A szeretetben
való hit szeretetet ébreszt - ezzel a címmel
fogalmazta meg nagyböjti üzenetét XVI. Benedek pápa. A nagyböjti időszak a Hit évében
értékes alkalmat kínál nekünk, hogy a hit és szeretet kapcsolatáról
elmélkedjünk: arról, hogy milyen kapcsolat van az Istenben való hit és a
szeretet között, amely a Szentlélek működésének gyümölcse és amely vezet minket
az Istennek és másoknak való odaadás útján. János apostol alapvető
megállapításából kiindulva: „Megismertük és hittünk a szeretetben, amellyel
Isten van irántunk” (1Jn 4,16) megértjük, hogy „a keresztény lét kezdetén
nem egy etikai döntés vagy egy eszme áll, hanem a találkozás egy eseménnyel,
egy személlyel, aki életünknek új horizontot s ezáltal meghatározott irányt
ad.” „A hit bemutatja nekünk Istent, aki a Fiát adta értünk, és csalhatatlan
bizonyosságot ad arról, hogy igaz: Isten szeretet! … A hit Isten
szeretetének befogadása, mely szeretet Jézus kereszten átszúrt
szívében nyilvánult meg, és szeretetet hoz létre. Ez az a fény – végső
soron az egyetlen –, mely ezt a sötét világot újra meg újra megvilágosítja, és
erőt ad nekünk az élethez és a tevékenységhez.” (Deus caritas est, 39.)
Mindebből megértjük, hogy a keresztényekre jellemző sajátos magatartás valóban
„a hitben megalapozott és hittel megformált szeretet” (uo. 7.).
Az egész
keresztény élet nem más, mint válaszadás Isten szeretetére. A hit azt jelenti,
hogy megismerjük az igazságot és ragaszkodunk hozzá (vö. 1Tim 2,4); a szeretet
pedig azt, hogy az igazságban „járunk” (vö. Ef 4,15). A hit által belépünk az
Úrral való barátságba; a szeretet révén pedig éljük és tápláljuk ezt a
barátságot (vö. Jn 15,14 köv.). A hit által tudjuk befogadni az Úr
parancsolatát; a szeretet pedig megadja a boldogságot, ha gyakorlatra váltjuk
(vö. Jn 13,13-17). A hitben Isten gyermekeiként születtünk (vö. Jn 1,12 köv.);
a Szentlélek gyümölcseként pedig a szeretet segít, hogy konkrétan kitartóak
maradjunk az istengyermekségben (vö. Gal 5,22). A hit által fel tudjuk ismerni
azokat az ajándékokat, amelyeket a jó és nagylelkű Isten ránk bíz; a szeretet
pedig gyümölcsözteti ezeket (vö. Mt 25,14–30).
Az egészséges lelki élet végett
a két teológiai erény összetartozik, sohasem választhatjuk el egymástól. Éppen
ezért óvakodjunk a fideizmustól és az erkölcsi aktivizmustól is. A legnagyobb
karitatív tevékenység az evangelizáció, azaz “az Ige szolgálata”. Nincs
jótékonyabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének
kenyerét, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba. A nagyböjt éppen arra hív
minket, hogy tápláljuk hitünket Isten igéjének figyelmesebb és kitartóbb
hallgatásával, a szentségekhez járulással, ugyanakkor arra is hív, hogy a böjt,
a bűnbánat és az alamizsna konkrét gyakorlásával is növekedjünk a szeretetben
Isten és a felebarát iránt.
Minden a hit alázatos befogadásából indul ki
(„tudjuk, hogy Isten szeret bennünket”), de mindennek a szeretet igazságára
kell eljutnia („tudni szeretni Istent és a felebarátot”), amely örökké megmarad
mint valamennyi erény beteljesedése (vö. 1Kor 13,13). Ebben a nagyböjti
időszakban, azt kívánom mindnyájatoknak – írja a Szentatya, hogy élesszétek fel
hiteteket Jézus Krisztusban, hogy belépjetek szeretetáramába, amellyel szereti
az Atyát és minden testvérét, akikkel találkozunk életünk során. Ezért
imádkozom Istenhez, és kérem mindnyájatokra külön-külön és minden közösségre az
Úr áldását.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése