2014. 10. 27.

Magyarországon 1914-ben a románok használhatták jelvényeiket


Román honfitársainknak a reánk kényszerített háború kitörésé óta fényesen doku­mentált hazaszeretetre, lelkesedése és harckészsége szeptember 22-én arra az elhatározásra indították Tisza István gróf minisz­terelnököt, hogy a románság egyik legkiválóbb vezéralakjához, Metianu János nagyszebeni érsek-metropolitához intézett levelében tovább fűzze békítő munkájának azt a fonalát, melyet már a háború kitörésé előtt, ez év tavaszán megkezdett.
Úgy érzi a miniszterelnök, hogy a mostani nagy idők tisztultabb és nemesebb perceiben elérkezett a pillanat a nagy megértésnek tisztázására, mely a románságot a magyar nem­zet érzelmeivel és érdekeivel egy mezsgyére utalja.
Egy jobb jövő záloga rejlik abban, hogy a románság mostani magatartásának automati­kus következménye lesz az állami intézményekre vonatkozó kívánságainak fokozottabb mérvben való respektálása.
Az a felemelő tény, hogy a románság a veszély pillanatában hű testvérnek mutatko­zott, biztosítja román polgártársainkat arról, hogy kiterjedt jogaik szabad élvezetében szá­míthatnak az egész magyar társadalom rokon­szenvére és az állam jóindulatú támogatására.
Úgy érzi a miniszterelnök, hogy a magyar állami és nemzeti szempontok sérelme nélkül kilátásba vehetjük a népiskolai törvény oly reformját, mely tekintettel van nem magyar­-ajkú polgártársainknak a felekezeti iskolákra vonatkozó óhajtásaikra.
Törvényes intézkedésekkel nyithatunk tért az anyanyelvnek az állami hatóságokkal való közvetlen érintkezése terén és végül gondoskodhatunk a választójog egyes intézkedéseinek olyan módosításáról, mely a hazai románság politikai képviseletét méltányosabb állapotra helyezi.
Metianu érsek-metropolita hálásan köszönte meg a miniszterelnöknek, hogy a magyar kor­mány hajlandó teljesíteni a román nép régi, méltányos kívánságait, amelyek a nép boldogulásának és kulturális téren való haladásá­nak előfeltételeit képviselik.
A belügyminiszter már valamennyi törvény­hatósághoz körrendeletet intézett a jelvények színeinek szabályozása tárgyában, amelyben kifejti, hogy a történelmi idő jelentősége egyet­len magasztos érzelemben egyesítvén az állam minden polgárát, nincs ok arra, hogy az állam eltiltsa polgárai egyes csoportjainak oly színek használatát, amelyek az ők néprajzi jellegük­nek kifejezéséül, hagyományaik és népszoká­saik alapján alakultak és vétettek már a múlt­ban alkalmazásba, feltéve mindig, hogy ama nemzetiségek az állameszme iránti köteles hűséggel nem jutnak ellentétbe.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése