Ilyen hatású prédikációt az életben többé nem tudtam tartani

A Parma fidei - Hit pajzsa kitüntetést idén a 90 éves Dr. Bruszynai József atya ny. esperes kapja, amelyet Mádl Dalma asszony ad át 2013. február 23-án 11 órakor a Dunakeszi Szent Mihály Plébániatemplomban. Az átadó ünnepségen beszédet mond Lezsák Sándor a Magyar Országgyűlés alelnöke. Laudációt mond a díj első kitüntetettje, Prof. Dr. Bolberitz Pál.

A Parma fidei – Hit pajzsa kitüntetést azoknak az élő egyházi személyeknek ítélik oda, akik a kommunista diktatúra alatt is hűségesek maradtak hitükhöz, magyarságukhoz. A díjat 2002-ben Horváth Béla kisgazda országgyűlési képviselő, valamint Gyurkovics Tibor író alapította. A díjat a kommunizmus áldozatainak emléknapja (február 25.) alkalmából adják át minden esztendőben. 

Dr. Brusznyai József 1922-ben született, pappá szentelése 1945. szeptember 8-án történt Vácott. 1948-ban teológiából doktorált. Vácott 1947-től 1950-ig teológia tanár. Öccse dr. Brusznyai Árpád az Eötvös Loránd Tudományegyetem görög filológia intézetében dolgozott, ahonnan elbocsájtották. 

Apját bebörtönözték. 

József atyát 1950-ben Kistarcsára internálták. Az itt töltött küzdelmes életére így emlékezik: „Előbb magánzárkába kerültünk. Hogy ott nem zavarodtam meg, annak köszönhettem, hogy közel volt az iskola, mindig hallatszott a becsöngetés és a kicsöngetés. És én mindig tartottam magamnak hittanórát, elmondtam magamban azt, amire emlékeztem a Bibliából vagy az imádságokból. Amikor pedig kicsöngettek, sétáltam a zárkában, négy lépés ide, négy lépés vissza. Mikor becsöngettek, magyarórát tartottam magamnak, elmondtam azokat a verseket, amelyeket fejből tudtam. Óriási erőt adott az, hogy kívülről tudtam Ady A muszáj-Herkulesét és Sík Sándor Imádság humorért című költeményét.” 

A kistarcsai internáló táborból 3 év és 2 hónap után szabadult meg. Szabadulása után egy évig a kommunista hatalom nem engedte meg, hogy papként szolgáljon, és akkor Sződligeten dolgozott egy szőlőbrigádban. „Nagyon örültem ennek az egy évnek. Mert megtanultam, mit jelent az, ami a Bibliában áll, hogy arcod verejtékével edd kenyeredet, míg vissza nem térsz a földbe, amelyből vétettél. A másik ok, amiért örültem, hogy nem tettem rossz hatást az emberekre a köztük elvégzett munka közben. Voltak érdekes események. Egyszer például átvezényeltek a spárgatelepre permetezni. És ott sikerült elmondanom életem legjobb prédikációját. Csak egy mondat volt az egész. A permetezés olyan munka volt, ahol kétszáz százalékot is lehetett teljesíteni, mert úgy ment a nagyüzemi gazdaságban a permetezés, mint nálunk, katolikusoknál a búzaszentelés. Azt mondtam a brigádvezetőnek: köszönöm a jóindulatát, de azt kérem, ne tessék engem permetezőnek beosztani. Hadd maradjak meg a kapások között. Helyettem tessék beosztani Bogdán Jóskát, mert nekem csak édesapámról kell gondoskodnom, de Bogdán Jóskának nyolc gyermeke van. Az egy cigány ember volt. Amikor ezt meghallotta a brigád, kővé meredt. Hát ilyen létezik? Hogy valaki lemond a biztos kétszáz százalékról azért, hogy a másik el tudja tartani a gyerekeit a keresetéből? Ilyen hatású prédikációt az életben többé nem tudtam tartani.”

Élete további alakulása: 1953 őszén Nagykökényesen 3 évet, majd Kállón 8 évet szolgált. Itt tudta meg, hogy koncepciós perben öccsét, dr. Brusznyai Árpádot a Győri Katonai Bíróság Népbírósági Tanácsa életfogytiglani börtönre ítélte. Pap János kérvényében kérte Kádár Jánost, hogy ítéljék halálra Brusznyait. Halára ítélték és 1958. január 9-én Budapesten kivégezték.

Brusznyai József dr. 1965-ben Kállóról Kiskundorozsmára került plébánosnak, majd 1971-től Dunakeszi plébánosa.
1992-ben nyugdíjba ment, de mint kisegítő lelkész továbbra is Dunakeszin maradt.
2000. februárjától ismét visszatért egykori állomáshelyére, Kállóra, ahol a mai napig besegít a lelkipásztori munkába.

Felszentelésének 60. évfordulóját gyémántmisével ünnepelte. S akkor a következő idézetet mondta:

„A lélek, mikor búcsúzva bontja szárnyait,
Visz magával a földről valamit.
Eszmét, melyet világra Ő hozott,
Virágot, melyet virágoztatott.
Én Istenem, én mit vigyek Neked?
S amikor, Uram, Hozzád érkezem,
Könnyű kezem miatt szégyenkezem.
S szólok: csak ennyit hoztam, Ó Uram,
Ne ítéld meg nagyon szigorúan.”
**

Ajánlom, nézze meg:
Színésznőből Isten szerelmese
A legnagyobb Hungaricum-ért