 1798-ban a csíksomlyói templomban őrzött Mária-szobrot csodálatosnak, csodákkal jeleskedőnek nevezte. A csodás gyógyulások sora ezzel nem zárult le, s nem is fog lezárulni, mert napjainkban is történnek csodák, és azok mindig közösségben történnek. És van hívő közösségünk!

Darvas-Kozma József