
Nevüket a párizsi plébánia templomról kapták, melynek patrónusa Szent Szulpic volt. A francia forradalom idején 18 tagjuk vértanúságot szenvedett. Napóleon 1811-ben megszüntette a kongregációt. 1818-ban újjászerveződtek.
Nevelésükben jellegzetes: az Eucharisztia tisztelete, a papság megbecsülése, a belső élet és a Jézus Krisztussal való egyesülés. Csak világi tanulmányokat már elvégzett növendékeket (ma érettségizetteket) vesznek föl. Az elöljárók, akik egyúttal tanárai és lelkivezetői a növendékeknek, együtt élnek velük. A 20. század elején a legkiválóbb francia papnevelő intézet volt a szulpiciánusok párizsi szemináriuma.
Emile ezredes teológiát végzett és egy húsvét hétfőn mondta első szentmiséjét. Erre az ünnepségre a rokonai és barátai mellett megjelent a párizsi helyőrség repülőezredének tisztikara egyenruhában. Az első sorban ott álltak kitüntetéseikkel az egykori bajtársak, akik együtt túlélték a nagy világégést.
A híres pilóta az egyház kérésével fordult barátaihoz: "Imádkozzatok testvéreim, hogy áldozatunk kedves legyen a mindenható Atyaisten előtt."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése