A keresztények élete az egyetlen kincs vadászata, amelyet az élet utáni életbe magunkkal vihetünk. Ezt magyarázza el Jézus tanítványainak Máté evangéliumának részletében ezen a napon: „Mert ahol a kincsed van, ott van a szíved is” (Mt 6,19-23). A probléma abban áll, hogy ne keverjük össze a különböző gazdagságot – jegyezte meg a Szentatya. Vannak kockázatos kincsek, amelyek elcsábítanak, de hátra kell hagynunk ezeket, amelyeket életünk során összegyűjtöttünk, és amelyek a halál pillanatában eltűnnek. Majd a pápa könnyed iróniával megállapította: „Még sosem láttam költöztető kamiont egy temetési menet mögött”. Van azonban olyan kincs, amelyet magunkkal vihetünk, amelyet senki nem tud ellopni tőlünk, ami nem a mi megtakarításunk, hanem az, amit másoknak adtunk.
Ez lesz idézőjelbe tett „érdemünk”, ami Jézus Krisztus érdeme bennünk. Ezt kell magunkkal vinnünk. Ezt hagyja az Úr, hogy magunkkal vigyük. A szeretet, a szeretetszolgálat, a türelem, a jóság, a gyengédség a legszebb kincsek. Az Isten szemében értékes kincs tehát az, amit a földről összegyűjtöttünk a menny számára. Jézus még egy lépést tesz – mutatott rá Ferenc pápa. Ezt a kincset a szívhez köti, kapcsolatot hoz létre a két kifejezés között. Ez azért van, mert szívünk nyugtalan, amelyet az Úr azért tett ilyenné, hogy keressük és megtaláljuk Őt, illetve, hogy növekedjünk.
Ha azonban kincsünk olyan, amely nem áll közel az Úrhoz és nem Tőle való, akkor szívünk nyugtalanná válik olyan dolgok iránt, amelyek nem jók, nem kincsek. Nagyon sok ember és mi is ilyen nyugtalanok vagyunk… Ebbe belefárad szívünk, ellustul, szeretet nélkülivé válik. Gondolkodjunk el a szív fáradtságán – kérte a pápa. Fáradt szívem van, amely csak jól el akarja rendezni magát, egy jó bankszámlát és még egy-két dolgot akar? Vagy nyugtalan szívem van, amely mindig egyre inkább olyan dolgot keres, amit nem kaphat meg, az Úr dolgait? A szívnek ezt a fajta nyugtalanságát mindig kezelni kell.
Itt Krisztus a szemet is bevonja a kérdésbe, amely a szív szándékának jelképe és visszatükröződik a testben is: a szerető szív a testet ragyogóvá teszi, a rossz szív pedig sötétté. A fény-árnyék ellentéttől függ, hogy miként ítéljük meg a dolgokat. Egy kőszívből, amely a földi kincsekhez ragaszkodik és, ami egoista, sőt a gyűlölet kincsévé válhat, háborúk származhatnak.
Gonzaga Szent Alajos közbenjárásával, akinek ezen a napon ünnepli az egyház liturgikus emléknapját, a pápa záró imájában kérte az új szív kegyelmét: szívünknek mindazt a részét, ami kőből van, az Úr tegye emberivé a nyugtalansággal, az előrehaladás pozitív aggodalmával, amellyel keressük Őt és amellyel hagyjuk, hogy Ő keressen minket. Az Úr változtassa meg szívünket! Így üdvözít bennünket azoktól a kincsektől, amelyek nem segítenek nekünk a Vele való találkozásban, mások szolgálatában. Világosságot ad nekünk, hogy az igaz kincs, az Ő igazsága szerint tudjuk megismerni és megítélni a dolgokat. Az Úr változtassa meg szívünket, hogy az igazi kincset keressük és ezáltal ragyogó és ne gonosz emberekké váljunk – mondta végül péntek reggeli homíliájában Ferenc pápa.
(sv) VR
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése